Hajdanán a folyóparti településen vízimolnárok dinasztiái éltek évszázadokon át ebből a mesterségből - mondta el az MTI-nek Dávid László, a Pest megyei város polgármestere. 
 
A lakóotthonul is szolgáló hajón a Duna vizének sodrása hajtotta meg a lapátkerekeket, amelyek aztán a környékről ide hordott búza, rozs, árpa őrléséhez szolgáltatták az ingyen energiát. Ősszel a Nagy-Dunán álló hajókat lovakkal visszavontatták a Ráckeve partjait nyaldosó Kis-Dunaágba, ahol a lanyha sodrás miatt a lapátkerekek nem forogtak, így telente elvégezhették rajtuk a javításokat a vízi kisüzemben. 

Az utolsó vízimalmot 1967-ben a zajló jég úgy megrongálta, hogy hullámsírba került. A roncsokat búvárok kiemelték, majd a szentendrei skanzenbe szállították raktározásra. A város kérésére a múzeum visszaadta Ráckevének a megmaradt harangszéket, egy mérnök pedig önkéntes munkával régi rajzok alapján megtervezte a hajó mását. Ezután megindult a közadakozás a vízimalom feltámasztására, a helyi lakosok kisebb-nagyobb felajánlásából eddig hozzávetően 3 millió forint gyűlt össze. 
  
Asztalosok, ácsok, marósok a kétkezi munkájukkal járulnak hozzá a közös sikerhez. Az erdélyi testvértelepülés, Gyergyócsomafalva népe milliós értékű, 31 köbméternyi értékes fenyőfát adományozott Ráckevének, az ajándék egy kamionos jóvoltából már meg is érkezett. Más önkéntesek a hajó helyének kijelölt part mellett a cölöpözést vállalták magukra, jelenleg is gőzerővel dolgoznak. Időközben megalakult a Vízimolnárok Egyesülete, a társadalmi szervezet koordinálja a munkálatokat, az adományok gyűjtését.
 
Az úszó vízimalom része Ráckeve idegenforgalmi fejlesztési tervének. A város EU-s pályázat alapján rendbe kívánja hozni a centrumot, befektetőt keres a gyógyvíz hasznosítására és az egyedülálló vízi piac környékét is rendbe teszik. Mindez a működő - elektromos energiával hajtott - régi-új vízimalommal együttesen meghozhatja a városnak az idegenforgalmi rangot és új munkahelyeket teremthet - mondta az MTI-nek a polgármester.