HVG:  Milyen alapon lett Both László elnöknek és Szalainé Török Enikő főtitkárhelyettesnek bejegyezve? Igaz-e, hogy megválasztásukat csak a szakszervezeti kongresszus hagyhatta volna jóvá,  vagy a küldöttgyűlés, de akkor csak ügyvezetőként funkcionálhatnának?

Szima Judit: Both László a 2005. október 7-i dátummal, lett a Kongresszus által megválasztva, melynek jogereje 2005.október 24-én következett be. Ezt követően egészségi állapota miatt fél évre Sipos Jánosnak adta át a helyét az Alapszabály szerint. Miután Both úr kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy a küldöttértekezlet tisztségviselői között elfogadott legyen, azt a Küldöttértekezlettel megszavaztatta, – habár az Alapszabály szerint meg is bízhatta volna – ezen időszak alatt tiszteletbeli elnök volt. Egészségi állapotában bekövetkezett kedvező javulást követően fél év elteltével a tisztségét tovább tudta gyakorolni és gyakorolja a mai napig is. Both Úr egészségi állapotával kapcsolatban nem áll módomban arról részletesen tájékoztatni, egyrészt mert az különösen védett adat, másrészt részleteiben nem ismerem egészsége megromlásának orvosi diagnózisát, harmadrészt felhatalmazással sem rendelkezem az érintettől, így ha az egészségi állapota megromlásával kapcsolatban rendelkeznék is információval, akkor sem lennék jogosult Önt erről tájékoztatni..

Szalayné Török Enikőt a Tolna Megyei Bíróság Pk.60.079/2007/15-ös számú jogerős végzésével 2008.01-07-én nyilvántartásba vette, majd a TMRSZ Küldöttértekezlete, aki a Kongresszus hatáskörében eljárhat két Kongresszus között, 2007.02. 23-án a 22. számú határozatával azt jóváhagyta. Szalayné Török Enikő ezen túlmenően a TMRSZ Vezetőségi tagja is. A szakszervezet napi ügymenete során előfordulhat, hogy egy tisztség ellátásának feladatait valakinek el kell látnia. Szalainé Török Enikő az egészségi állapota miatt több hónapig betegállományban lévő előző főtitkár-helyettes teendőit látta el, munkája során a rábízott feladatok elvégzésével a tisztségre való rátermettségét igazolta. A főtitkár-helyettesi teendők ellátásával a szakszervezet törvényes képviselőjeként bízhattam meg, amelyet a soron következő Küldöttgyűlés, Szalayné Török Enikő főtitkár-helyettesi feladatainak értékelésére tekintettel jóváhagyott, így a mai napig ellátja a szakszervezet ezen tisztségét.

HVG:  Emiatt vitatják a Jobbikkal május 18-án megkötött megállapodás érvényességét.

Sz. J.: A Jobbikkal kötött megállapodást nem a TMRSZ Vezetősége, hanem a Küldöttértekezlet hagyta jóvá összesen 64 tisztségviselő szavazott mellette, a jelen lévő tisztségviselők 96%-a. Tehát a szervezetünkből méltatlanság miatt kizárt információt szolgáltató  dr. Galsa Péter, Sipos János és Horváth László is jóváhagyta akkor meglévő tisztségviselői mandátumára tekintettel leadott szavazatával a megállapodás megkötését. Mindhárman egyetértettek vele, dr. Galsa Péter és Horváth László érdemi és építő jellegű konkrét javaslatokat is megfogalmazott tagszervezete nevében (Bicske Rk., illetve BRFK XIV. Ker. Rk.) eljárva azon a Küldöttértekezleten, amely a Jobbikkal megköthető megállapodás elsődleges tervezetét megvitatta. Mindezen túlmenően Horváth László még annak a szakszervezeti szakmai bizottságnak a munkájában is tevékenyen részt vett, ami végleges formába öntötte a szöveget.

Dr. Galsa Péter, Sipos János és Horváth László, akik méltatlanná válásuk miatt kizárásra kerültek a szakszervezetből és Önökhöz küldték a szakszervezet belső életére vonatkozó dokumentumokat azt mutatja, hogy nemcsak szakszervezeti tagra vonatkozóan méltatlanok, hanem – figyelemmel korábbi támogatásukra a megállapodás megkötését illetően – érthetetlen módon saját döntésük jogszerűségét is megkérdőjelezik. További érdeklődésre számot tartó körülményként értékelem, hogy szakszervezeti tisztségviselőként és egyben rendőrként is titoktartási nyilatkozatot írtak alá, amely a vállalt kötelezettség nyilvánvaló megszegését jelenti a sajtóhoz fordulás miatt.

