Nyílt vitában megmérkőzni Orbán Viktorral - azóta, hogy a Fidesz-elnök az 1998-as választások idején nyilvános tévévitában látványos győzelmet aratott Horn Gyula miniszterelnök felett, már ez a gondolat is izgalmi állapotot vált ki a vezető szocialista politikusokból. Gyurcsány Ferencnek is régi vágya teljesült a múlt héten, amikor az ellenzék vezére igent mondott arra a kormányfői kérésre, rendezzenek vitát, "számháborút" a gazdaság helyzetéről, amely a kormány szerint sikertörténet, az ellenzék szerint kudarcsorozat.

További Marabu-rajzok a képre kattintva! © MARABU

A pénteki vita létrejötte Gyurcsány szempontjából már annak tartalmától függetlenül is fegyverténynek számít. Orbán korábban - kormányfőként és ellenzéki vezérként is - többször egyértelművé tette, az országgyűlési választások előtt nem látja szükségét egy, a miniszterelnök-jelöltek előrehozott választási tévévitájának is beillő diskurzusban való részvételének. Már a szocialisták korábbi elnöke, Kovács László is többször kapott tőle kosarat, de Medgyessy Péter miniszterelnöknek is csak sokadik kérés után mondott igent. Amit - a tavaly tavasszal létrejött találkozó körülményei ismeretében - utóbb kicsit meg is bánt a Fidesz elnöke. Az akkori kormányfő ugyanis lényegében négyszemközti megbeszélésre hívta Orbánt, majd amikor a kamerák jelenlétében fogadta, Medgyessy nyílt színi vitát ajánlott, ami elől már nem lehetett kitérni (HVG, 2004. március 6.).

Tőrbe csalásról ezúttal szó sem volt. Az előre tisztázott feltételek mellett zajló beszélgetés - amelynek során a felek moderátor nélkül diskuráltak a Parlament Munkácsy-termében, amit több televízió is közvetített (az ismétléseket is beleértve 3 milliónál több nézőt ültetve a készülékek elé) - valóságos intellektuális kaland volt a parlamenti szócsatákhoz képest. Gyurcsány elérte, hogy politikai ellenfele ez egyszer ne hazai pályán, saját befogadó közönsége előtt "vitatkozzon" vele. Továbbá hogy - ami még ennél is fontosabb lehetett a kormányfő számára - Orbán a meghívás elfogadásával legitimálja azt, amit pártja nemegyszer vitat: nevezetesen, hogy a jelenlegi miniszterelnök ugyanolyan jogú kormányfő lenne, mint elődei. A Fidesz és annak elnöke ugyanis korábban többször utalt arra, hogy Gyurcsány "egyszer sem érdemelte még ki az emberek bizalmát", mivel parlamenti mandátum, közvetlen választói felhatalmazás nélkül nyerte el hivatalát. A másik, amiért a találkozó létrejötte a kormányfő sikere, hogy - még ha nyilván csak átmeneti időre is - elterelte a figyelmet az MSZP és a koalíció problémáiról, így a kudarcos júniusi államfőválasztásról. Miközben fellépésével Gyurcsány a saját tábora előtt is bizonyíthatta, hogy olyan vezető, akinek a baloldalon továbbra sincs alternatívája.

Más szempontból viszont korántsem biztos, hogy jól taktikázott a kormányfő, amikor a nyilvános vitára szóló meghívással mintegy tálcán kínálta fel a médiaszereplést a kormánypártok által gyakran demonizált Orbánnak. A találkozót követően megjelent elemzések egyik - szinte egybehangzó - következtetése szerint az ellenzék vezére megítélésének kifejezetten kedvezett, hogy sikeresen szállhatott szembe azzal a vele kapcsolatban gyakorta sugallt sztereotípiával: angyalbőrbe bújt farkas, akinek csak az számít, hogy újra miniszterelnök lehessen. Fordított helyzetben Orbán - mint arra a vasárnapi Nap-keltében később maga is utalt - biztos, hogy nem adott volna fel ilyen magas labdát.

Orbán egyébként mindvégig jól bevált taktikával operált: amikor számokat idézett, igyekezett az ellenfél saját fegyverével tüzelni. A nyugdíjak reálértékéről folyó asszóban például minisztériumi számokat emlegetett (eszerint az úgynevezett polgári kormányzás időszaka alatt a mindenkorit meghaladó mértékű, 22 százalék fölötti volt az emelkedés), hasonlóan ahhoz, mint annak idején Horn ellenében, amikor szintén kormányzati és KSH-számokkal szorította sarokba az akkori miniszterelnököt. S bár a minisztériumi adatokat a pénteki vitát követően nem győzték hangsúlyozni a tárca vezetői (mondván, a 2002-es 10 százalékos reálérték-növekedésből 4 százalék már a Medgyessy-kormányé volt), a vitának ebben a részében Gyurcsány defenzívába került.

