A XVIII. század első feléből egy szintén méretes (220×225×80 cm) pompás kora barokk német diófa szekrény akantuszreliefekkel és volutákkal 8–10 ezer eurós sávjának felső határán cserélt gazdát. Ugyanennyiért kelt el egy másik tétel is, egy mahagóniborítású, védett, osztrák biedermeier szalonasztal, pedig ez alacsonyabb, 4–6 ezer euró közötti becsértékkel indult. Tervezője a híres bécsi Josef Danhauser volt, 1820 táján. Az öt számjegyű árak sorát végül egy nagy velencei kristályüveg csillár zárta, amely 8–12 ezer eurós becsült értéksávjának közepén végzett. A muranói manufaktúra XX. század eleji terméke árához mérten gazdagon díszített: tíz hajlított karján az elektromos gyertyák mellett színes alátétek, gömbök, levelek, virágok, csigavonalak, csipkék sokszorozzák fényerejét.

Az aukció másnapi részében órák, szobrok, fémmunkák és fajanszok mellett népművészeti és az úgynevezett „asiatika” körébe tartozó tételek kerültek kalapács alá, összesen 318 tétel, melyek közt féltucatnyi magyar is akadt. A nap legmagasabb leütése egy félméteres, tűzaranyozott bronz ülő Buddha (Amitábha) lett a Ming-dinasztia korából, amely annak idején a jó nevű bécsi Egermann műkereskedésből került a Dorotheum 1991. április 18-i aukciójára, majd onnan magántulajdonba, és most ismét vissza a legismertebb osztrák árverezőházba. A tételt 40 ezer euróról indították, ám heves versengés után a hétszeresére verték fel az árát, s így 271 400 eurónál koppant a kalapács. Messze mögötte végzett a második legdrágábban elkelt tárgy: egy arasznyi lótuszvirágon trónoló, VIII–XI. századi bronz Maitréja-figura Kasmírból. A bécsi privát ügyféltől érkezett kegytárgy kikiáltási ára mindössze 4000 euró volt, majd élénk licitharc végén ennek tizennégyszeresét hozta: 56 250 eurót. Azonos indítással 45 ezer eurón végzett Guanyin bódhiszattva szintén magántulajdonból származó, lótuszülésben ábrázolt kisplasztikája, amelyet a kínai Qing-dinasztia idején faragtak fából, majd aranyozott lakkal vontak be. A csúcsárak zárótétele három, egyformán 13 750 euróért elkelt tárgy lett. Az első egy 1500 euróról induló cserépszobrocska: ló és lovasa a kínai Han-dinasztia idejéből; a második egy 2000 eurón kikiáltott nepáli vagy tibeti aranyozott réz Padmapani-bódhiszattvaábrázolás a XVII–XVIII. századból; a harmadik a Sákjamuni Buddhát ábrázoló, XVIII–XIX. századi, textilre vízfestékkel készült, aranyozott tibeti thangka.

A magyar tárgyak közül csak egy 1808-as felvidéki füles fajanszkancsó maradt vissza 400 euróért – dupla áron, 1500 euróért kelt el viszont egy 1810–1830 közötti osztrák–magyar empire komód-óra, amely egy napig jár, fertályütésekkel. Sötétbarnára festett faházát négy alabástromoszlop, továbbá fából faragott, aranyozott mesebeli állatalakok és tűzaranyozott rézveretek díszítik. Tilgner Viktor kétszer is megörökítette ifj. Johann Strausst: egész alakos bronz kisplasztikája 2750, míg félméteres gipsz mellszobra becsült értékének közel tízszereséért, 8750 euróért kelt el.

Két, egyenként 600 euróra becsült Zsolnay váza közül az asztali lámpa talpává átalakított 750, míg a világos alapon tarka virágokkal és pillangókkal festett, T. J. M. monogrammal ellátott 1750 eurót ért.

Wagner István

(Megjelent a Műértő 2018 októberi lapszámában)