HVG: Nem látjuk a TMRSZ alapszabályában a Vezetőségi Testületet a testületek között. Mi alapján, milyen határozattal vagy döntéssel jött létre, kik a tagjai?

Sz. J.: Valóban így van, ezt a hiányosságot 2006-ban már észleltük és a 2. számú határozat, mely 2007. 02. 16.-án kelt a TMRSZ Küldöttértekezlete határozata értelmében rögzítették, hogy a TMRSZ Vezetői Testülete a Főtitkárból, a főtitkárhelyettesből, az elnökből, az elnök döntése alapján döntésének határidejétől számítottan az általa állandó jelleggel megbízott tisztségviselő(k)ből álló döntéshozó, képviseleti testület, melyben minden testületi tagnak személyenként egy szavazati joga van. Hatásköre: Két országos Küldöttértekezlet között a Küldöttértekezlet jogkörében és hatáskörében jár el. Munkájáról a Küldöttértekezletnek köteles beszámolni. Határozatképességhez a tisztségviselők 2/3-nak jelenléte szükséges. Üléseit kéthavonta, de legalább negyedévente tartja, melyről jegyzőkönyvet készít. Jogosult a főtitkár helyettesi poszt megszűnése esetén, jelölés alapján főtitkárhelyettest választani. Működteti a TMRSZ Központi Irodáját, a Jogi Képviseleti Szolgálatot, a Jogsegélyszolgálatot. Első fokon a munkáltatói jogokat a Főtitkár, másodfokon a TMRSZ Vezetői Testülete gyakorolja.

A főtitkár, ahogyan eddig is, jogosult a beérkezett segély és egyéb kérelmek alapján annak összegszerűségét, jogosságát mérlegelni, ellenőrizni a munkaidő-kedvezményt igénybevevő tisztségviselőket, tőlük írásos beszámolót kérni, melyet az irattárba kell elhelyezni. Amennyiben a mérlegelés alapján nem egyértelmű a beterjesztett igény megalapozottsága, vagy a kérdésben nem tud megnyugtató módon egyértelmű döntést hozni, úgy telefonon kell a döntésről tájékoztatást kérnie a testület tagjaitól, melyről minden esetben köteles feljegyzést készíteni, azt a kérelemhez csatolni.

A tisztségviselő munkaidő-kedvezményének másra történő felhasználása esetén elsődlegesen a főtitkár figyelmeztet, majd arról köteles a testületnek beszámolni, aki dönt a további teendőkről. A hozott határozatot a testület tagjainak 45 napon belül kézbesíteni kell.

Ezzel kapcsolatosan a Tolna Megyei Főügyészség általános jellegű ellenőrzésekor jelzéssel élt, hogy a Kongresszuson azt célszerű az Alapszabályunkban rögzíteni, melyet elfogadtunk, ezzel egyidejűleg jeleztük, hogy mi is észleltük ezt és már 2007. februárjában a Küldöttértekezlet hozott határozatot e kérdésben.

HVG: A bírálók aggályosnak tartják a TMRSZ gazdálkodásával kapcsolatban azt, hogy két személyen (főtitkár és főtitkárhelyettes) kívül senki sem lát bele. Továbbá, a gazdálkodással kapcsolatos beszámolók nem elég részletesek,  nem tudni kik az Ellenőrző Gazdasági Bizottság és a Felügyeleti Bizottság tagjai, s e testületek milyen munkát végeznek. Ezt hogyan kommentálja? 

Sz. J.:  A TMRSZ gazdálkodásával kapcsolatosan minden félévben részletes beszámoló készült, mellékletekkel csatolva, hogy a Küldöttértekezlet döntésének megfelelően mit mire költ a szakszervezet. Ezzel kapcsolatosan több alkalommal volt tételes ellenőrzésünk az APEH részéről, ahol megállapították, hogy minden kiadás az Alapszabály szerint történik. Amennyiben szükségesnek tartja, úgy ezen APEH dokumentumokat megküldjük az Önök részére. Mind a 3 méltatlanná vált személy rendelkezik minden gazdasági beszámolóval, amit az ülés előtt legalább egy hónappal ők is megkaptak. Amennyiben a tisztségviselőink akiknek aggályai vannak, azok az ülésen teszik fel kérdéseiket, de megjegyzem, hogy e 3 fő mindig megszavazta a gazdasági beszámolóinkat. Sőt, ezek a beszámolóink ez idáig 100%-san kerültek elfogadásra. Sőt a hozzájuk csatlakozó Balogh László is, amíg tisztséget töltött be szervezetünknél.

