"Hitessük el, hogy nem a hatalmunkat védjük és féltjük"

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

1989. október 7-én, az MSZMP XIV. kongresszusán alakult meg a Magyar Szocialista Párt. A HVG korabeli lapszámaiból idézünk: mi volt az új párt stratégiája, miért aggódtak, s hogy zajlott az értékválasztás aktusa.

A pártot tagságának nem jelentéktelen része – a valamikori csúcslétszámhoz képest legalább 20 százaléka – elhagyta már az MSZMP – írta a HVG 1989 októberében, az párt XIV. kongresszusát megelőző héten, Ki lesz a bálatya? című cikkében, amely beszámolt arról is: a munkahelyi pártszervezetek sorra oszlatják fel magukat, s a szélesebb értelemben vett nómenkltúra tagjai is civil munkákba menekülnének.

Az írás felidézi 1988 nyarának elejét, amikor még: Grósz Károly népszerű ember volt, Pozsgayban, s Nyers politikai reneszánszában sokan bíztak, és „az ígért újjászületés első jeleire vártak”. S persze kitér arra is, amikor Berecz János a sajtó megrendszabályozásáról beszélt, s arra is, amikor betiltották az október 23-i tüntetést. „1988 végén az MSZMP lényegében ugyanott tartott, ahol a pártértekezlet előtt: a zsilipnyitó szerepből ismét a gátőr jelmezébe öltözött”.

A cikk arra a következtetésre jut: a vetélkedés a múlttal gyökeresen szakítani akarók és a múltat „megőrizve-megszépítve meghaladni” próbálók között folyt. A valódi politizálás azonban továbbra is néhány vezető privilégiuma maradt: a kiábrándultak radikalizálódtak, a konzervatívabbak pedig egyre komorabban látták a helyzetet.

Németh Miklós és Grósz Károly 1989-ben
© Bánkuti András

A „menekülés előre”- jegyében egy négytagú pártelnökséget és egy 21 tagú intézőbizottságot hoztak létre – átmeneti jelleggel. S kimondatott az is: új stratégiára, hiteles, elfogadott vezetőkre és társadalmi-politikai értékekre van szüksége. De milyenekre? Ez nem derült ki a kongresszus kezdetéig, bár élénk vita folyt róla. Többségi véleménynek tűnt (Nyers Rezső vezetésével), hogy a már másutt bevált szociáldemokrata értékeket húzzák magukra: ideológiamentes balközép pozíciót gondoltak ki. S koalíciós kormányzást találtak volna üdvösnek, az egyet nem értőket pedig a párt elhagyására biztatták.

Történelem
Az MSZMP hatalmi helyzetének megingásához az is kellett, hogy kétségessé tegyék uralmának alapelveit. Ez 1989. január 28-án történt meg, amikor a Kossuth Rádió 168 Óra című műsorában Pozsgay bejelentette: az MSZMP KB által a történelmi múlt elemzésére felállított bizottság "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek". Történelmi kitekintés itt.
A lap idézi Gubcsi Lajost is, aki az MSZMP központi bizottsága osztályvezető-helyettese volt. „Nem szabad hagyni, hogy megkérdőjelezzék az alkotmányosan megválasztott kormány és parlament legitimitását, megszégyenítsék a benne ülő közszereplő embereket. Hitessük el, hogy nem a hatalmunkat védjük és féltjük, hanem az országunkat és annak működőképességét”.

A pártkongresszus után egy héttel Hurrá maradunk címmel közölt cikket a HVG október 14-én, az MSZMP kongresszusa után: „már másnap megkezdődött kisszerű, színfalak mögötti politikai perpatvar, a lihegő lecsatlakozások”, a kiszorítósdi, az egymás lejáratását szolgáló, irányított pletykák, helyezkedések – sorolja a szerző, aki úgy fogalmaz: a kongresszus tőzsdére hasonlított, ahol a résztvevők nem befolyásolni akarják a várható kimenetelt, hanem eltalálni. Azt azonban leszögezték: az új párt a parlamentarizmus javára lemond a kiválasztottság szocialista meggyőződéséről.

