„Aki átélte, másképp ünnepli, mint az, aki nem, s szemtanú már nagyon kevés van” – mondta a volt államfő, hozzátéve, hogy „oly sok emléknyomorító idő telt el, hogy talán már sosem lehet ,56-ról a teljes igazat megírni”. Megjegyezte: ha valaki mégis igazat írna, nem hinnék el neki, mert nem tudnák, hogy igaz.

Göncz Árpád, akit annak idején életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek ,56-os szerepéért, elmondta: szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy méltó lesz-e a forradalom 50. évfordulójának ünnepe az 56-osokhoz és a mai Magyarországhoz. Meglepődöttségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a forradalom megítélése ötven év után is mennyi indulatot kelt, és mennyi vitát, állásfoglalást provokál. Ezek okát abban véli, hogy „a forradalom sem tudott végleges válaszokat adni az általa feltett kérdésekre”.

„56 is lezáratlan volt, mint minden forradalmunk. S egyre biztosabban érzem, hogy nem a vége, inkább a kezdete volt valaminek" - fűzte hozzá. „Engem kárpótolt a sors, hiszen ha nem ülök börtönben, alighanem sosem lettem volna köztársasági elnök. De az a többieknek nem vigasz, hogy egyszerre csak egy államfő kell” – nyilatkozta Göncz Árpád.

Az író 1956-os élményeinek megírásáról szólva azt mondta, a sors 1990 után eltérítette attól, hogy bármit is megírjon. „Rengeteg minden megíratlan maradt, s bár írófélének indultam egykor, leginkább csak addig jutottam, hogy végiggondoltam a témát” – mondta.