"Nagyon meglepett minket, amit találtunk" – mondta Xavier Dumusque, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatóinak vezetője. Kollégája, Dimitar Sasselov a Föld-típusú bolygók Godzillájának nevezte a Kepler űrteleszkóp segítségével felfedezett égitestet.

A csillagászok eddig úgy vélték: egy ilyen tömegű bolygót hidrogénből és héliumból álló vastag légkör borít, ahogy ez a Naprendszer gázóriásainál, a Kepler-10c katalógusjelű bolygóval azonos tömegű Neptunusznál és az Uránusznál is van.

Mivel a szuperföld kategóriát a tudósok a Föld tömegének legfeljebb tizennégyszeresét kitevő bolygókra alkalmazzák, a Kepler-10c felfedezői megaföldként könyvelték el az újonnan megismert égitestet. Ez viszont csak arra utal, hogy szilárd felszínű bolygóról van szó, nem arra, hogy lehetséges volna az élet a felszínén. Erre utaló jeleket nem is találtak a szakemberek a Kepler-10c-n.

A "Godzilla" egy kisebb, rendkívül forró planétával együtt kering egy Naphoz hasonló csillag körül, a Sárkány csillagképben. A Kepler megfigyelte, hogy a 10c miként idéz elő egyfajta mini napfogyatkozást, amint elhalad csillaga előtt és kismértékben elhomályosítja a fényét.

Az elhomályosítás mértékéből számították ki a bolygó méretét, és derítették ki, hogy a Kepler-10c átmérője csaknem 30 ezer kilométer, vagyis 2,3-szorosa a Földének. Ezek alapján a tudósok egy mini Neptunusznak tartották.

A Galileo teleszkópon lévő Harps-North precíziós spektrográf segítségével meghatározták a távoli bolygó tömegét is, amelyről viszont kiderült, hogy tizenhétszerese a Földének, vagyis négyszerese egy gázóriásénak. Mindez azt bizonyítja, hogy Föld-típusú égitestről van szó.

A tudósok feltételezik, hogy további megaföldek is vannak, a Kepler-10c csak a prototípusuk.