Idén a 40 osztrák, német és belga galériás között a rendszeresen visszatérők mellett újoncok is szerepeltek. Például a bécsi Dr. Robert Keil Kunsthandel, amely az 1800 előtti rajzokon és festményeken belül az osztrák portréminiatúrákra szakosodott. A galéria monográfiákat is kiad, melyek közül az egyik a Habsburg-ház parányi arcképeiről szól, egy másik Heinrich Friedrich Füger (1751–1818) német klasszicista mesterről, akit 1774-es bécsi letelepedésétől fogva „művészpápának” is hívtak. Füger miniatúrái és portréi mellett – többek közt Batsányi Jánosról is készített egyet 1808-ban – sokalakos, nagy méretű történeti kompozíciókat festett. Ilyen a műkereskedés standján kiállított datálatlan olaj-vászon csoportjelenete is, melynek központi alakja a legendás Szemiramisz asszír-babilóniai uralkodónő.

Leopold Fertbauer: Két lányka tájban, évszám nélkül

A tübingeni Kunsthaus Kende indulásától az ezüstművességre koncentrált. Eleinte csak szecessziós és art deco tárgyakkal foglalkozott, később kortárs brit ötvösök vadonatúj különlegességeivel is bővült a kínálata. A vásáron a legfigyelemreméltóbb darabja egy 1898-as, muzeális ritkaságnak számító, belülről aranyozott ezüst szecessziós cukortartó volt Heilbronnból, amelyet Carl Stock tervezett, és a Bruckmann & Söhne üzem készített el. A szobrász és éremművész fontos mestere volt a manufaktúrának, hozzájárult nemzetközi hírnevük megalapozásához. Először az 1900-as párizsi világkiállításon mutatták be munkáit, melyek rögtön nagy érdeklődést keltettek. Budapestről is szerepelt Kende kínálatában két elegáns, fedeles cukorszelence: az egyik 1905 tájáról CK mesterjellel, a másik, kisebb darab 1915–1920 közöttről, DT monogrammal. Angela Cork kortárs angol tervező, a minimalista design képviselője 2004-ben készült teli és üres ezüstlemez téglalapok kombinációjából álló, négyszögletes vázája 5400 euróba került.

Oskar Höfinger: Kerti kályha, évszám nélkül

A Bécs belvárosában működő galerie artziwna kínálatában a második világégés utáni évektől napjainkig találhatók alkotások. Többek közt a tiroli osztrák szobrász, Wander Bertoni munkáját hozták el, aki a figurális művektől az organikus absztrakción át jutott el a szimbolikus alkotásokig. Fényesre polírozott bronzai közül Salzburgban a Kis mozgás (1954–1960) című, lobogó lángnyelvre emlékeztető 2017-es plasztikája szerepelt, mely hét számozott példányban készült. A német Otto Piene (1928–2014) a ZERO-csoport egyik alapító tagjaként lég- és fényobjektjeivel, illetve tűzképeivel vált ismertté. Az artzwina standján gouache festékkel másfél méteres kartonra felvitt Szemafor című műve (1973/78) volt látható.
Wagner István

Megjelent a Műértő 2019 májusi lapszámában