Turán Zsolt ingatlanszakértő egyebek mellett arról beszélt a Hunvald-per keddi tárgyalásán a Fővárosi Bíróságon, hogy nem mindig teljesült az átláthatóság követelménye a VII. kerületi önkormányzat által elvégeztetett ingatlan-értékbecslések során.

A sértett VII. kerületi önkormányzat jogi képviselőjének kérdésére a milliárdos önkormányzati korrupcióval vádolt Gál György elsőrendű vádlott, a VII. kerületi önkormányzat gazdasági bizottságának egykori szabad demokrata elnöke és Hunvald György másodrendű vádlott, volt erzsébetvárosi szocialista polgármester büntetőperén kiemelte: az ingatlanok fekvéséből és elhelyezkedéséből határozta meg az egyes épületek értékét, ezek esetében pedig műszaki szempontból értéknövelő tényezőkről nem lehet beszélni, mert "olyan pocsék épületek".

Megállapította, hogy a per tárgyát képező épületek műszaki állapota értékcsökkentő tényező, de ezt csak hozzávetőleges módon lehetett figyelembe venni. Többnyire "bontandó, romos", vagy "teljes felújításra szoruló" kategóriába lehet ezeket az épületeket sorolni, a bontandóknak pedig véleménye szerint még a felépítményük is rossz.

Bruttó, nettó, hasznos terület, stb.

Ügyvédi kérdésre Turán Zsolt elmondta: az általa és a VII. kerületi önkormányzat által felkért szakértők meghatározta, egy-egy ingatlanra vonatkozó eladási árak között voltak olyan összegek is, amelyek nem mutattak 10 százaléknál nagyobb eltérést. További ügyvédi kérdésre azt válaszolta: a bruttó, a nettó és az úgynevezett "hasznos terület" fogalmai az önkormányzat által felkért értékbecslőknél sokszor összemosódnak.

Elmondta, hogy a bontási engedély 2-3 százalék, maga a fizikai bontás további 5 százalék többletköltséget jelenthet egy-egy VII. kerületi ingatlan esetében, ami megmutatkozik az árban csakúgy, mint az önkormányzati bérházakban lakók kiköltözetésének nem elhanyagolható költsége. Ha ugyanis egy lakott ingatlant adnak el, akkor a vevő dolga, hogy a kiürítési költséget állja, a lakott lakás ára ilyenkor pedig mintegy fele a bérlővel nem terhelt lakásnak - tette hozzá.