Vitányi Iván úgy fogalmazott akkoriban: eddig nem egy, hanem két MSZMP létezett: a pártoligarcháké és az egyszerű tagoké. Azt is felidézi a lap, hogy miközben a kongresszus az értékmeghatározáson fáradozott, Nyers Rezsőnek csak második nekifutásra sikerült magát nem kommunistának, hanem szocialistának nevezni.

Az öndefiníció tehát akadozott, s számos kérdés várt tisztázásra: nem reagáltak például az MSZMP jogfolytonosságát hangsúlyozó felvetésekre. Arra sem adtak választ, hogy mi lesz, ha az új pártba a csak a tagság töredéke lép át, megszűntnek kell-e tekinteni az MSZMP-t akkor is, ha több százezren továbbra is tagnak vallják magukat, s mi lesz a párt vagyonával, ha a megyei pártbizottságok a régi (meg nem szűnt) párt nevében igényt tartanak rá. Mi lesz a parlamenttel, ha benne az MSZMP frakció nagyobb létszámú lesz, mint az MSZP-é?

„A fő kérdés ugyanis már egy ideje nem az, hogy az eseményekkel sodródó állampárt milyen újabb győzelmi jelentést ad ki saját megújulásáról, hanem hogy lelép-e, ha kikap a választásokon” – zárta 1989 október közepén íródott cikkét Réti Pál, az írás szerzője.

A cikk mellett egy keretes írás Medgyessy Péter, akkor miniszterelnök-helyettessel közölt egy rövid interjút. A politikus azt mondta a többi párttal való együttműködés lehetőségéről: "az MDF egyes vezetői bizonyságot tettek toleráns, felelősségteljes magatartásukról. A szabad demokraták politikai súlya közel sem ilyen nagy, de gazdasági gondolkodásuk, módszereik nagyon közel állnak hozzám." Hozzátette: "a szociáldemokraták mindeddig nem tudták igazán megtalálni önmagukat, őket is el tudnám képzelni egy lehetséges koalícióban." A jövőképéről is beszélt a későbbi miniszterelnök: „az is elképzelhető, hogy több kisebb párt alakul az MSZMP-ből. Őszintén szólva én ennek a híve lennék, így legalább tisztázódnának a frontok”. A beszélgetés végén pedig úgy fogalmazott: a demokrácia azt is jelenti, hogy a kormányból való távozás  a jövőben már nem jelent politikai bukást.

Egy héttel később a párt munkahelyekről történő kivonulása  volt terítéken. A Jövő menés című cikk arról számolt be, még nem lehet pontosan tudni, mi erről az MSZP álláspontja. Bár egy-két helyen az alapszervezetek – felsőbb döntés nélkül is – feloszlottak, sok helyen átmeneti állapotban voltak: nem tartottak pártgyűléseket, megszűnt a függetlenített párttitkári poszt A bizonytalan helyzetben több párt is úgy gondolta, ha az MSZP nem jön ki a munkahelyekről, hát ők mennek be.Az MDF országos központjában például azt mondták a HVG-nek a munkahelyi mozgolódásról: meg kell értenünk például a tévéseket, akik idejük legnagyobb részét a munkahelyükön töltik, tehát nincs idejük egyéb MDF-szervezetekben közreműködni – utaltak itt arra, hogy az Operaházban, a Volánbusznál és az Olajtervnél és a Magy Televízióban is létrehoztak MDF-csoportokat. Eközben a hagyományos szakszervezetek képviselői úgy nyilatkoztak: meg fogják válogatni , melyik párttal vállalják az együttműködést.

A lap úgy fogalmazott: ha nagypolitikában nem is, de a szakszervezeteket illetően az MSZP koalícióban gondolkodik. Ez arra jó lenne – következtetett a lap: ha elvesztené a választásokat, akkor is ott lehetne a munkahelyeken.

Mindeközben a talpon maradt MSZMP az új pártot ostorozta: „az MSZP dehogyis szocialista, hanem egyenesen polgári liberális párt, amelynek semmi keresnivalója nincs rendes szociáldemokraták között” – mondta Ribánszki Róbert, az MSZMP angyalföldi főszónoka, hozzátéve: az MSZP nem tett mást mint kivált az MSZMP-ből.