Gubancos helyzet

Többfrontossá vált az Országos Gyógyintézeti Központ (OGYK), közismertebb nevén a Szabolcs utcai kórház főigazgatójának, Vályi-Nagy Istvánnak (HVG, 2006. február 4.) és jelenleg fegyelmi eljárás alatt álló, állásából felfüggesztett gazdasági helyettesének, Kálmán Zoltánnak a párbaja. A legújabb fejleményként Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos jogsértőnek minősítette a főigazgató információgyűjtési módszerét. "Kétséget kizáróan megállapítható, hogy az OGYK teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a dolgozók személyes adatainak védelméhez fűződő jogát, valamint a hivatkozott jogszabályokban előírt kötelezettségét" - szögezte le az ombudsman. Az állásfoglalás utolsó mondatában ennél is tovább ment: személyre szólóan hívta fel Vályi-Nagy Istvánt, hogy "a jövőben tartsa be az adatvédelemre vonatkozó jogszabályokat".

Az elmarasztalás oka az, hogy a főigazgató megpróbálta "kinyomozni", kiktől kaphatott általa bizalmasnak tartott, belső információkat Kálmán. Ennek érdekében két alkalommal, három-három hónapra visszamenőlegesen bekérte a szolgáltatótól a szolgálati mobiltelefonok, illetve az úgynevezett "flottakedvezményes" más készülékek közül több mint kéttucatnyinak a híváslistáit. Mindez talán ki sem derül, ha nem különül el az OGYK esetében az előfizető és a számlafizető, ugyanis a mobilköltségeket nem maga a kórház fizette, hanem az alkalmazottak. Közülük tűnt fel többeknek is a mintegy 600 forintos tétel: a főigazgató által kért híváslisták összeállításának ellenértéke. A dolgozók egymás közt viszonylag hamar kiderítették, hogy nemcsak egy-két alkalmazottat érintő tévedésről lehetett szó, hanem valaki tudatosan kért információt arról, hogy ők kivel beszéltek, ráadásul ennek a költségét is velük fizettette meg. Kálmán Zoltán kitüntetett figyelmet élvezett, hiszen saját telefonjai mellett édesanyja, felesége és gyerekei flottakedvezményes készülékeire is kiterjedt a főigazgatói érdeklődés.

Tulajdonképpen könnyű dolga volt az ombudsmannak a vizsgálat során. Kérésére ugyanis Vályi-Nagy, aki feltehetőleg meg volt győződve arról, hogy jogszerűen cselekszik, maga részletezte, miként járt el. A Kálmán Zoltánnal szembeni fegyelmi eljárásra utalva azt írta, "tudomásomra jutott azonban, hogy a vizsgálatok során feltárt információkhoz az eljárás alá vont személy rendszeresen hozzájutott, ezért az adatáramlás ellenőrzését rendeltem el, (...) lekértem és átvettem a T-Mobil Rt.-től a hívásrészletező listát" - tudatta Péterfalvival. Mindehhez még azt is hozzátette, "a híváslista lekéréséről a dolgozókat nem értesítettük".

A főigazgató szerint az így megszerzett személyes adatokat már másnap meg is semmisítették. Ez azonban legfeljebb enyhíti az akció megítélését, de semmiképpen sem változtat a történtek jogellenességén. Az ombudsmani állásfoglalás birtokában az érintettek választhatnak, hogy ennyiben hagyják az ügyet, vagy kártérítési eljárást indítanak, netán büntetőfeljelentést is tesznek a jogosulatlan adatkezelés miatt. Aligha meglepő, hogy a vizsgálat valódi célpontja, a gazdasági igazgató már meg is tette a maga feljelentését.

A jogosulatlan adatkezelés miatti eljárások a jelenlegi gyakorlat szerint általában már az ügyészségnél elakadnak, bíróság elé általában nem jutnak el. Az ok: a jogsértés megtörténte mellett azt is konkrétan bizonyítani kell, hogy a személyes adatokkal való visszaélés kárt okozott. Miközben a szociális és üzleti kapcsolatrendszer jogosulatlan megismerése elvben nyilván alkalmas a károkozásra. Vályi-Nagy professzorral szemben az ellenőrzött telefonhasználók közül a legnagyobb eséllyel valószínűleg Kálmán titkárnője léphetne fel, akit bizalomvesztésre hivatkozva kirúgtak állásából. Igaz, előtte felajánlottak neki egy másik, csak éppen kevesebb mint feleakkora fizetéssel járó megbízatást.

Péterfalvi a HVG-nek elmondta: ő szankciót nem szabhat ki, több, főként az unió mediterrán tagállamaiban dolgozó kollégájával ellentétben még csak nem is bírságolhat. Adatvédelmi szakértők közt időnként felmerül, hogy vagy a büntetőjogi szabályozást kellene módosítani, vagy - az enyhébb jogsértésekre tekintettel - meg kellene teremteni a jelenleg csak bűncselekményként büntethető jogosulatlan adatkezelésnek a szabálysértési változatát. Az adatvédelmi biztos hivatalának mindenesetre szakmai szempontból valószínűleg jól jött az OGYK-ügy, ugyanis a kiszolgáltatott munkavállalók rendszerint csak név és konkrétumok nélkül merik feltárni a jogsértéseket, így az ombudsman is csak általánosságban adhat ki ajánlást a munkahelyek bekamerázásáról vagy éppen a telefonhasználat, az elektronikus levelezés ellenőrzéséről.

A ritka kivételek egyike volt még Majtényi László ombudsmani megbízatása idején, 2000-ben, a Pest Megyei Múzeumok igazgatóságáé, amikor két hozzá tartozó intézmény összes számítógépének minden adatát lemásoltatta a munkaadó, azt ellenőrizve, mivel foglalkoznak az alkalmazottak. Ez éppúgy jogellenes volt, mint a hivatali telefonhívások listázása és azonosítása a hívó és a hívott fél egybehangzó hozzájárulásának hiányában vagy a munkahelyi gépen lévő, de magánjellegű e-mailek főnöki ellenőrzése. Újabban adatvédelmi "slágertéma", hogy a munkáltató kérhet-e alkalmazottja tartózkodási helyét akár néhány méteres pontossággal is meghatározó cellainformációt a mobilszolgáltatóktól, így ellenőrizve, mikor merre járnak a dolgozói. Az ombudsmani válasz ez ügyben is egyértelmű: ilyen azonosítást kizárólag a munkavállalók hozzájárulásával és csak munkaidőben lehet végezni.

A bekamerázáshoz vagy a magánlevelezés - akár hagyományos, akár elektronikus üzenetekről legyen szó - kileséséhez képest a híváslisták lekérése ártalmatlannak tűnhet, de még ebből is következtetni lehet különleges és épp ezért fokozott védelem alatt álló személyes adatokra, a vallási hovatartozástól a szexuális érdeklődésig. Ennek ellenére egyelőre - viszonylag súlyos szankciókat kiszabó bírósági ítéletek hiányában - szinte félvállról lehet venni az adatvédelmi aggályokat.

FAHIDI GERGELY