A Cambridge Working Group nevű munkacsoport nyilatkozatában emlékeztetnek: nemrég három olyan eset is történt az Egyesült Államokban, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy még a legbiztonságosabbnak vélt laboratóriumokban is előfordulhatnak hibák. Ezek himlővel, lépfenével és madárinfluenzával voltak kapcsolatosak.

A kutatók szerint a veszélyes vírusok mesterségesen előállított új törzseinél lényegesen magasabb a kockázata annak, hogy egy véletlen fertőzés végzetes következményekkel járhat.

A szakemberek az úgynevezett rekombináns DNS technika irányelveit kidolgozó 1975-ös Asilomar-konferenciához hasonló eljárást javasolnak. A nyilatkozatot aláíró 18 szakember közül sokan, többek között Michael Osterholm, a Minnesotai Egyetem víruskutatója és Marc Lipsitch, a Harvard Egyetem járványkutatója is ellenzik a vírusmutációkkal foglalkozó, úgynevezett funkciónyerés-kutatásokat. Az aláírók között van még Richard Roberts orvosi Nobel-díjas kutató is.

A ScienceInsider szerint a Cambridge Working Group tagjai remélik, hogy a jövőben még több kutató csatlakozik a kezdeményezésükhöz. A funkciónyerés-kutatásokkal kapcsolatos vita 2011-ben lángolt fel először, amikor egymástól függetlenül két kutatócsoport - egy amerikai és egy holland - is bejelentette, hogy a H5N1 vírus emlősök között is könnyen terjedő mutációját sikerült létrehozniuk laboratóriumi körülmények között.

A szakemberek egy évre önként felfüggesztették ezután a H5N1 vírus mutáns variánsainak kutatását. Az ilyen típusú kísérletek támogatói szerint azonban az oltóanyag kifejlesztése és a vírus nyomon követése szempontjából is hasznos megismerni, hogy mely mutációk segítik elő a vírus emberek közötti terjedését.