Nem lehet értelmezni azt a felvetést, hogy nem kellően részletezettek ezek a beszámolók, hiszen felhasználási jogcímenként külön bontásban az egyes felhasználási tételek kerülnek előterjesztésre és elfogadásra. Minden ezen túli részletezettség lényegében az egyes számlák, utalások Küldöttgyűlés elé terjesztésének igényét vetheti fel, amely nyilvánvalóan érdemben kezelhetetlen helyzetet teremtene a gazdálkodás átláthatóságát illetően.

Amennyiben valamelyik tisztségviselőnek aggálya merült volna fel, betekintést kérhetett volna a könyvelési adatokba. A három személy közül egyikük sem fordult ilyen igénnyel az elmúlt 4 év során a szakszervezet vezetéséhez, sem a Küldöttgyűlések idején, sem más esetben. Az egyes kiadási, bevételi tételek számlákra, utalásokra lebontott bemutatása annak terjedelme miatt kezelhetetlen, mind adminisztrálás, mind ügyfeldolgozási adatok vonatkozásában. A bevételi, kiadási tételek naprakész nyilvántartása a szakszervezet, és a könyvelés napi feladata, amelyet – mint a fentiekben utaltam rá – az APEH rendszertelen időközönként és szúrópróbaszerűen, az egyes számlák vizsgálatára kiterjedően is ellenőrizni szokott. Az Ellenőrző Gazdasági Bizottság minden évben egy alkalommal előterjeszti a megállapításait, melyeket szintén megkapnak a Küldöttértekezlet tagjai.

HVG: A panaszosok szintén aggályosnak vélik, hogy a szakszervezet irodája az Ön lakása, hogy Öntől bérlik, és hogy az ingatlanon szükséges felújítás és szigetelés költségeit a TMRSZ állja. Állítják, szerettek volna egy budapesti irodát kialakítani, amelyet Ön nem támogatott, mert ezzel a gazdálkodást meg kellett volna osztani a két iroda között. Igaz ez? 
 
Sz. J.:  Valóban így van, hogy a sorházi lakásom földszinti 75 m2-ét bérli a szakszervezet, valamint az alagsort irattárnak ha jól emlékszem szintén 74 m2-es területen, amelyért a Küldöttgyűlés felhatalmazása alapján a szakszervezet a piaci érték körülbelül a felének megfelelő nagyságrendű bérleti díjat fizet. Felújítást valóban végeztem a lakásomon néhai férjem halála után folyamatosan, amit személyesen én fizettem, illetve mai napig van hiteltörlesztésem.

A lakásomon kialakított irodával kapcsolatban tájékoztatom, hogy megalakulásunk idején 34 fővel indult a TMRSZ. Évekig nem kaptam a felajánlott lakáshasználatért ellentételezést, de ekkor is tudott a szakszervezet működni, nem utolsósorban azért, mert a privát szféra jelentős részét kitevő részt ajánlottam fel – jobb híján – saját tulajdonomból.

A TMRSZ elmúlt közel 5 éve során a munkáltató többször tett tanúbizonyságot arról, hogy akár fegyelmi, akár büntetőeljárás indításától sem riad vissza azon célja elérésében, hogy a szakszervezet törekvéseit akadályozza. A munkáltató részéről tanúsított folyamatos támadások miatt, és figyelemmel arra, hogy a szakszervezet különösen védett személyes adatokat kezel ezres nagyságrendben, mindaddig indokolt a tagság védelmének biztosítása azáltal is, hogy még potenciálisan sem teremtjük meg ezen adatok munkáltatói megismerésének esélyét.

További lényeges érv, hogy a munkáltatói jogköröket gyakorló különböző rendőri szervezeti egységek vezetői több alkalommal egyik pillanatról a másikra úgy döntöttek, hogy az általuk felajánlott rendőri körletekből a TMRSZ költözzön át egy másik körletbe, amely esetenként a körletben kezelt iratok és teljes infrastruktúra átköltözésének terhét jelenti. Mind a Mosonyi úti, mind a Teve utcai irodákból – nyilvánvalóan mondvacsinált okokra való hivatkozással – a munkáltató BRFK, illetve ORFK próbálja a TMRSZ iroda működését megszüntetni. Ennek oka, hogy ezeken a helyeken tisztségviselőink közvetlen napi munkakapcsolatban vannak a munkavállalókkal, amely adott esetben a munkáltatói – sokszor jogsértő - érdekek ellen hat. A TMRSZ létszámnövekedésének egyik záloga például az is, hogy a munkavállalókkal napi kapcsolatban lévő tisztségviselőink vannak.

