Sajátos módszerrel próbálta eltüntetni adatbázisát az a budapesti férfi, akit tavaly november 30-án vettek őrizetbe az egyik leghosszabb nevű rendőri egység, az Országos Rendőr-főkapitányság Nemzeti Nyomozó Iroda (ORFK NNYI) szervezett bűnözés elleni főosztálya emberkereskedelem elleni osztályának nyomozói: mobiltelefonját bedobta egy lavór vízbe. Ám ez nem segített rajta, kapcsolatrendszerét addigra már rég feltérképezték a rendőrök, sőt ismerősei közül többekre az olasz bűnüldözők figyelmét is felhívták, akik akciójukat összehangolták a budapesti elfogással: ugyanezen a napon Firenzében házkutatást tartottak egy 30 éves magyar nőnél, akinél olyan laptopot találtak, amely közel félezer lány adatait tartalmazta. Az olaszok a kinti lapokban Beata Buron néven emlegetett hölgyet ekkor még "futni hagyták", ám amikor idén tavasszal, a szakmában meglehetősen szokatlan módon, visszatért Firenzébe, már begyűjtötték (HVG, 2005. április 16.).

Csábító újsághirdetés © Fazekas István

Az eddigi adatok szerint szó sincs arról, hogy - mint az első sajtóhírek alapján elterjedt - egyes magyar futtatók egyszerre félezer lányt "dolgoztatnának" bármely külföldi országban, csupán arról, hogy ennyien szerepelnek az adatbázisukban. E választékból aztán a külföldiek által (kor, alkat, hajszín, bevállalt "extrák", esetleg a nyelvtudás alapján) kiszemelt lányokat kiutaztatják a futtatók. A magyar nők rendőrségi információk szerint a "kínálatfrissítést" jelentik a nyugat-európai bordélyházakban, call-girl-hálózatokban, egy-egy helyszínen ritkán tartózkodnak 7-10 napnál tovább, viszont akadnak olyan kerítők, akik már hónapokra előre beosztják, melyik lányt hová küldik.

Mint Pöltl József őrnagy, az NNYI emberkereskedelem elleni osztályának vezetője a HVG-nek elmondta, az április közepi olaszországi letartóztatásokat lehetővé tevő első információk 2003-ban Norvégiából érkeztek a magyar rendőrökhöz. Ott felmerült a gyanú, hogy egy budapesti modellügynökség (lásd Üzletszerű jó érzés című írásunkat) magyar lányokat közvetített ki a skandináv országba. A norvég rendőrök eleinte arra próbáltak bizonyítékot szerezni, hogy a magyar nőket kényszerítették - vagy legalábbis szorult helyzetüket kihasználva vették rá - a külföldi prostitúcióra.

Ez klasszikus emberkereskedelem lenne, csakhogy a nyomozás során egyértelműen kiderült: a magyar lányok önként, a "munka" jellegét ismerve utaztak az északi országba. Sőt még az az előzetes norvég okoskodás is megdőlt, hogy a skandinávhoz mérten alacsony magyarországi bérek miatt lettek volna úgymond kiszolgáltatottak, hiszen a magyar rendőrök szerint a "szakma" felső rétegéhez tartozó, korábban is sokat kereső és magukra sokat költeni tudó nők utaztak Oslóba.

Gyakran jól fizető munkát kínáló újsághirdetéssel hajtották fel őket. "Egy hét alatt akár nettó egymillió forintot is kereshetsz" - ígérte például a HVG inkognitóban telefonon "érdeklődő" munkatársának a Pesti Estben németországi "exkluzív escort" munkát hirdető, nevét el nem áruló férfi. Az exkluzivitás annyit jelent: nem bárban, hanem lakáson kell dolgozni, oda jönnek az ügyfelek, mégpedig állítólag az üzleti élet képviselői. "Félórás ügyintézéssel teljesen hivatalossá teszi a munkavállalást a kinti partner" - állította a közvetítő, hozzátéve, hogy a németek természetesen a repülőjegyet és a szállást is fizetik. A turnusok általában kéthetesek, ám ha valakinek szerencséje van, akár három hétig is maradhat.

