Tölgyessy Péter

Tölgyessy jó néhány okot megjelölt, ami miatt nem váltak be a rendszerváltáskor táplált remények, és mára Magyarország gazdasági téren a közép-európai térség sereghajtója lett, súlyos társadalmi problémák gyötrik, általános a közvélemény elégedetlensége, a kormány s a nép között óriási szakadék tátong. Mint mondta, a magyarok többsége annak idején nem vett részt aktívan a rendszerváltás kikényszerítésében, nem azonosult a pártokkal, nem igényelte, hogy döntsön a politikai berendezkedés ügyében. Magyarországon - nemzetközi összehasonlításban – szinte a legmagasabb volt az elégedetlenek aránya. Ebben persze szerepet játszott másfél millió munkahely elvesztése, az állami vállalatok nagy részének drasztikus felszámolása, a jövedelmi különbségek megugrása. Az emberek Kádár világképét kérték számon a politikusoktól: ellenségesen viszonyultak a nagyvállalatok privatizációjához, a „munka nélküli” meggazdagodáshoz.

A politikusok rájöttek: nem a realitásokkal számot vető gazdaság- és szociálpolitikai programok kellenek, hanem ígéretek, a reményeket kell felkelteni. Horn ügyes volt, együtt álmodott a néppel. A Fidesz, amelynek akkor komoly esélye volt a választások megnyerésére, őszintén megmondta, mekkora nyugdíjemelésre van pénz, ezt a választók nem díjazták, majdnem kiesett a parlamentből. 2002-ben, a választási kampánykor azután elszabadult a pokol, a baloldal mindenképpen meg akart szabadulni Orbántól, ezért a legképtelenebb ígéretekkel jött elő, amit azután Medgyessy, tekintettel a hajszálon múlt győzelemre, be is váltott. Az eredmény ismert: legalább 8-10 évet elvesztettünk – hangsúlyozta Tölgyessy.

A romlás másik oka a piaci automatizmusokba vetett vak hit volt- állította az elemző. Csak hagyni kell bedőlni a gyenge cégeket, a piac majd gondoskodik a dolgokról, minden rendben lesz – gondolta a politika, és ugyan üzemgazdasági szinten valóban nőtt a termelékenység, ám megugrott a munkanélküliség, az elbocsátottak jó része feketén vállal munkát, a társadalmi egyenlőtlenségek hatalmas mértékben nőttek, „visszataláltunk a két háború közötti állapotokba”. Ezzel szoros összefüggésben említette a harmadik okot Tölgyessy: az állampolgárok viszonyát államukhoz. Nemzeti sport az állam kijátszása, az adóelkerülés. Magyarországon Európában a legalacsonyabb, 52 százalékos az aktív dolgozók aránya, a GNP negyedét, talán harmadát adómentesen, feketén állítják elő. A nép megveti, korrupcióval vádolja – gyakran jogosan – politikusait, s négyévente a választásokon „bosszút áll”, illetve elvárja, hogy költségvetési pénzekkel próbálják álláspontja megváltoztatására bírni.

Áttérve a jelenlegi helyzet elemzésére, Tölgyessy nem kímélte egykori pártját: „az SZDSZ-esek úgy gondolják, Istentől adott joguk, hogy tudják, mi a jó ebben az országban, hogy jobban tudnak mindent, mint mások”. Gyurcsány kádári megoldást alkalmazott akkor, amikor a 2006-os kormányalakítása után adóemeléssel, inflációkeltéssel és nem kiadáscsökkentéssel vette vissza a javakat, amelyeket korábban az MSZP-SZDSZ koalíció - a magyar gazdaságtörténet legnagyobb hibájából - szétosztott. Olyat pedig még Kádár János sem csinált volna, hogy meghatározza a kórházi ágyak számát”- mondta az elemző.

„Az MSZP-nek nagyot kell váltania ahhoz, hogy ne legyen kétharmados alkotmányozó többsége a következő parlamentben a jobboldalnak. A váltás része lehet Gyurcsány lecserélése. Gyurcsány azonban annyira beleszeretett a reformer hős szerepébe, hogy önszántából aligha fog lemondani” - vélekedett Tölgyessy Péter.