A képviselők 231 módosító javaslatot adtak be az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényjavaslathoz, ebből 123-at MSZP-s, 62-t MDF-es, míg 46-ot SZDSZ-es képviselők jegyeznek. Kökény Mihály (MSZP) a törvényjavaslat címét is megváltoztatná. Az eredeti így hangzik: „az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről”, míg a módosított cím: „az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítást érintő egyes törvények módosításáról”.

Tóth Károly (MSZP) javasolja a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlését, mondván: a biztosítási elven nyugvó rendszerben ezek „szükségtelenné válnak”. Kékesi Tibor (szintén MSZP-s képviselő) pedig már a törvény bevezetőjében rögzítené, hogy megmarad a nemzeti kockázatközösség. A harmadik nagyon aktívan módosító szocialista képviselő, Juhászné Lévai Katalin kivetetné a javaslatból azt, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat költséghatékonyan lehet igénybe venni. Indoklása szerint a költséghatékonyságra nincs szabály.

Kékesi a pénztárak jegyzett tőkéjét a javasolt 20 millió forintról 100 millióra emelné. Az indoka az, hogy a részvények névértéke 1 millió forint, így a 49 százalékos kisebbségi arány „csak így állítható elő”. A pénztárak működésére vonatkozó egyéb javaslatokat általában több szocialista képviselő közösen jegyzi.

A pénztárak működését befolyásoló indítványok közül kiemelendő az, amely a kisebbségi tulajdonos részvényeinek a „visszaszerzését” módosítaná. Az eredeti törvényjavaslat a kisebbségi tulajdonra vételi jogot ad az államnak, míg a módosítás visszavásárlást indítványoz.

A Ptk. szabályai szerint a vételi jogot (opciót) a tulajdonos adja valakinek, aki egyoldalú nyilatkozattal vásárolhatja meg azt, amire az opció szól. Ez esetben a kisebbségi tulajdonos adhatna opciót az államnak, de ezt helyette megteszi a törvényjavaslat eredeti szövege. A Ptk. kimondja azt is, hogy a határozatlan időre kötött opció 6 hónap elteltével megszűnik.

A visszavásárlási jogot az eladáskor írásba kell foglalni (ehelyett most az állam mondja ki ezt is). Akinek visszavásárlási joga van, az bármikor megvásárolhatja azt, amit eladott, „az eredeti vevő azonban a visszavásárlási áron felül követelheti azt az összeget, amellyel a dolog értéke hasznos ráfordításai folytán a visszavásárlás időpontjáig gyarapodott, a visszavásárló pedig levonhatja a dolog időközi romlásából eredő értékcsökkenést”. A törvény által adott visszavásárlási jog tehát úgy értelmezhető, hogy az állam bármikor – egyoldalúan – visszavásárolhatja a pénztár kisebbségi tulajdonosának a részvényeit (igaz, ez a tartalma a vételi jognak is).

Az eredeti javaslatban az igazgatóság hat tagja közül kettőt delegál a vagyonkezelő, egyet az egészségügyi miniszter, hármat pedig a kisebbségi tulajdonos, úgy, hogy ez utóbbiak közül kerül ki az elnök, akinek – szavazategyenlőség esetén – döntő a voksa. A módosítás a többségi tulajdonos jogává tenné az elnök jelölését. Miután a többségi tulajdonos a stratégiai döntések meghozatalakor amúgy is többségben van, most megkapná a menedzsmentjogokat is.

Az egészségbiztosítási pénztár saját tőkéjét az első évben 3 milliárd forintra kell növelni, a következő évtől pedig a fejkvótabevétel 5 százaléka kell, hogy legyen a saját tőke – áll az eredeti javaslatban. A módosító indítvány a taglétszámhoz kötné a következő évek saját tőkéjét, mégpedig úgy, hogy 500 000–999 999 tag esetén 5 milliárd forint, 1 000 000–1 499 999 tag esetén 6 milliárd forint, 1 500 000–2 000 000 tag esetén (ez a maximális létszám) 7 milliárd forint lenne a kötelező saját tőke.

A veszteséges gazdálkodás következményeit viszont gyengítené egy szocialista indítvány. Az eredeti törvényjavaslat előírja, hogy a felügyelet kezdeményezheti a pénztár felszámolását és állományának átruházását, ha háromnál több esetben került sor egymilliárd forintot elérő tőkefeltöltésre. Ez a szabály kikerülne a törvényből.

A javaslat az árbevétel két százalékát engedné kifizetni – nyereséges gazdálkodás esetén – osztalékként, egy indítvány ezt másfél százalékra csökkentené. Ugyanakkor az államot megillető osztalékot kötelező lenne az egészségügy fejlesztésére fordítani.