A Teve utcai kb. 15 négyzetméteres irodából például azért kívánja az ORFK kiköltöztetni a TMRSZ-t mert az egyébként köztudomásúan 400 kihasználatlan férőhellyel rendelkező RIK objektumban a TMRSZ léte „elhelyezési problémát okoz, amellyel a TMRSZ veszélyezteti az ORFK működését” a Határőrség Rendőrség integrációját követően kialakult új helyzetben.

Az ügyben bírói utas jogorvoslatot vettünk igénybe, amelynek során például kifejtettük, hogy az ominózus emeleten lévő irodák közül 4-ben is csupán rendőri vezető van elhelyezve, több esetben külön titkársággal. Ezek között a vezetői irodák között van olyan is, amely eredeti rendeltetése szerint 4 fő előadóra tervezett iroda, mégis egy fő vezető székel csupán benne.

A másik 4 fős előadói termet pedig kinevezték tárgyalónak, amelyben így előadó egyáltalán nem dolgozik. A TMRSZ részére az irodát személyesen az ORFK gazdasági igazgatójának kérésére foglaltuk el, fogadtuk el 2007. október 1-jével, tehát még két év sem telt el, és már közel egy éve azért pereskedünk, hogy maradhassunk és a bíróság ne fogadja el a munkáltat ezen mondvacsinált ürügyét. A kérésünket I. fokon elutasították, jogerős döntés megszületéséről nincs tudomásunk, de az ORFK egyik vezető prominense azonnali zárcserét helyezett kilátásba azzal, hogy az irodában lévő iratokat ládákba zárva teszik „működőképessé” a számukra égetően fontos irodahelyiséget.

Fenti példa tükrében azt gondolom teljességgel érthető, ha a szakszervezet központi szerveként funkcionáló szekszárdi iroda működőképességét nem kívánjuk egyik rendőri vezető szeszélyének kitéve kockáztatni azzal, hogy működésünk ellehetetlenítése céljából egyik hétről a másikra például újabb és újabb elhelyezési körletek kitűzésével kényszerítse a szakszervezetet költözésre.

Talán mondanom sem kell, hiszen aki olyan kitüntetett figyelemmel kíséri a TMRSZ működését, mint a HVG, az tisztában van azzal, hogy a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője és az ORFK vezetője is már többször kezdeményezett személyem ellen különböző szankciós jellegű eljárásokat. Ebben a közegben a szakszervezet elemi érdeke, hogy az adatbázisa jelentős részét képező tagnyilvántartást, és a tagsággal kapcsolatos összes dokumentumot, valamint a szakszervezet zavartalan, munkáltatótól befolyásmentes működését biztosítani tudjuk azzal, hogy a saját, önkormányzatiság elvén működő döntéshozatallal a szakszervezet működésének helyét a maga a szakszervezet határozza meg.

A budapesti irodával kapcsolatosan tájékoztatom, hogy Budapest XIII. kerület Pozsonyi úton 190 m2-en, a Mosonyi utcai BRFK objektumban 25 m2-en, a XIII. kerületben 15 m2-en, a Készenléti Rendőrségnél pedig 35 m2-en van irodánk, illetve az ORFK-n is a fentebb említett 15 m2-es iroda egy ideig. Ezen túlmenően vidéken Békéscsabán, Berettyóújfaluban, Kondoroson, Kaposvárott úgyszintén.

HVG: Hogyan lehetséges, hogy a tagtoborzásért pénz jár, pedig annak önkéntes alapúnak kellene lennie?

Sz. J.:  Alapvetően ez is a szakszervezet belügyének számító körülmény, amelynek sajtónyilvánosság elé kerülése miatt az érintett személyek újabb titoktartási jogsértése egyértelmű. A feltett kérdés két külön kérdést következtet egymásból, ami alapvetően téves értelmezésről, vagy félretájékoztatásból adódik. Arra van küldöttgyűlési határozat, hogy azok a személyek akik meghatározott létszámú tagot léptetnek be, azok jutalmat kapnak, tehát nem az kap jutalmat, aki belép, hanem az aki beléptet. A belépők viszont saját elhatározásukból, mindenfajta kényszer nélkül, önként lépnek be a szakszervezetbe. Tehát a – feltehetően félretájékoztatásból adódó – pontatlan kérdés-feltevésükre adott válaszként erről tudom Önt tájékoztatni. A függetlenített tisztségviselők számára ez a jutalmazás kedvezmény nem áll fenn. Megjegyezni kívánom, hogy a toborzás miatt kifizetett jutalmak száma az elmúlt 2 évben nem érte el a tíz alkalmat sem, tehát taglétszám növekedésünk záloga nem ez a „dotálási” konstrukció.