A tavalyi Orbán-Medgyessy-találkozón alkalmazott - ám Gyurcsányt most láthatóan mégis felkészületlenül érő - módszernek bizonyult a Fidesz-elnök részéről az is, hogy saját javaslataival előhozakodva lényegében maga szabhatta meg a beszélgetés vezérfonalát. A százperces vitának már az első tíz percében három ötlet, kérés hangzott el Orbántól: az adócsökkentés ne az áfa a "gazdagoknak kedvező" csökkentésével, hanem a személyi jövedelemadó legalsó kulcsának 13 százalékra történő leszállításával kezdődjék; mentesítsék a gáz árának emeléséből a kórházakat, iskolákat, orvosi rendelőket, s a kormány ne adja el a Ferihegyi repülőteret. Túl azon, hogy mindhárom javaslat már önmagában is könnyen fogyasztható az - Orbán által folyamatosan hivatkozott - emberek többsége számára, a témakörök kiválasztása alkalmasnak bizonyult arra, hogy a beszélgetés fókuszába a polgári oldal által favorizált kérdések kerüljenek.

A vita populizmusba hajló pontjain a miniszterelnök többször is megpróbált fordítani. Gyurcsány - ellentétben Medgyessyvel, aki még azt ígérte, igyekszik a legtöbbet megtartani a Fidesz-kormányzás vívmányaiból - olyan eszmefuttatásba kezdett, amelynek rezüméje, hogy az Orbán-kormány számos vívmánya inkább ártalmas, mint hasznos volt. Rámutatott például arra, hogy az a fajta támogatás, amelyik az árat finanszírozza - például azzal, hogy a gáztarifában nem hagyja érvényesülni a világpiaci hatásokat - elsősorban a gazdagabbaknak kedvez. Ezt a logikát követve pedig nem koherens az ellenzéknek az az érvelése, hogy az áfa-csökkentés azért nem jó megoldás, mert elsősorban a nagy fogyasztóknak előnyös.

A kormányfő olykor elvont közgazdasági eszmefuttatásai például a gazdasági racionalitások szabta szűk játéktérről és az ezzel szemben álló orbáni érvelés az "emberek oldalán álló kormányzat" felelősségéről végül is azt eredményezte, hogy a felek egy idő után már nem is ugyanazon a pályán versenyeztek. Már a kiindulópontok, a fogalmak sem ugyanazt jelentették. S bár az inkább menedzserszemléletű Gyurcsánynak egy-egy közgazdasági okfejtéssel időnként sikerült kimozdítania Orbánt a népért aggódó vezető szerepéből, utóbbi ezekben a helyzetekben azzal hárított, hogy témát váltott, vagy támadásba ment át. Ilyen kóstolgatási kísérlet volt, amikor Orbán megpróbálta úgy értelmezni Gyurcsány szavait, hogy az lényegében egy "tőről metszett liberális" világlátását tükrözik. "Amit egy liberális ember esetében én nem is akarok megkérdőjelezni" - szúrt oda az ellenzék vezére a miniszterelnöknek, tudván, milyen gyakran kell megvédenie magát pártjában olyasfajta vádakkal szemben, hogy ő az SZDSZ embere.

Azt a különbséget, hogy Gyurcsány inkább észérvekkel, racionális érveléssel próbálkozott, szemben az érzelmi húrokat gyakran pengető Orbánnal, a vitát részben vagy egészben figyelemmel kísérők (a megkérdezettek 60 százaléka) is érzékelték - derül ki a Medián felméréséből. Eszerint összességében Orbánt többen látták meggyőzőbbnek. Gyurcsány csak az "udvariasság" és a "felkészültség" dimenziójában előzte meg vitapartnerét. A pártpreferenciákkal nem rendelkező "bizonytalanoknak" viszont - akiknek a megnyeréséről a történet valójában szól - a felmérés szerint összességében is inkább Gyurcsány tetszett. Igaz, utóbbiak döntő többsége (72 százalék) nem tudott senkinek a javára dönteni, ahogy az elemzők szerint sem lehet győztest hirdetni.

A vita utóélete így végül akár fontosabb közvélemény-formáló tényezővé is válhat, mint maga az esemény - amiként arra a résztvevők utólagos kommentárjaiból is következtetni lehet. Ami pedig a konkrét ellenzéki felvetések sorsát illeti: amit Gyurcsány nem utasított el helyben, megtette másnap. Kivitelezhetetlennek tartotta, hogy a gáz árának tervezett emelése alól egy intézményi kört ki lehessen vonni. A Ferihegyi repülőtér eladása kapcsán pedig arról beszélt, hogy a létesítményt nem, csak a légikikötőt üzemeltető társaságot, vagyis a "várható eredményt" privatizálnák. Ez most évi 10 milliárd forint, a remélt privatizációs bevételt (150-200 milliárd forint) pedig - a miniszterelnök ugyancsak demagógiába hajló érvelése szerint - például a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását segítő autópálya-építésre lehetne fordítani. Orbán ugyanakkor a vitát követően úgy nyilatkozott: Gyurcsánynál még Medgyessy is nyitottabbnak és befogadóbbnak bizonyult, s nem volt alaptalan a vitát megelőző bizonytalansága: nincs sok értelme egy évvel a választások előtt egy ilyen diskurzusnak.

DOBSZAY JÁNOS