Kapuzárási pánik
Az Iparművészeti Múzeum múltjából, földrajzi helyzetéből és profiljából következően a hazai múzeumi színtér egyik zászlóshajója lehetne, ehhez képest meglehetősen alapjáraton ketyegett az elmúlt években. Egyetlen állandó kiállítása, a Gyűjtők és kincsek réges-régen teljesítette küldetését, és az elmúlt évtized évi 2-3 időszaki kiállításának sem mindegyike írta be magát a művészettörténetbe.
Az épület régóta ígért rekonstrukciójának valós kezdetével kapcsolatban ne bocsátkozzunk most jóslatokba, a hivatalos verzió szerint az IMM 2017-ben bezár egy időre a felújítás miatt. A múzeum tehát igyekszik szép záróképpel búcsúzni, és rövid időn belül két remek kiállítással is kirukkolt az idén. Mindkettő a már megújult, korszerű, közönségbarát IMM névjegyét hivatott letenni. Az áprilisban nyitott, saját produkcióban készült Színekre hangolva után most itt a Kultúrgorilla közreműködésével készült Bringológia, mellyel múzeum és közönség egyaránt értékes látnivalóhoz jutott.
Az egyik nagy érték éppen a kurátor színre lépése: ez a Kultúrgorilla első nagyszabású kiállításrendezése. Eleve megnyugtató, hogy létezik olyan designmarketing-ügynökség is Magyarországon, amelyik tájékozott, van véleménye, képes is ezt kifejezni, tehát alkalmas arra, hogy értő módon és hatékonyan befolyásolja a hazai designkultúrát.
A Bringológia hivatalosan három részre tagolódik, valójában laza halmazokat alkotva sző sűrű szövetet a tárgyakból, hiszen azok több kategóriába is tartozhatnak egyszerre. A kiállítás osztályozás nélkül is tökéletesen érthető és élvezhető, a tárgyfeliraton feltüntetett piktogramok a besorolhatóság lehetőségeit jelzik. Bár sorra megjelennek az ilyenkor szokásos megközelítések, a Bringológia közhelymentesen járja körül a trendi témát. A tárgyak tucatnyi országból érkeztek, a kiállítás határozottan nemzetközi, de jó arányban és igényes válogatással bukkannak föl a hazai tárgyak és projektek. Bár a kiállítás egyértelműen a kerékpár jelenével és jövőjével foglalkozik, a háttérben a tárgyszövegekből – a Közlekedési Múzeum jóvoltából – finoman kirajzolódik a Csepel kerékpár története. Megjelennek a magyar bicikligyártás rekvizitumai: a Puch, amelynek licence alapján készült a Weiss Manfréd Művekben az első magyar sorozatgyártott kerékpár és a legendás Dongó motor. A tárlatot elegánsan egységesítik a különböző kiegészítők bemutatásához használt hófehér Csepel kerékpárok. Izgalmas párhuzam a dán–német n55 stúdió XYZ nyitott forráskódú cargójának és Szabó Sándor vízvezeték-szerelő teherkerékpárjának egymás mellé helyezése. Szabó 1935 táján alakította át kerékpárját víz- és gázcsövekből, valamint szerelvényekből. Az XYZ-t a Creative Commons szabályai alapján bárki elkészítheti, a váz egy konyhában összerakható csavarkötésekkel.
A magyar designnal kapcsolatban megszokhattuk, hogy gyakran határos a képzőművészettel. Gulyás Ferenc alkatrészekből és tartozékokból összerakott, lenyűgöző aprólékossággal készült gyerekjátékai, Ungár Fanni Kos fogasa és Kiss Balázs Recyclock faliórája ezen a mezsgyén mozognak, de látható, hogy ez nem kizárólag magyar sajátosság. Herman van Hulstein a „kézműves termék” lejáratott közhelyén nagyvonalúan túllépve valódi műremekként alkot egyedi kerékpárokat. A Lolo Palazzo Studio kerékpárláncokból épített tárgyai remekül megtalálták helyüket a patinás térben, a múzeum előterében felfüggesztett hatalmas lánccsillár fotója jelenleg a stúdió honlapjának kezdőképe.
