Helsinki és Espoo – sok kisebb város mellett – egy nagyon hosszú és felszabdalt tengerpart mentén helyezkedik el. A Finnország déli települései felé áramló lakosság életterét – a folyamat a háború után kezdődött - meg kellett teremteni. Ide tartozónak érzem, hogy Espoo tulajdonképpen ennek a”le”- áramlásnak következtében nő össze a fővárossal.

null

A megépült lakónegyedek építészet-történetileg is tükrözik a változó, „szárazabb” építészeti világot és a szemléletében szintén alakuló, nagyon erős szabályokon nyugvó várostervezést.  Az ipari- és a hajózáshoz kapcsolódó, elavult tengerparti objektumok felszámolásával a városrendezők folyamatosan teremtenek újabb területeket otthonteremtés céljára.

Elegáns lakások,  színvonalas környezettel, szociális intézményekkel vonzzák a tehetősebbeket a nagy lakás-méretekkel, autó- és hajó „parkoló” megoldásokkal, kikötőkkel és strandokkal. Az építészet itt igen erős színekkel, de formailag messze nem a korábban jellemző, tájba illeszkedő finomságokkal jelenik meg. A „szárazföldi” lakótelepeken is hasonló változásokat tapasztaltam, a tenger, a víz nélkülözésével, amit kisebb mesterséges vagy természetes tavakkal igyekeznek kompenzálni.

Gáspár Anna