Szerényebb jövedelmet, viszont szexmentes munkát ígérnek a topless- és sztriptíztáncosokat toborzó hirdetők, akik Németország mellett norvégiai, olaszországi és ausztriai bárokba visznek lányokat két hétre. A kalandvágyóbbak azonban akár két-három hónapot is bevállalhatnak a karibi szigeteken, Máltán, Portugáliában vagy éppen Új-Zélandon. Az alsó korhatár 18 év, a felsőről azt mondták, "akár a 32 is belefér". A kereset a bárokban is teljesítményarányos: a napi fixen felül meghatározott ára van az asztali táncnak, és még ennél is többet ér az, ha egy vendégnek "privátban" táncol valaki. Ha ezekből egyet-egyet vállal be a jelentkező, azért napi 36 ezer forintos pluszfizetség jár, továbbá jutalékot ad a bár a vendégek italfogyasztása után is. A tapasztalatok szerint a magyar lányok általában havi 400 ezer és egymillió forint közötti keresettel térnek haza, ám volt, aki két hét alatt "összetáncolt" 1 millió forintot - büszkélkedett az egyik közvetítő. Arra a kérdésre pedig, hogy a munka szexuális szolgáltatást is magában foglal-e, a válasz így hangzott: "szó sem lehet róla, hiszen a bárokat szigorúan ellenőrzik, ám azok falain kívül azt csinálnak a lányok, amit akarnak".

Üzletszerű kerítés miatt folyik a nyomozás az Experience-ügyben, a firenzei esetben viszont a magyar szervező - az említett, mobilját a vízbe dobó férfi - már sofőröket, pénzszállítókat is alkalmazott. Minderre tekintettel vele szemben bűnszervezet létesítése és vezetése miatt is folyik büntetőeljárás, ami - ha sikerül a bizonyítás - lényegesen súlyosabb szankcióval járhat, mint a kerítés. Ráadásul ha valakit az utóbbiért vagy más, a prostitúciót elősegítő tevékenységért ítélnek el, vagyonából kizárólag az a rész kobozható el, amiről a nyomozó hatóság bizonyítani tudja, hogy bűnös eredetű, míg az úgynevezett maffiatörvény (HVG, 1999. szeptember 25.) alapján a bűnszervezet résztvevőinél megfordul a bizonyítási teher, s mindaz elkobozható, amiről ők maguk nem tudják bizonyítani, hogy legálisan szerezték. A norvégiai bűnszervezet feltételezett vezetője egy olasz származású német állampolgár, Antonio Grova, akinek itáliai kapcsolatai révén az Experience-lányokat Oslóból kiszorító magyar férfi Firenze környékére is ki tudta terjeszteni "üzleti tevékenységét".

"Ellentétben azokkal az esetekkel, amikor a lányokat kényszerítik, vagy a futtatóik Magyarországon ténylegesen adják-veszik őket egymás közt, a norvégiai, olaszországi ügyekben az eddigi adatok szerint mind a szervezők, mind a lányok - akik »keresetük« felét adták le - úgy érezték, jól járnak, ezért nagyon nehéz terhelő tanúkat találni" - mondta a HVG-nek Pöltl őrnagy. Ez azonban - tette hozzá - nem azt jelenti, hogy ne lenne rendkívül veszélyes ez a bűncselekménytípus, hisz a jövedelem jelentős része - például védelmi pénzként - az alvilághoz folyik be. Márpedig tekintélyes összegekről van szó. A csinos, művelt lányok - közülük sok az alkalmi kiutazó, aki szűk környezete elől is eltitkolja, miért megy külföldre - 1-2 hét alatt nettó fél-egymillió forintot is megkereshetnek, míg az egyszerre 8-10 lányt futtató "szervező" bevétele ennyi idő alatt akár 10 millió forint is lehet.