Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor. Váltóáram © Túry Gergely

Saját magát is túllicitálta Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke, amikor új fejezetet nyitott a választások idején hovatovább megszokott áramárvitában. Míg a korábbi években beérte az energiaárak - az energiahordozók világpiaci árváltozástól független - befagyasztásának hangoztatásával, most az úgynevezett luxusprofit elleni törvényjavaslat részeként immár a villamosenergia-árak 10 százalékos csökkentését javasolta. A szocialisták bekapták a horgot, és bár először sajtóközleményben siettek elmagyarázni, miért irreális a 10 százalékos árcsökkentés, később előálltak az erőművi hatósági árak visszaállításának ötletével.

Az Országgyűlés gazdasági bizottságában készült számítás szerint a fogyasztók éves áramszámlája összesen mintegy 650 milliárd forint, ennek 10 százalékos mérséklése 65 milliárd forinttal csökkentené a villamosenergia-szektor árbevételét. Ha ezt a most kipécézett erőművek nyereségének terhére vonnák el, veszteségbe sodornák őket: 2004-ben az adózás előtti eredményük ugyanis összesen 31,7 milliárd forint volt. Ha pedig kibővítenék a kört, és a hat területi áramszolgáltató-társaság profitjából is lecsípnének, azok szintúgy veszteségesekké válnának, hiszen összesen 30 milliárd forint nyereséget hoztak össze tavaly. Márpedig a cégek külföldi tulajdonosai ezt nem nyelnék le, és akár peres úton is követelhetik pénzüket az államtól. Mégpedig jó eséllyel, hiszen a szektor többsége rendelkezik olyan hosszú távú áramvásárlásra szerződéssel, amely a profitot is garantálja. Az állami tulajdonú nagykereskedő, a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) profitjából pedig nincs mit elvenni, az ugyanis az idei évet várhatóan 65-70 milliárd forint közötti mínusszal zárja. Ennek oka, hogy az idén több mint 50 százalékkal megugrott földgázárakat az erőművek érvényesíthették tarifáikban, amit az MVM a kormány szociálpolitikai megfontolásai miatt nem görgethetett tovább a fogyasztóknak. Mindazonáltal árcsökkentésre jövőre mégis sor kerül, miután a parlament novemberben elfogadta a villamos energiát terhelő 25 százalékos általános forgalmi adó 5 százalékpontos mérséklését. Kérdéses, hogy ebből mennyit érzékel majd a fogyasztó, miután a HVG információi szerint a kabinet januártól 3 százalékkal tervezte megnövelni a fogyasztói árakat - ám most már ennek elhalasztására hajlik.

Csakhogy a napokban egy csontváz is kidőlt a szekrényből. Kiderült, hogy miközben az ellenzéki és a kormánypártok egymást vádolják a hazai, Orbán által kirívóan magasnak tartott - valójában az EU középmezőnyébe tartozó - áramárak miatt, mindkét félnek van mit takargatnia. Átgondolt, következetes energiapolitikai koncepció helyett ugyanis a Horn-kormánytól kezdve mindegyikük csak rövid távú politikai érdekeiket érvényesítette a villamosenergia-iparban.

Az első lépés megtételekor, az energiaszektor 1995-ös, részleges privatizációja során még a bevétel maximalizálása volt a fő cél. Csakhogy az MVM-csoport akkor mintegy 70 milliárd forint veszteséget halmozott fel - és több százmilliárdos fejlesztésre szorult -, ezért a befektetők kedvét hosszú távú megállapodásokkal igyekeztek meghozni. E szerződésekben az MVM - állami verdiktre - 15-20 évre elkötelezte magát az erőművekben termelt áram megvásárlására, annak árát pedig egy árképlet alapján úgy állapították meg, hogy az a befektetőnek 8 százalékos tőkearányos nyereséget garantáljon. Az immár bombabiztos üzlet fejében a cégeket tulajdonló Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. a részvények névértéke feletti árat sajtolt ki, és 180 milliárd forintos privatizációs bevételt könyvelhetett el. Igaz, cserébe az állam jó időre lemondott az áralkuk lehetőségéről - hiszen a hatósági árak formálisak voltak, valójában a szerződésben rögzített árképletet alkalmazták.

