A Vaskapu a Pojana-Ruszka hegység és a Godján-Szárkő hegység közötti vízválasztó hágó, amelyet a Duna áttörése választ ketté. A 3 kilométer hosszú szorosban a folyam 20 métert esik, egy helyütt 162 méterre szűkül. Vízhozama és vízsebessége a szabályozás előtt szélsőségesen változott, így csak magas vízállás esetén, kanyargós útvonalon volt hajózható.

    A rómaiak a II. század elején hajózócsatornát építettek a jobb partnál, kis merülésű hajóikat fából épült galériáról lóval vontatták. A mű az idő multával elenyészett, az Al-Duna csak a XIX. század elején tett szert ismét kereskedelmi jelentőségre. A szabályozást Széchenyi István gróf kezdeményezte, de a törököket azonban nem sikerült meggyőznie az építkezés hasznáról és Vásárhelyi Pál is azt állapította meg, hogy a zúgók megszüntetésére nincs alkalmas technika. 

Széchenyi végül szárazföldi teherszállító utat épített, így a korábbi 80-90 nap helyett évente öt hónapra lett biztonságos a hajózás. A krími háborút lezáró párizsi béke 1856-ban kimondta a dunai közlekedés szabadságát, a Vaskapu-szabályozás nemzetközi kérdés lett. 1878-ban a Berlini Kongresszus a megvalósítást az Osztrák-Magyar Monarchiára bízta, megengedve hajózási illeték szedését, és Szerbia is hozzájárult a partok igénybe vételéhez.

    A 2200 méter hosszú Vaskapu-csatornát, a szoros fölötti gázlókon átvezető csatornákat, duzzasztókat, gátakat Wallandt Ernő tervezte, az 1891-ben kezdődött építkezést Rupcsics György vezette. A kivitelezésre alapított német-magyar vállalat a hajózás zavartalansága érdekében a Vaskapu zuhatagnál a csatornát a jobb part mellett, szárazzá tett területen robbantotta ki. A víz alatt 43 ezer köbméter, szárazon 350 ezer köbméter sziklát távolítottak el, 258 ezer köbméter feltöltést végeztek, az átlag 30 méter mély vízben 13 kilométer párhuzammű épült kőből, betonból. A csatorna 3 méter mély, a hajóút szélessége 75 méter lett, a folyam többi részétől kétoldalt az árvízszint fölé emelkedő hosszgátakkal különítették el. A vízsebesség miatt a felfelé haladó hajók számára gőzgép hajtotta vontató berendezés létesült.

    Bár a munkát még nem fejezték be teljesen, a millennium évében, 1896. szeptember 27-én felavatták a csatornát. Az ünnepélyen I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, Károly román és Sándor szerb király is jelen volt, ám az osztrák, román és szerb zászló mellől hiányzott a magyar, Ferenc József pedig - Magyarországot meg sem említve - a Monarchia sikeréről beszélt.

    Az Al-Duna valamennyi csatornáját 1898. október 1-jén adták át a forgalomnak, ezáltal a hajózási idény tíz hónapra nőtt. Bár az előre becsült költségek a háromszorosukra híztak, a ráfordítás így is gyorsan megtérült. A csatorna viszonylag kis átbocsátó képessége miatt 1972-re elkészült a Vaskapu I. Vízierőmű és Hajózási Rendszer, ebben duzzasztógát és erőmű mellett hajózsilip épült, ami jóval nagyobb hajók áthaladását teszi lehetővé - igaz, ennek áraként a völgy legszebb része elpusztult.