A visszaemlékezés-beszélgetés apropóját az adta, hogy huszonkilenc évvel korábban született meg a sztrájkoló gdanski munkások és a lengyel kormány között az a megállapodás , melynek értelmében megalakulhatott a Szolidaritás, mint a szovjet tömb első, a kommunista államhatalomtól független szakszervezete. Pákh Tibor szoros kapcsolatokat ápolt a Szolidaritással – mind annak legalitása, mind illegalitása idején.

Az 1956-ban 32 éves Pákh aktívan részt vett az 56-os forradalomban, elítélték, és csak 1971 végén szabadult. „Többször is éhségsztrájkoltam a börtönben. Mesterségesen tápláltak, meg sokkoltak. Az éhségsztrájkért egyébként – mert étkezés megtagadásnak, és mint ilyen, büntetendőnek számított – húsz nap szigorított fogda járt.”

Pákh Tibor © Szegő Péter

Pákh felolvasta az Amnesty International (AI) hozzá címzett, felháborodott hangú levelét. Az emberi jogi szervezet a sárga földig lehordja Pákhot, amiért nem válaszolt egy, még korábban, a börtönbe címzett levélre. Mint utóbb kiderült, a szóban forgó levelet Pákh Tibor sosem kapta meg, erre az AI aktivistái nem is gondoltak. Nagyjából ugyanebben az időben írtak levelet egy, a Franco-rendszer börtönében sínylődő spanyol jehovistának, valamint egy dél-afrikai, apartheidellenes rabnak és mindkettőjüktől kaptak választ.

1980. augusztus 31-én Lengyelországban az összes politikai foglyot szabadlábra helyezték. Korai volt azonban az öröm. 1981. október 3-án a Lengyelországba tartó Pákhot Komáromban leszállították a vonatról, elvették az útlevelét, mire válaszul szokásos fegyveréhez, az éhségsztrájkhoz nyúlt: és – a biztonság kedvéért – mindezt megírta az akkori legfőbb ügyésznek. „Éhségsztrájkoltam a pesti egyetemi templomban. A negyedik napon házkutatást tartottak a lakásomon és bevittek a Hárs-hegyre. Infúzión kaptam valamit, amitől olyan tüneteket produkáltam, mintha epilepsziás lennék. Krassó György mozgósított sokakat, aláírásgyűjtést kezdett az érdekemben” – hangzott a visszaemlékezés.

A Szabad Európa beszámolt Pákh éhségsztrájkjáról, miként arról is, hogy az útlevél elvételéhez nem kell bírósági ítélet, hanem azt – ráadásul bármiféle indoklás nélkül – a rendőrség megteheti. Lengyelországban komoly mozgalmak indultak Pákh kiszabadítása érdekében. Körülbelül ugyanekkor egy belügyi jelentés úgy fogalmazott: „Pákh lejáratására további intézkedéseket teszünk.”

Pákh 1982-ben – immár otthon – is éhségsztrájkolt: Mindszenty József rehabilitálását követelte. „Diétásnak” 1991-ig bevonták az útlevelét. A honi közállapotokat jól jellemzi, hogy rendszerváltás ellenére, amikor 1990 nyarán Svédországba akart unokaöccse esküvőjére utazni, a bürokrácia ide-oda tologatta útlevélkérelmét. Levelet írt Horváth Balázs belügyminiszternek, de hiába: rég megnősült az unokaöcs, amikor Pákh végre útlevelet kapott.

A Történeti Hivatal háromezer oldalnyi róla szóló titkosrendőrségi jelentést adott át neki. Pákh ebből egy százhatvan oldalas válogatást készített, és az egyes lapok alján feltárta a hazugságokat. Ezt már tíz éve szerette volna könyv formájában megjelentetni, de azóta sem nem talált rá kiadót.