Nem túl széles a jogköre. © Dudás Szabolcs

A magyar köztársasági elnök jogköre messze elmarad az elnöki (mint például az amerikai) vagy a félelnöki (mint például a francia) rendszerekben szokásostól. Az elnök a magyar közjogi berendezkedésben legföljebb féknek, ellensúlynak számít, de semmiképpen sem központi szereplő. Ezzel együtt számos fontos jogkörrel rendelkezik.

Az alkotmány szerint a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Emellett a fegyveres erők főparancsnoka. A köztársasági elnök képviseli a magyar államot, a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, ám ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges. Ceremoniális jogköre az is, hogy megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket.

Ennél jóval fontosabb, hogy kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás időpontját. Javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére (pl. törvényalkotásra), népszavazást kezdeményezhet, kinevezi a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat; megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét.

Az államfői szuverenitás részét képezi az is, hogy gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát, illetve dönt az állampolgársági ügyekben.

A köztársasági elnök személye sérthetetlen; és az alkotmány szerint büntetőjogi védelmét külön törvény biztosítja. Ezt azonban az Országgyűlés még mind a mai napig nem alkotta meg.