hvg.hu: A rendőrséget sokan támadják, mondván, sokszor hibázik és alkalmatlan arra, hogy biztosítsa az emberek biztonságát. Kutatóként ön is így látja?

Finszter Géza: Mielőtt válaszolnék a kérdésre, hadd mondjam el, hogy a testület látszólag nagy helyzeti előnyben van abból a szempontból, hogy a belső állapotokról keveset tudnak az emberek. Én, aki rendészet-politikával foglalkozom, azt tapasztalom, hogy a rendészet munkája alig kutatható. Pedig a testület tevékenységének négyötöd része a nyilvánosság előtt zajlik, gondoljunk csak a forgalomirányításra, a járőrözésre, a nyomozásokra, az akciókra és az ellenőrzésekre. Ez azonban csak a felszín. Egy olyan centralizált államrendőrségi bürokráciában, mint a magyar, a lényeg mindig fedve marad. És ez nem csak arra az egyötöd részre vonatkozik, amit minden modern bűnüldöző szervezetben a titkosan, fedetten végzett eljárások tesznek ki. A titok alapja lehet a jog parancsa, de a titkosságot indokolhatja a szolgálati érdek is. Erre a rejtettségre minden normális rendőrségnek szüksége van. Az olyan titkolózás viszont, ami a szervezeti zártságból adódik, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a testület működési zavarai maradnak rejtve. Ez pedig a hibák halmozódásával járhat. A mi rendőrségünk ezeket a vonásait a diktatúrából örökölte, és képtelen megszabadulni ettől a terhétől. Ehhez ugyanis modernizációra lenne szükség, ami húsz év óta késik.

hvg.hu: Mi az oka annak, hogy nem sikerült ezen változtatni?

F. G.: A magyar rendőrség militarizált, átpolitizált és túlcentralizált formáció. Anakronisztikusnak tűnő szervezet, ami nem illeszkedik a jogállami rendszerbe. Annak, hogy ez fennmaradt, egyik következménye, hogy a megdermedt struktúrában a parancs megelőzi a jogot, noha egy demokratikus jogállamban ennek pont fordítva kellene lennie. Nem jó a szervezet túlzott centralizáltsága sem, mert a testületnek a közrendvédelmi feladatait csak decentralizált megoldásokkal lehet hatékonyan teljesíteni. A helyi közbiztonság védelméhez önkormányzati irányítású rendőrségre is szükség lenne, de ugyanakkor belátom, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer nem alkalmas ennek a létrehozására.

Finszter Géza © Stiller Ákos

hvg.hu: Mi csúszott el a rendszerváltásnál?

F. G.: A szándék megvolt ugyan arra, hogy megreformálják a rendőrséget, de az ehhez nélkülözhetetlen politikai konszenzus hiányzott. Aztán ezt a helyzetet megerősítette a taxisblokád, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a barikád két oldalán álló politikai erők nem tudnak egyezségre jutni abban, milyen rendőrséget akarnak. Az akkori, még a régi rendszerben szocializálódott rendőri vezetőknek pedig nem is volt érdekük, hogy bármi megváltozzon. A nagy változásokat egyébként kívülről kell irányítani úgy, hogy közben a szakmai követelmények se sérüljenek. Enélkül a reformnak nevezett kapkodás és rögtönzés csak rosszat hozhat. Azért is kellene a változás, mert a szervezetben kódolt hibák megjósolhatóan ismétlődni fognak.

hvg.hu: Ha végrehajtják a reformot, milyen előnyei lennének?

F. G.: Többek között vonzóvá válna a rendőri hivatás, amit a militarista stílus, a tekintélyuralom nem tesz lehetővé. A szakmaiság is nagyobb szerepet kapna, és ez lenne a karrier alapja, nem a hierarchiában elfoglalt hely. A rendőrség jelenleg kontraproduktív szervezet, ahol nem folyik átgondolt szakmai építkezés, állandó a létszámhiány, nincsenek  olyan „mesterek”, akik a fiatalabb generációnak átadják a tapasztalataikat. Idő előtt mennek nyugdíjba az emberek és hiányzik a 45 és 55 év közötti korosztály, a működési zavarokkal küszködő szervezetnek nincs megtartó ereje. Ezek a vészjelzések már el sem titkolhatóak.

hvg.hu: Hogyan lehetne ezen változtatni?

F. G.: Minél előbb hozzá kell fogni egy öt, tíz vagy tizenöt évre szóló stratégia kialakításához és végrehajtásához, de nem szabad gyorsan, egyik pillanatról a másikra végrehajtani. Erre csak a nagy történelmi pillanatok idején van mód, mint a rendszerváltáskor, azt azonban lekéstük. Ma a változtatásokat higgadtan kell véghezvinni, úgy, hogy legyen benne politikai konszenzus. Ezenkívül elengedhetetlen a professzionalizmus. A rendőrség vezetőinek legyen elég tudása és tartása ahhoz, hogy ismerjék és tudják is képviselni szakmájuk követelményeit. Vívjanak ki tekintélyt a maguk számára, és ne asszisztáljanak szolgai módon bármiféle arrogáns politikai dilettantizmushoz.

hvg.hu: A rendőri vezetők részéről egyáltalán nem tapasztalt szakmai bátorságot?

