A Közélet Iskolája / Műgyűjtőkre is számít az aktivista újság
„Kezdettől fogva fontos volt a lap külseje, mert azt figyeltem meg, hogy minden olyan tárgy, amelyet szegényeknek vagy a társadalom peremén élőknek szánnak, csúnya. És ebből elég volt” – fogalmazott Dósa Mariann szociálpolitikus, a Közélet Iskolája program társalapítója, a Feketemosó című lap társszerkesztője a májusi lapszám bemutatóján, a budapesti Labor Galériában. Ezen a nonprofit kiállítóhelyen tartott estet a Feketemosó, amely amúgy ritkán jár efféle terepen. A legutóbbi lapszámuknak azonban a szokásosnál jóval több esztétikai, művészeti vonatkozása volt.
De haladjunk sorjában: mi is az a Feketemosó? Egy kiadvány – mondjunk inkább újságot –, annak a közönségnek célozva, amely nemigen jut olvasnivalóhoz. Főként azért nem, mert nincs médium, amely kifejezetten hozzá szólna, de azért sem, mert alacsonyan iskolázott, elszigetelt – a propaganda megtalálja, de az információ nem. A Feketemosó a hazai szegényeknek, kirekesztetteknek, képviselet nélkülieknek szól. A szegregátumokban élőknek, ahol nemcsak internet nincs, de sokszor vezetékes víz sem; a hajléktalan embereknek, munkanélkülieknek, közmunkásoknak, akiknek nincs pénzük sajtóra.
A lap abból indul ki, hogy őket is érdekli a politika, a társadalom kérdései – azaz a saját ügyeik –, érteni akarják a történéseket, és nem mondtak le arról sem, hogy hozzászóljanak a közügyekhez, akár változtassanak is azon, amin képesek. Munka, gazdaság, oktatás, egészségügy, szociális viszonyok: alaptémák a lapban, amely havonta jelenik meg és ingyenes. A Közélet Iskolája projekt részeként jelenik meg, ez egy olyan edukációs, kutató és közösségteremtő projekt, amelynek egyik fő tevékenysége az ingyenes állampolgári oktatás. Mint önmeghatározásukban írják: „Ahhoz, hogy hatékonyan felléphessünk a bennünket érő elnyomással szemben, jól kell ismernünk azokat a társadalmi-politikai rendszereket, amelyek előidézik és fenntartják a kirekesztésünket. És meg kell ismernünk azokat az eszközöket is, amik segítségével felléphetünk a változás érdekében.”
Ennek a tudatos ismeretterjesztésnek az eszköze a Feketemosó is, amely most 350 példányban jelenik meg, és külkerületi művelődési házakban, szociális intézményekben, munkásotthonokban, hátrányos helyzetű emberek közösségeiben terjesztik önkéntesek.
A májusi szám volt az első olyan, amit „collectors’ item”-nek szántak, benne Kaszás Tamás képzőművész illusztrációival – kimondottan a kortárs művészet gyűjtőire és a gyűjtésen keresztüli támogatásra gondolva. „A Feketemosó kísérleti projekt. Fél éve jelenik meg a lap, és azt gondoltuk, ezt is kipróbáljuk. Mivel a művészeti közegből nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, úgy véltük, bizonyos képzőművészek pro bono felajánlanának munkákat támogatásképpen, illetve a gyűjtői oldalon volna érdeklődés támogatói vásárlásra. Azt reméljük, hogy lesznek olyanok, akik szeretnének Kaszás-munkákat venni, és egyúttal a Feketemosó hosszú távú megjelenését is támogatni” – mondja Dósa Mariann.
A Feketemosó jelenleg a Kettős Mérce blogon megjelenő cikkekre épül, és ezeket egészíti ki a célközönségnek szóló speciális tudnivalókkal, szó- és fogalommagyarázatokkal, történetekkel. Mert, mint a készítők mondják, a „blog missziójának fontos része a baloldali politikai üzenetek, a közéleti ügyek baloldali olvasatának eljuttatása az elnyomott társadalmi rétegekhez, amire a Feketemosó nagyon alkalmas”.
Noha a lap létrehozásában képzőművész is közreműködött (KissPál Szabolcs), a képek eddig majdhogynem hiányoztak az amúgy igényes tipográfiájú Feketemosóból. Dósa Mariann szerint ennek alapvetően a kapacitásaik korlátozottsága az oka. „Az oldalszámot nem tudjuk növelni, mert az megnöveli a nyomdaköltségeket. Az első pillanattól szeretnénk a képi és a szöveges tartalom szorosabb integrálását: infografikák, illetve olyan képek használatát, amelyek részben a betűk helyett mondják el a tartalmat. Ez azonban túlságosan nagy munka ahhoz, hogy önkéntes alapon bárkitől elvárható legyen.”
A lap, főként mivel a május 1-i ünnepi hagyományhoz kapcsolódó rajzok is belekerültek, a hazai aktivista-politikai művészet tradícióját is vállalni látszik. Önkénteseik között képzőművészek is vannak, akik sokat segítenek a képi anyagok (szórólapok, honlapelemek stb.) elkészítésében. A Feketemosó jelenleg a Kassák Múzeum egyik 2017-es nagy kiállításán annak munkatársaival is együttműködik.
A „feketemosó” a vendéglátóhelyeken annak a mosogatóegységnek a neve, ahová a legszennyezettebb eszközök, edények kerülnek. Az újság azt a munkát és missziót vállalja, amit mások nem, s ezt örvendetesen jó színvonalon teszi. Nem mellesleg pedig éppen abban az irányban mutat lehetőséget a kortárs művészetnek, amely felé az utóbbi években önmaga is elindult.
Nagy Gergely
Megjelent a Műértő 2016. júniusi lapszámában
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
