Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A fejléc szövege
Az úgynevezett K (konspirált) és a T (találkozási lakás) lakások hálózatát már 1945 után megkezdték kiépíteni, az ötvenes évek derekára majdnem 2000 ilyen ingatlant tartottak nyilván. A korábbi visszaélések, korrupciós ügyek, illetve az ÁVH-s megfélemlítő módszerekről a „konszolidáltabb” láthatatlan tevékenységre való áttérés jegyében egészen 1963-ig tartó átszervezés kezdődött a forradalom után – írja az Átlátszó.hu. „Ekkor országosan összesen 216 K- és 639 T-lakást tartottak nyilván. A belső elhárítás (a leggyakrabban emlegetett BM III/III. Csoportfőnökség) 54 K- és 96 T-lakást használt” – írta korábban a HVG a három éve nyilvánossá vált 1974-es állambiztonsági jelentésről, amelynek mellékletében található címek alapján beazonosíthatóak lettek azok a lakóházak, amelyeket a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnöksége (magyarul az állambiztonság) titkos tevékenysége során használt.
Újlipótváros nem csak az államigazgatási központokat magában foglaló V. kerület közelsége miatt volt ideális helyszín fedett lakások kialakítására. A zárt lépcsőházzal és emeletenként 3-4 lakással rendelkező, közvetlenül a világháború előtt emelt lakóházak könnyebb rejtekhelynek bizonyultak a gangos „tömegszállásokhoz” képest. Emellett Újlipótváros polgárai nagy számban disszidáltak ’56-ban, az üres lakásokba így egyszerű volt állambiztonságiakat költöztetni. Őket mégis könnyen buktatták le az éberségre nevelt lakók és mindentudó házmesterek, a Tanácson keresztül kiutalt lakások épp a rendszerhű elvtársak feljelentései alapján dekonspirálódtak.
A környék legszebb nagypolgári bauhaus épületeinek, a Pozsonyi út 38-40-nek tetőtéri garzonjai szintén tökéletes búvóhelyül szolgáltak az ügynököknek, míg velük szemben, a Szent István park 26. legfelső emeletén a diktatúra kultúrpolitikájának feje, Aczél György töltötte utolsó éveit. A kivételes módon nem a budai Kádár-dűlőn lakó kommunista vezető a Balzac utca 43. második emeletéről költözött ide. Ő volt az egyedüli, aki a felső vezetők közül benne volt a korabeli telefonkönyvekben, lakását azonban egy földszinti helyiségben tartózkodó állandó őrség vigyázta.
