A törvény átfogóan szabályozza a felsőoktatás működését és szerkezetét, egységbe foglalva az európai uniós csatlakozás nyomán szükségessé vált változtatásokat.

A szaktárca a törvény céljaként határozta meg a minőségi tudás, a mobilitás és esélyegyenlőség biztosítását a képzésben, az "önmagáról gondoskodni tudó", felelős értelmiségiek képzését, az európai színvonalú kutatói és oktatói munka lehetővé tételét és a színvonalas infrastruktúrát a hallgatóknak és oktatóknak egyaránt. A törvény sarkalatos pontja a képzési szerkezet átalakítása a bolognai egyezmény szellemében.

A magyar felsőoktatás jelenleg duális szerkezetű: főiskolákon és egyetemeken tanulnak a hallgatók. Az átalakítást követően a képzés lineárissá válik, és a bolognai folyamatnak megfelelően három fő ciklusra bomlik: az általában hároméves felsőfokú alapképzés (bachelor), a kétéves mesterképzés (master), és a hároméves doktori képzés (PhD, DLA). Az átalakítás hatására az intézmények átjárhatókká válnak, a hallgatók nagy része hasznosítható diplomával tud kilépni a munkaerőpiacra már három év után.

A jogszabály szabályozza az irányítás és a finanszírozási reformját. Az új felsőoktatási törvény a hallgatói juttatásokat - csakúgy, mint az intézményi normatív támogatásokat - a KSH által meghatározott mindenkori nemzetgazdasági átlagkeresethez köti majd.

Számos európai példával összhangban az új törvény olyan vezetési szerkezetet hoz létre, amelyben kettéválik az intézményműködtetési (menedzsment) és a képzési-kutatási (akadémiai) tevékenység irányítása, és ennek megfelelően alakul a felelősségi körök elosztása. A tudományos tevékenység irányítását az oktatókat képviselő Szenátus, a menedzsmentét a Szenátus és a fenntartó által delegált tagokból álló Irányító Testület (IT) látja el. Ez a változás lehetővé teszi a felelős, racionális gazdálkodást a felsőoktatási intézményekben.

Az új jogszabály rögzíti a felsőoktatási intézmény autonómiáját, és nagyobb döntési szabadságot ad gazdasági és stratégiai kérdésekben is. A miniszter a meglévő jogosítványainak egy jelentős részét a felsőoktatási intézmény vezetésére ruházza át - így a karalapítást, az intézmény fejlesztési tervének jóvá hagyását.

A jogszabály kitér arra, hogy az intézményeknek továbbra is az állam marad az alapító-tulajdonosa. Feloldják ugyanakkor az intézmények eddig gúzsba kötött gazdálkodását: a maradványok felhasználhatók lesznek, a költségvetési sorok között át lehet csoportosítani, az intézmény hitelt vehet fel és vállalkozhat.

A felsőoktatási törvény értelmében a felsőoktatási intézmény szerződést köthet, tulajdont szerezhet, társulhat, ingatlanértékesítési bevételeit beruházásra fordíthatja, vállalkozási tevékenysége szabad, hosszú távú beruházási feladatok megvalósításához 20 évre kötelezettséget vállalhat, kockázati alapot hozhat létre, gazdasági társaságot, alapítványt, kht.-t hozhat létre, átmenetileg szabadon felhasználható pénzeszközeit állampapírba fektetheti.

A törvény rögzíti a docensek és a professzorok kinevezésének, a rektori megbízás feltételeit. A jogszabály számos olyan intézkedést tartalmaz, amely a hallgatók tanulmányi körülményeit javítja és megkönnyíti az életüket az egyetemi évek alatt.

A törvény alanyi jogon járó, államilag finanszírozott diplomát biztosít, 12 félév ingyenes képzéssel. Kitér a szabad egyetemválasztásra, amelynek keretében a diákok "vihetik magukkal" a hallgatói normatívát. A képzési idő támogatása legfeljebb két félévvel meghosszabbítható, és ha a hallgató ez idő alatt sem fejezi be tanulmányait, azt költségtérítéses formában folytathatja.

A hallgatói jogok kiterjesztésének részeként megerősítik a jogvédő, vitarendező intézmények szerepét. A törvény értelmében a kormány meghatározza azokat az alapképzéseket, amelyekben félévig tartó összefüggő szakmai gyakorlat szervezhető.

Az oklevél kiadásához a hallgatónak alapképzésben középfokú "C", mesterképzésben a képzési és kimeneti követelményekben rögzített államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga-bizonyítványt kell bemutatnia.