F. G.: Csak nagyon ritkán. A 2002 utáni időkben a rendőri ezred parancsnokának az esetére emlékszem, aki egy dilettáns átszervezés végrehajtásában nem volt hajlandó részt venni, és lemondott. Az pedig, hogy valóban rossz ötletről volt szó, be is bizonyosodott, mert mindent vissza kellett szervezni a korábbi állapotnak megfelelően. Érthetetlen egyébként, hogy miért kell évente, kétévente megváltoztatni a szervezeti struktúrát, s az embereket ide-oda pakolgatni. Ahogy mondják: sok mindent kell megváltoztatni ahhoz, hogy semmi se változzon, vagyis a reform látszatával lehet elkerülni a valódi változtatást. A sorozatos szervezeti átalakítások pedig csak a munkát zavarják, érdemi előrelépést nem jelentenek. De a kétévente történő vezetőváltás sem normális. Mindezek egyébként a távlati gondolkodás teljes hiányát jelzik.

hvg.hu: Pedig a pártok részéről a közbiztonsággal és a rendészettel kapcsolatban számos terv, elképzelés elhangzik.

F. G.: A politika főleg az országgyűlési képviselő-választás közeledtével számos ígéretet tesz a közbiztonság javítása érdekében, például, hogy leülnek az ellenzékkel tárgyalni, ami aztán mégsem következik be. A Fidesz által hangoztatott három csapást és a 3000 új rendőr felvételét is csak szlogeneknek tartom, mert ezeket szajkózták évekkel ezelőtt is. Józan ötlettel még nem találkoztam, de lehet, hogy csak azért, mert titkolják. Ezt azért is mondom, mert az utóbbi években is volt létszámemelés, de a teljesítmény nem nőtt. A rendőri vezetők mindig a statisztikával takaróznak, pedig azt csak arra kellene használni, hogy a bűnözés alakulását figyelemmel kísérjék. Például ha a felderített vesztegetési ügyek száma nőne, akkor valóban javulásról beszélhetnénk, hiszen ezzel a látenciát sikerülne visszaszorítani.

© Stiller Ákos

hvg.hu: A parancsnokok éppen a statisztikákkal igazolják azt, hogy jól dolgoznak, mert több bűncselekménytípusban csökkent az ismertté vált esetek száma.

F. G.: Az ismertté vált bűncselekmények száma nincs összefüggésben a rendőrség teljesítményével. Amikor a gépkocsilopások jelentős csökkenéséről beszélnek, azt elfelejtik megemlíteni, hogy a járművekbe már a gyártásnál beépítik az aktív védelmet, s emiatt válik nehezebbé az autók ellopása. Aztán vannak úgynevezett divatbűncselekmények, így volt olyan időszak, amikor a vagyon elleni támadások, s azon belül is a betöréses lopások száma ugrott meg. Ennek az volt az oka, hogy az emberek gyarapodtak, de nem védték tulajdonukat. A bűnözők ezt felismerve álltak rá a betörésekre. Az emberölések számának csökkenését sem a jó rendőri felderítés magyarázza. Amikor a rendszerváltást követő néhány évben váratlanul megemelkedett az élet elleni bűncselekmények aránya, az a hazánkat is érintő migrációs hullámnak volt a következménye, mert megsokasodtak a migránsok közötti, halállal végződő konfliktusok.

hvg.hu: Hogyan értékelné a 2009-es évet?

F. G.: Noha pontos számokat még nem ismerünk, úgy gondolom, hogy a bűnözés minőségében és mennyiségében nem történt nagy változás. Ilyen változások felismerésére egyetlen év nem is alkalmas. A rendészeti igazgatás működésében viszont a 2009-es év bizonyította be, hogy ordító hibát vétettek a hagyományos belügyminisztériumi szerkezet feladásával. Az átalakítás előkészítetlen és rögtönzésszerű volt. Ráadásul azt minden rendészeti területen dolgozó vezető tudta, hogy a belügyi feladatok azonnali cselekvést igényelnek, az igazságügyi jogalkotás viszont a megfontolt tervezőmunka terepe, szüksége van a tudományos megalapozásra is. Ami 2009-ben a büntető jogalkotás területén történt, az inkább e fontos állami tevékenység paródiájának fogható fel. De nem mutat ennél jobb képet a rendészet minisztériumi irányítása sem.

hvg.hu: Az idei évet illetően is ilyen pesszimista?

F. G.: Bízom abban, hogy lesz egyszer egy olyan nyugodt időszak, amikor a közigazgatás három területét, a jogi alapokat, a szervezeti struktúrát és annak működését együtt vizsgálják meg. Ennek az elemzésnek a része lesz a rendészeti igazgatás állapotának feltárása is. Reménykedem egy új alkotmányban. Abban, hogy lesz benne egy fejezet a közigazgatásról és annak garanciákkal védett személyzetéről. Ott lesz a helye a rendőrségnek is, tehát nem a honvédelemmel fog együtt szerepelni, mint jelenleg. Ehhez azonban politikai konszenzusra, a rendészeti szakma öntudatra ébredésére és a civil társadalom megerősödésére lesz szükség. Talán tíz-tizenöt év alatt mindez összehozható.