A felek abban is megállapodtak, hogy a szerződésben foglaltakat öt év elteltével felülvizsgálják. Az első ilyen alkalommal, 2000-ben az Orbán-kormány a mostaninál kevésbé viselte a szívén a fogyasztók érdekeit, ami abból is kitűnik, hogy a szerződések a cégek számára előnyös korrekciókon estek át. Így megváltoztatták a profit vetítési alapját - amelybe a cég valamennyi eszközét beszámították -, ezzel a garantált profit mértéke 9,3 százalékra nőtt. Szakmai körökben nyílt titok, hogy az új árképlet milliárdokkal növelte meg a Budapesti Erőmű Rt. és a Csepeli Erőmű Rt. nyereségét.

Újabb fejtörést okoztak a szerződések az EU által 2001-re meghirdetett árampiaci liberalizáció kapcsán, amit az Orbán-kormány 2003 januárjára tolt át. A verseny beindítása érdekében Matolcsy György akkori gazdasági miniszter 2001 decemberében addig is rendeletbe foglalta, hogy a nyitányra eltörlik az erőművek hatósági árait. Ez a HVG-nek nyilatkozó szakemberek szerint pozitív lépés volt, és az EU is ezt szorgalmazza a liberalizáció kiterjesztésével, csakhogy a döntés gellert kapott. A kormány a fogyasztói árak megugrásától tartva ugyanis a végfelhasználói árak megállapítását - a lakossági és az ipari tarifákét egyaránt - továbbra is hatósági körben tartotta. A verseny egyik sajátos fejleménye, hogy az erőművek még a szerződésekben rögzítettnél is jobb árakat tudnak kicsikarni az MVM-től, így profitjuk a saját tőkéjük 20 százalékát is meghaladta.

Mégis mostanáig sem a kormánypártok, sem az ellenzékiek nem feszegették vehemensen a hosszú távú szerződéseket és az erőművek árképzési gyakorlatát. Csakhogy a múlt hónapban kipattant, hogy az Európai Bizottság vizsgálatot indított a tagországokban 2007 nyarára meghirdetett teljes körű piacnyitás kapcsán, ezen pedig már az első körben fennakadtak a versenyt torzító és burkolt állami támogatást valószínűsítő, magyarországi hosszú távú szerződések. Az uniós bírálatot meglovagolva a Fidesz immár az ominózus szerződéseket és az azok következtében kialakult magas tarifákat felülvizsgáló luxusprofitcsomagot húzott elő, amire szinte napokon belül megérkezett a hatósági erőművi árak visszaállítását tartalmazó szocialista javaslat.

A nagy kapkodás során azonban több baki is becsúszott. A gazdasági bizottság szocialista többsége az Országgyűlés által amúgy is épp most tárgyalt villamosenergia-törvény módosításába varrta volna be az indítványt, amivel azonban elkéstek. Házszabályellenes, hogy olyan paragrafust (nevezetesen a villamos energia árszabályozását) változtasson meg a javaslatban a gazdasági bizottság, amelyet meg sem nyitottak - mondta a HVG-nek Fónagy János fideszes képviselő, az Orbán-kormány közlekedési minisztere. A mostani, mindössze néhány soros változtatás eredetileg csak afféle lex Vértesi lett volna, amelynek az volt a célja, hogy törvény rögzítse az állami tulajdonú erőmű támogatásának technikáját.

A vértesi erőműnek ugyanis a 2002-es választási kampányban az MSZP a Fidesszel és az SZDSZ-szel versengve megígérte, hogy támogatja az erőmű és a hozzá tartozó mányi bánya túléléséhez szükséges környezetvédelmi beruházást, és kipótolja a piaci árnál drágábban előállított áram díját is: ez 2014-ig, a bánya kimerüléséig 65 milliárd forintra rúg. Az összeget úgynevezett "szénfillérként" tervezik beépíteni a fogyasztói árba, ami kilowattóránként 30-60 fillér többletet jelenthet (az EU ehhez az állami támogatáshoz a szénbányászat szerkezetátalakítása címén hozzájárult). Az MSZP az erre vonatkozó, már megvitatott törvénymódosítást óhajtotta kiegészíteni a hatósági árak visszaállításával. Csakhogy utóbbit "az SZDSZ nem fogja megszavazni" - jelezte Szalay Gábor szabaddemokrata képviselő a HVG-nek -, mivel a piacgazdaság működésével ellentétesnek tartja. Így gyaníthatóan ez is a papírkosárba kerül, akárcsak a luxusprofit megkurtítására tett fideszes javaslat.

MINK MÁRIA