A Szerb Radikális Párt (SRS) annak ellenére - vagy tán éppen azért - mert vezére, a háborús bűnökkel vádolt Vojiszlav Seselj Hágában ül, 28 százalékkal első helyen végzett, így 82 helyet szerzett a belgrádi törvényhozásban. Kostunica Szerb Demokrata Pártja 17 százalékkal a második, s ezzel 53 mandátumhoz jutott. A kormányzó Demokrata Párt 13 százalékos eredményt elkönyvelve kénytelen volt beérni a harmadik hellyel és 37 mandátummal. A reformpárti G-17 34, a Szerb Újjászületési Mozgalom 23, és Szlobodan Milosevics Szocialista Pártja 21 mandátumot kapott.



Noha a győztesek koalíciós ajánlatot tettek a második helyezettnek, úgy tűnik, egy párt sem mutat hajlandóságot, hogy koalícióra lépjen a Radikális Párttal. Elképzelhető tehát, hogy a többiek - kivéve Milosevics pártját - összefognak, és együtt alakítanak koalíciót. Ez azonban, a pártok között feszülő ellentétek miatt, korántsem biztos, hogy tartós lesz.



Az ultra-nacionalista SRS sikere illeszkedik az utóbbi időben megfigyelhető balkáni trendbe: a nacionalisták egyik győzelmet a másik után aratják, s ez lassan már veszélyezteti a térség szorosabb integrációját az EU-ba. Alig egy hónapja Horvátországban a Franjo Tudjman-féle nacionalista HDZ győzött. Bosznia jelenlegi elnöke, Boriszlav Paranacs prominens tagja a Szerb Demokrata Pártnak, amelyet nem más alapított, mint a Hágai Nemzetközi Bíróság elfogató parancsa elől szökésben levő Radovan Karadzsics.



A szerbiai választók szemmel láthatólag szavazataikkal büntették a kormányzópártot. Csalódtak, mert három évvel Milosevics elmozdítása után még mindig késik a gazdasági fellendülés, és bár óriási a társadalmi egyenlőtlenség, a kormány nem folytat következetes szociáldemokrata politikát. Ugyanakkor az SRS-nek sikerült meggyőznie a szavazók jelentős részét, hogy a párt nemcsak a szerb nemzet fennmaradásának legfőbb letéteményese, hanem a társadalmi igazságosság bajnoka is.



Törékeny volna az az esetleges nagykoalíció, amely Kostunica vezetésével alakulna meg. Valószínűleg folytatná a gazdasági és igazságügyi reformokat, ám belülről megosztanák olyan alapkérdések, mint az unió lehetősége Montenegróval, és ami még fontosabb, az együttműködés a hágai nemzetközi bírósággal. A most megbukott kormányt maga Kostunica vádolta a nyilvánosság előtt a Hágának túlságosan is behódoló magatartással, ugyanakkor szemére vetette, hogy elnéző a korrupcióval szemben. Egyben jelezte, a maga részéről elszánt híve a Szerbia és Koszovó közötti uniónak. A pártok ugyanakkor egyetértenek a privatizáció folytatásában, és a külföldi tőkebehozatal támogatásában. Kérdés persze, hogy a választási eredmények nem elriasztják-e inkább a külföldi befektetőket.



A választási eredmények kétségtelenül ártottak Szerbia nemzetközi megítélésének. Ám a dolgok alakulhatnak még rosszabbul is. Ha az egykori Milosevics-ellenes koalíció pártjai nem tudják elsimítani ellentéteiket, és képtelenek lesznek kormányt alakítani, akkor hat hónap múlva ismét kiírják a választásokat. S akkor könnyen lehet, hogy az ultra-nacionalisták még tovább növelik előnyüket.



Nick Thorpe