„Soha nem gondoltam volna, hogy képes ilyesmire. Hogy lelője az élettársát, Losó Pirit, és az egyik barátját, Gémes Pétert, akit tíz napja fogadott be. Soha! Mégis megtette!” – mondja a két embert meggyilkoló, majd öngyilkosságot elkövető Kovács Béla egyik barátja, Gera István.

Gera elmondása szerint a holttestek felfedezése előtti napon, szerda reggel munkába indulás előtt szokás szerint Kovács Béláék Kossuth utcai lakásában kávéztak Losó Pirivel és Gémes Péterrel együtt. Ezután egészen délután fél ötig hármasban, egy közös barátjukkal, Robival Makó közelében, Gémes István tanyáján dolgoztak. A munka elvégzése után a szobafestő Gera makói, Alma utcai házába mentek, ahol Kovács Béla megivott legalább 5-6 deciliter pálinkát. A három férfi ezután együtt betért a Kossuth sörözőbe, onnan a Tó-csa kocsmába vitt az útjuk, majd ismét a Kossuth söröző következett.

Tizenegy óra előtt Kovács Béla elköszönt a társaságtól. „Azt mondta: megyek, megfőzöm a rossz barátok vacsoráját. Kérdeztük, mit ért ezen, de nem válaszolt, csak megismételte: „Összehívom a rossz barátokat, és vacsorát főzök nekik” – elevenítette fel a történteket Gera, aki pár perccel Kovács távozása után barátjával, Robival együtt „beugrott" egy kólára a Mol-kútra.

A kúton nem sokára felbukkant Losó Piroska is, akit Kovács Béla küldött cigarettáért. A nő megivott egy kólát, utána – fél tizenkettő körül – elindult haza. „Másnap reggel háromnegyed hétkor mentünk Béláékhoz. Kopogtattunk, de Béla nem engedett be. Ez szokatlan volt és furcsa. Soha nem tett ilyet. Tolt kifelé, közben azt ismételgette, ma nem megyek veletek, este sokat ittam, fáj a fejem” – folytatta Gera István.

Ő és Robi ekkor látta utoljára Kovács Bélát. Gera úgy emlékszik, hogy barátja csütörtök reggel sem tűnt idegesnek, ruhája, keze nem volt véres, pedig akkor valószínűleg már végzett Losó Piroskával és Gémes Péterrel. Szintén nem tapasztalta a tragédiának semmilyen előjelét Kovács szomszédja, Juhász László és családja, akik nem hallották a lövéseket. Fegyvert sem láttak a szomszédjuknál, mint ahogy mások sem.

A holttesteket megtaláló férfi, Ajtai Antal pedig biztos benne, hogy nem féltékenységi dráma történt. Mint elmondta, Kovács Bélával nagyon jó barátok voltak, és nem múlt el úgy nap, hogy ne beszéltek volna személyesen vagy telefonon. Március 5-én viszont nem tudta felhívni, és mivel aggódott miatta – mert egy hónapja már előfordult, hogy gyógyszereket vett be –, egy rokonával együtt elment a Kossuth utcai házba. Mivel az ajtón hiába zörgetett, hiába kiabált, attól félt, nagy baj van, ezért befeszítette az ajtó üvegét.

Altaji először Gémes Péter holttestét pillantotta meg, aki a külső helyiség ágyán feküdt letakarva, majd a belső szobában, az ágy mellett látta meg a földön jó barátját és mellette a puskát. A nő az ágyon feküdt takaróba bugyolálva. Antal mindezt látva sokkot kapott, ordítva kért segítséget a szomszédoktól, és annyira rosszul lett, hogy kórházba kellett vinni.

A jó barátság ellenére a férfi nem tudja, mi lehet a történtek oka. „Hiába voltunk szinte testvérek, Béla sosem nyílt meg előttem igazán, nem beszélt a gondjairól, csak annyit vettem észre, hogy az utóbbi két hétben csöndesebb, zárkózottabb lett – mondja Ajtai Antal, könnyeivel küszködve.

A nyomozás eddigi adatai szerint a gyilkos egy átalakított kispuskával lőtte fejbe élettársát és G. Pétert, majd magával is végzett. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Szenti Szabolcs csak annyit közölt, hogy a rendőrség a végleges szakértői vélemények kézhezvétele után tud minden kérdésre válaszolni.