A rendszerváltást követően Magyarországon is megjelentek a magán-titkosszolgálatok, amelyek klasszikus biztonsági, magánnyomozói tevékenységük során többek között azt is vállalják, hogy kifürkészik a megbízó konkurenciájának üzleti titkait, s zsarolásra felhasználható adatokkal teli személyi dossziékat készítenek az üzleti partnerekről – derül ki dr. Lénárt Ferencnek a Hadtudomány című folyóirat legutóbbi számában publikált, interneten is hozzáférhető tanulmányából. A dolgozat szerint mind gyakoribb, hogy a magán-titkosszolgálatok állami, kormányzati alapfeladatokat is elvállalnak: például személyi biztosítást, informatikai rendszer védelmét látják el, természetesen piaci alapon. Sőt a nevesebb magyar magánhírszerzők és elhárítók – a Magyarországon működő multinacionális vállalatok megbízására – egyre gyakrabban már külföldön is dolgoznak.

A volt kollégák is segítenek

© sxc.hu

Jóllehet azt uniós szinten is tiltják,  hogy az állami titkosszolgálat a magán-titkosszolgáknak adjanak megbízásokat, a maszek szakemberek – Lénárt írása szerint – intenzív baráti, személyi kapcsolatot tartanak fenn azokkal a volt kollégákkal és barátokkal, akik a titkos információgyűjtésre törvényesen felhatalmazott fegyveres és rendvédelmi szervezeteknél dolgoznak. Azaz a magán-titkosszolgák az állami titkosszolgálatok és rendvédelmi szervek közpénzből finanszírozott, évtizedek alatt kiépített és rendszerezett adatbázisait is igyekeznek felhasználni.

Az állami költségvetési megszorítások (például a létszámleépítés, források elvonása) a nemzetbiztonsági szervezetek működését, mozgásterét is korlátozzák, ami szintén a magáncégeknek kedvez – véli a szerző. Ráadásul a volt keleti zónában a szervezett bűnözés is jól szervezett magán-titkosszolgálatokat hozott létre, amelyek „sokszor háborítatlanul alkalmaznak különleges titkosszolgálati módszereket, erőket és eszközöket, persze bírói, ügyészi engedély nélkül” – jegyzi meg.

A magán-titkosszolgálatok elsődleges célja, hogy legálisan vagy illegálisan, de adatokat, védett, bizalmas vagy titkos információkat szerezzenek meg. Az így megszerzett, majd dokumentált, elemzett, értékelt információkat a megbízónak adják át. Az adatgyűjtésen kívül az is a céljuk az ilyen szervezeteknek, hogy a megbízó által megjelölt helyre – egy meghatározott céllal – hírszerző ügynököket, alkalmi informátorokat építsenek be, szervezzenek be. A magán-titkosszolgálatok arra törekednek, hogy az ellenérdekelt konkurensek szándékait, piaci, üzleti, kutatásfejlesztési eredményeit, sőt, olykor az állami vagy uniós támogatások rendszerét is megismerjék – derül ki a tanulmányból.

Együtt kellene működniük?

A privát és az állami titkosszolgálatok alternatív együttműködése nemzetközi szinten nem ismeretlen – emlékeztet a szerző amerikai és orosz példára utalva. Sőt, szerinte a titkosszolgálatok – szigorúan szakmai és törvényes – alternatív együttműködése nemcsak elkerülhetetlen, de szükségszerű is. „Az alternatív együttműködés elsősorban az államnak érdeke azért, hogy a magán-titkosszolgálatok feletti törvényi (állami) kontroll, ellenőrzés biztosítva legyen” – írja. Ahhoz, hogy mindez a gyakorlatban is megvalósuljon, Lénárt szerint valamennyi állami és magán-titkosszolgálat, továbbá egyéb szervek bevonásával a titkosszolgálatok új rendszerét, úgynevezett „nemzeti hírszerző közösséget” kell létrehozni és működtetni. A tanulmányban amerikai példával hozakodik elő: eszerint míg a klasszikus üzleti hírszerzés csak alapvető fontosságú információkat ad, addig az amerikai – több állami és magán-titkosszolgálati szervezeteket tömörítő – nemzeti hírszerző közösség tevékenysége „az ország számára sokkal mélyebb, hatékonyabban felhasználható eredményeket produkál.”

Lénárt úgy véli, a hazai piacgazdaság erősödésével a magán-titkosszolgálatok gyarapodására lehet számítani, de ezek a cégek – részben a jogszabályi környezet és az állami és szakmai kontroll hiánya miatt – a valós tevékenységüket csak leplezve tudják végezni. A szerző szerint a magán-titkosszolgálatok megjelenése szükségszerű tény, az állami titkosszolgálatok vezetőinek és a kormányzati döntéshozóknak pedig tudomásul kell venniük, hogy a titkosszolgálatok állami monopóliuma megszűnt. Állítja: azért is lenne szükséges a magán-titkosszolgálatokkal való együttműködés, mert azok jobban rálátnak a szervezett bűnözésre, a kábítószer-kereskedelemre és az országokon átívelő fegyver- és embercsempészetre.

Dezső András