A kerékpárosok közösségnek tekintik magukat akkor is, ha csak közlekednek, de a közösségi létnek ennél jóval bonyolultabb és kézzelfoghatóbb megnyilvánulásai is vannak. A bécsi kerékpáros kollektíva chipkártyákkal ellátott tagsága használhatja a használaton kívüli üzlethelyiségekben kialakított tárolókat és javítóhelyiségeket. Közösségi projekt a szintén osztrák Gabarage is, mely volt drogfüggőkkel közösen dolgozva készít lakberendezési tárgyakat eladásra, az itt kiállított kerékpárgumikból készült lámpatest a stúdió egyik slágercikke. A BeCiclos holland társulás elhagyott kerékpárokat újít föl, majd a közösségi oldalakon gazdát keres nekik, és 35 euróért Európában bárhová házhoz szállítja a kerékpárt az új tulajdonosnak, aki nyilatkozatban fogadja örökbe a műgonddal felújított tárgyat. Hogy ne maradjunk magyar példa nélkül: a Cargonomia teherszolgálat egy kerékpárműhely, egy kertészet és egy futárszolgálat összefogása, Budapesten és környékén szállít házhoz biotermékeket.
Szép állásfoglalás a mai Magyarországon a londoni The Bike Project programjának ismertetése, hiánypótló adalék a menekültkérdéshez. Tudta, hogy Londonban évente 13 500 ember kér menedéket? Tudta, hogy ugyanitt 22 500 gazdátlan bringa hever az utcán? Tudta, hogy az európai nagyvárosokban a köztereken hagyott gazdátlan kerékpárok tömege komoly gazdasági és közigazgatási teher, a menekülteknek viszont nagy segítség egy bicaj ott, ahol heti 20 font a tömegközlekedés? Nos, a The Bike Project műhelyeiben a bringákat profi szerelőkkel közösen dolgozva menekültek újítják föl, ami szocializációt és szakmai tudást jelent nekik, miközben segítenek a városnak felszámolni egy problémát.
Persze egy bringákról szóló kiállításból a környezetvédelem sem maradhat ki. Így szembesülünk azzal, hogy egy átlagos európai városban az utakon mozgó áru negyedét lehetne kerékpáron szállítani, és hogy az osztrák SPAR-okban bringára akasztható papír bevásárlószatyrot is választhat a vásárló. A Katmanduban működő Holy Crap (Szent szar) projekt a lakosságot ösztönzi szelektív hulladékgyűjtésre: a leadott szelektált hulladékért az emberek pontokat kapnak, amit online felületeken válthatnak be például telefonfeltöltésre. A hulladékot triciklikkel gyűjtik.
Intellektuális tett a kerékpár megközelítése a grafika szemszögéből. Gianluca Gimini itt bemutatott projektjében hétköznapi embereket kért meg, hogy rajzoljanak emlékezetből egy férfikerékpárt. A pszichológiai és kultúrantropológiai kutatásnak is beillő program során készült rajzok szerkezeti elveit és arányait megtartva készítette el Gimini a tárgyak élethű 3D grafikáit, melyek groteszk módon szembesítenek a bennünk élő bicikliképpel: a rajzok többsége működésképtelen szerkezetet ábrázol. Lírai elképzelés a Studio Nomad rajzológépe, mely egy kerékpárhoz kapcsolt áttéttel a falra rajzol. A kiállítás ütőereje is részben épp a Studio Nomad kis költségvetésű interaktív modelljeinek köszönhető, melyek intelligensen teszik mozgalmassá a bemutatott anyagot. Pedálozással hajtott szélforgókkal hűthetjük magunkat; az elnyűhetetlen Csepel szobabiciklit tekerő látogató minden kilométer után egy tartályba pottyanó pingponglabdát kap, s a tartályban gyűlő labdák mutatják, milyen messzire tudná eljuttatni a közönség a kiállítást. Minden jel arra utal, hogy messzire.
(Iparművészeti Múzeum Budapest, megtekinthető november 27-ig.)
Tóta József
Megjelent a Műértő 2016. októberi lapszámában
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
