hvg.hu: „Még nem indult be teljes erővel az iskolakezdés előtti roham a fővárosi albérletpiacon: a forgalom ugyan élénk, de nem kell versenyt futni egy-egy lakásért. Főbérlős lakásokra már csak a kispénzűek fanyalodnak, egyedül viszont 50 ezer alatt nemigen lehet lakást találni.” Mit szól a hét híréhez? 

Az Ingatlanguru

Dunavölgyi Mária Pécsett végzett közgazdászként, ott is doktorált, majd a GKI Gazdaságkutató Zrt-nél makroökonómiai elemzéssel foglalkozott. 1990-től négy évig az ENSZ-ben dolgozott New York-ban. Karrierje itthon folytatódott, az Államadósság Kezelő Központban, ahol igazgatóhelyettes lett. Később a Delotte&Touche alelnökeként, majd a Master card délkelet-európai vezetőjeként folytatta munkáját. 2006. februárja óta az OTP Lakáslízing vezérigazgatója.

Dunavölgyi Mária: Az utóbbi időben nagyon sok kisméretű lakás épült, amelyeknek egy részét befektetési céllal vásárolták meg a tulajdonosaik. Éppen ez az a lakásméret, amelyet az egyetemisták keresnek, tehát az ő számukra a kínálat – legalábbis a lakás darabszámot illetően – egyre bővült, és még ma is bővül. Ez a kínálati oldali növekedés azonban nem okoz automatikus bérleti díj csökkenést, mert egy ponton belép a finanszírozási költség, mint korlát. Persze egy idő után rájönnek a lakástulajdonosok, hogy a finanszírozási költségek alatt is érdemes kiadni a lakást, mert még így is jobban járnak, mint ha nincs bevételük, de ez az alkalmazkodás a finanszírozási költségek környékén egy kicsit lassabban megy, mint más ársávokban.

hvg.hu: Milyen ingatlanbefektetést ajánl az intézményi és a kisbefektetőknek?

D. M.: Manapság az ingatlanbefektetést kicsit alaposabban érdemes átgondolni, mint pár évvel ezelőtt, hiszen a piac egyes szegmensei már viszonylag telítetté váltak. Lakáspiaci örök igazság, hogy az a három tényező, amely minden helyzetben segít megőrizni az ingatlan értékét, vagy előidézni növekedését: a hely, a hely, és a hely. A vicces megfogalmazás azt üzeni, hogy mindig annak a legstabilabb az értéke, az nő a legjobban, ami monopolizálható, ez pedig a modern korban leginkább az elhelyezkedés. Ami megjelenhet kivételesen szép kilátásban, kivételesen exkluzív környezetben, vagy ehhez hasonló tényezőkben. Fontolóra lehet venni a földet is, mint befektetési eszközt, ennek értéknövekedési lehetősége azonban erőteljesen függ a szabályozástól, a politikai erőviszonyoktól, tehát olyan körülményektől is, amelyekre nem érvényes az egyszerű piaci logika, tehát nem árt az óvatosság.

Az intézményi befektetők számára is igaz az, ami a kisbefektetőkre még fokozottabban igaz: a befektethető portfolió nagysága is nagyban befolyásolja, hogy milyen ingatlanról lehet szó, hiszen kockázatos a teljes megtakarítást ingatlanban tartani, például azért, mert részletekben nem adható el, szükség esetén pedig egyszerre kell értékesíteni. Az intézményi befektetőknek annyival egyszerűbb a helyzetük, hogy nagyobb portfoliók felett diszponálnak, ugyanakkor a szabályozás jelentősen megköti a kezüket, körülhatárolja, hogy milyen eszközökbe fektethessenek. Sokuk számára csak az ingatlanalapok jöhetnek szóba. Ezen a piacon tehát nehéz általános javaslatokat megfogalmazni, mert az egyes befektetői csoportok számára más és más lehet az optimum.

Tartalmi partnerünk a Bookmark Media ingatlanpiaci hírügynökség