A koalíció felbomlása esetén a szocialista párt kisebbségben marad a parlamentben, s ez olyan, kompromisszumokra kész politizálásra kényszeríti a kormányerőt, amely többségi kormányzás esetén fel sem merül, s amelyet itthon eddig legfeljebb az önkormányzatok kényszerültek megtanulni. 

Az alkotmány nem ismeri a kisebbségi kormány fogalmát, igaz, a többségit sem, csak a kormány fogalmát, a miniszterelnökét és a miniszterekét. A kormány megbízása tehát nem a parlamenti többség megszűnésével, hanem a kormányfő megbízatásának megszűnésével ér véget – szögezi le a hvg.hu-nak Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász.

Mint arról korábban volt szó, a kormányfő elleni kívülről indított bizalmatlansági indítvány konstruktivitást igényel, végeredményben a miniszterelnök egyezményes utódját választja meg a többség. Gyurcsány távozása esetén utódjához volna nehéz támogatást szerezni. A kisebbségben lévő szocialisták a koalícióból éppen kilépő SZDSZ-szel tehetnék csak meg, s az ugyancsak kisebbségben lévő Fidesz-KDNP sem bírna egyedül jelöltet állítani. Az SZDSZ kiválása esetén tehát automatikusan fennmarad a Gyurcsány-kormány, csak az SZDSZ-es tisztségviselők helyére új minisztereket nevez ki a kormányfő, illetve az államfő. Ebből a szempontból tehát nem lényeges, hogy melyik párt nevezte őket.

A rendszer következetlenségét jelzi ugyanakkor, hívja fel a figyelmet az alkotmányjogász, hogy ha Gyurcsány Ferenc maga ellen kér bizalmi szavazást, vagy egy parlament elé terjesztett törvényjavaslat megszavazásáról jelenti ki formálisan, hogy bizalmi szavazásként értelmezi, akkor leszavazása esetén kormány nélkül maradna az ország. Legalábbis egy ideig.

A kisebbségi kormány működését elősegítené, ha megállapodást dolgozna ki azokról a témákról, amelyekben valamely ellenzéki párttal együtt tudna működni - mondja lapunknak Győri Gábor, a korábban szemlézett, a kisebbségi kormányzással foglalkozó Demos-tanulmány egyik szerzője. A politológus azt is hozzáteszi, hogy minden egyes törvényjavaslathoz külön „többséget építeni” nagyon macerás dolog, de az SZDSZ a jelek szerint hajlik a megegyezésre egyes területeken. Kóka János pártja visszavonja minisztereit, ám nem világos, mit kívánnak kezdeni az egyéb intézményekben betöltött funkciókkal, no meg a felügyelő bizottsági tagságokkal.

A magyar politikai elitnek a kisebbségi kormányzásban nincs tapasztalata, bár önkormányzati szinten akad rá példa. Demszky Gábor SZDSZ-e például 1990 és 1994 között kisebbségben vezette a fővárost. Gegesy Ferenc ferencvárosi szabad demokrata polgármester mögül pedig az előző ciklusban vonultak ki a szocialisták, így ő a Fidesz támogatásával vezette tovább a kerületet.

Azokat a törvénytervezeteket, amelyekben nincs tartós megállapodás az együttszavazásról, folyamatos különalkuk révén lehet elfogadtatni a parlamentben. A megállapodási kényszer akár kedvező hatású is lehet egy olyan közegben, mint a magyar, ahol a politikai ellenfelek megfojtanák egymást egy kanál vízben – magyarázza Szentpéteri Nagy Richard. Akár jól is elsülhet, hogy a koalíciós partnerek nem foglyai többé egymásnak.

Kisebbségi kormányzáshoz közeli élménye lehetett az MDF-nek az 1990-94-es kormányciklusban. A koalíciós partner kisgazdák felszeletelték magukat, bár az Antall-kormány szerencséjére nagyobbik hányaduk (a „36-ok”) a kormányt támogatta. Az MDF-en belül ugyancsak belső erjedés indult meg: kizárásokkal kezdődött (pl. Debreczeni Józseféval és Csurka Istvánéval) és kilépésekkel folytatódott (mondjuk, Zacsek Gyuláéval). „Antall József halála után, Boross Péter kormányfővé választásakor már alig volt meg a többségünk” – meséli Kónya Imre, az MDF akkori frakcióvezetője. Ő egyébként úgy emlékszik, pozíciók felajánlása vagy szavazatvásárlás helyett inkább személyes ráhatással, a képviselői felelősség emlegetésével tartottak benn a pártban vagy a kormány mellett egy-egy hezitáló honatyát.

Gyurcsányéknak nehezebb dolguk lesz, mint az MDF-nek volt – mondja az ügyvédként tevékenykedő egykori frakcióvezető. 1994 elején, alig pár hónappal a parlamenti választások előtt az ellenzéknek esze ágában sem volt előre hozott választásokat kikényszeríteni. A szocialista kormánynak azonban még két éve van hátra, s bár ügyes politikával el lehet lavírozni, az ország jelenlegi helyzetében nagyon veszélyes egy zsarolásnak kitett a kormány – mondja Kónya.

Arról is esett már szó, hogy rendeleti kormányzással is elevickélhet egy kabinet, de az abszolút többséget igénylő kérdésekben már nem lehet „sumákolni”. A költségvetés elfogadásához például mindenképpen SZDSZ-es vagy MDF-es támogatás kell. Legalább annyi, hogy határozatképes háznál ne szavazzanak a büdzsé ellen. Addig azonban még sok idő van, s a szabad demokratáknak (vagy akár az MDF-nek) minden bizonnyal megér majd egy gombnyomást vagy a szavazástól való távolmaradást, ha azzal az előre hozott választások elkerülhetők.