HVG: Az Ön bírálói vitatják azt is, hogy ön főtitkárként lehet-e a posztján a 2010-es kongresszusig. Állítják, 2005-ben nem volt kongresszus, s más,  arra jogosult testület sem hozott a főtitkári posztot illetően személyi döntést.

Sz. J.:  A Tolna Megyei Bíróság Pk.60.079/2004/9. számú jogerős végzése a bizonyíték a rosszhiszemű állításaikra, melyet mellékelek. A mandátumom 5 évre szól, tehát 2010 október 7-ig tart. Természetesen ezt a kérdést az után vitatják nevezett urak, miután velük szemben méltatlansági eljárást rendeltem el. A méltatlanságra okot adó körülmény előtt semmi ehhez hasonló álkifogást nem terjesztettek elő, vagy tettek szóvá ezek a személyek, annak ellenére, hogy erre mind tisztségük betöltése, mind pedig a Küldöttgyűlések során lehetőségük lett volna.

Az előzmények teljes körű ismeretéhez hozzátartozik és a feltett kérdéshez szorosan kapcsolódik az a körülmény, hogy Dr. Galsa Péternek a szakszervezeti kikérését követően kb 3 hét elteltével az volt az egyik legfőbb óhaja, hogy biztosítsunk számára titkárnőt, mert nem bírja azt a munkatempót, amelyet rajta kívül akkor már 3 jogász is hónapok óta önállóan ellátott. Dr. Galsa Péter folyamatosan a szakszervezet „hatékonytalanságára” a „racionalizálási igény megalapozottságára”, a szervezet „struktúrájának átalakítására” törekedett, amelyet a szakszervezet egyik vezetőjeként véleményem szerint saját személyi ambíciói térnyerésére kívánt felhasználni azzal, hogy a szakszervezet egyébként hatékony és eredményes struktúráját kívánta megbontani.

Megjegyezni kívánom továbbá, hogy dr. Galsa Péter a munkáltatói jogkört gyakorló vezetőjével is konfliktusba keveredett korábban, többek között ezért kérte ő maga, hogy a szakszervezet érdekében dolgozhasson és annak ellenére előlegeztünk neki bizalmat, hogy perképviseleti gyakorlattal addig egyáltalán nem rendelkezett. Talán túl nagy terhet rakott a szakszervezet a vállára ezzel a perképviseleti feladattal, hiszen pár hét után már a szakszervezet „megreformálásának” a szándékát tűzte a zászlajára, hogy számára könnyebben legyen elviselhető a szakszervezet nyújtotta munkafeltétel.

HVG: Felvetik, hogy Ön az EP-választás után most országgyűlési képviselőként szeretné a pályafutását folytatni, hogy a mentelmi jog révén mentesüljön különböző, az Önt érintő eljárások alól. Ezt cáfolja vagy megerősíti? 

Sz. J.:  Arra, hogy mit hoz a jövő, nem tudok nyilatkozni. Mosolyogva és egyben meglepődve olvastam felvetését, ezek szerint Horvát úr, Galsa úr és Sipos úr már tudják, hogy egy kérdésben nekem milyen valós, vagy vélt ambícióim vannak.  Egy tény, hogy eddig is és ezután is a munkavállalókat kívánom képviselni a legjobb tudásom szerint. Az EP választás során elért, a TMRSZ-szel szakmai alapokon együttműködő Jobbik sikere is mutatja, hogy a TMRSZ szövetségével és – talán elmondható – személyes jelöltségemen keresztül is a Jobbik elfogadottsága és támogatottsága nem csökkent, hanem jelentősen nőtt a közvélemény-kutatás előzetes adataihoz viszonyítva. Úgy gondolom, hogy az eddig elért, a munkavállalók érdekében kifejtett ténykedésünk, eredményeink a TMRSZ keretén belül jelentős társadalmi elismertséget jelenthetnek egy választási megmérettetés során. Felkérést sem a Jobbiktól, sem más párttól ebben a kérdésben sem a TMRSZ főtitkáraként, sem magánemberként nem kaptam, ez a kérdés jelenleg nem is foglalkoztat.