Acélmágnások és távközlési guruk, bányatulajdonosok és szoftverfejlesztők, bankárok és étteremtulajdonosok. Ők az igazi elit Indiában, ők az igazán gazdagok a szubkontinensen. Újabban toronyházakban lévő luxus lakosztályokban pihennek le esténként, mert ez a divat, de a hagyományosabb felfogásúak maradnak inkább a maharadzsák idejéből megismert palotákban.

Amerikai lapok, köztük a The Wall Street Journal sorozatokban cikkeztek arról, hogy az új generációs szupergazdagok manapság egyre nagyobb és kifinomultabb ízlésvilágú lakásokban élnek az indiai nagyvárosokban. Az indiai gazdaság szárnyal, ennek megfelelően a gazdagok még többet költenek otthonaikra.

Egy „átlagos” 400-600 négyzetméteres lakásban legalább öt hálószoba van, nem ritka, hogy saját medence vagy tetőterasz is tartozik a toronyházakban lévő otthonokhoz. Mindez egymillió dollárnál kezdődik és 4-7 millióig is elmehet.

Az ingatlanfejlesztők kapva kapnak az alkalmon. Különféle összegzések szerint Mumbai, Delhi és Bangalore városában legalább egy tucat nagy lakópark – tulajdonképpen toronyházak csoportja – építése van folyamatban. Persze nem a belvárosban, hanem a külső övezetekben, mert a kormány megtiltotta a belvárosok elárasztását ilyen magas házakkal.

Régen ilyen palotában is laktak a gazdagok Indiában

Mindez annak fényében érdekes, hogy 2009 elején 30-40 százalékkal zuhantak az árak, mert lassult a gazdaság. Mostanra azonban ismét egyre gyorsabb és a kereslet mindinkább felfelé hajtja az árakat, amelyek már elérték a 2007-es abszolút csúcsot.

A kivitelezők sem sprórolnak az anyagokkal: az olcsó kínai csempe helyett szinte mindenütt olasz márványt használnak, az indiai szanitereket pedig felváltották a luxus német termékekkel. Bárhol is kell valamilyen fa, biztos, hogy burmai teak fa jöhet számításba és nem valamilyen alsó katagóriás egyéb külföldi.