„Könnyű a ma esti kérdés” – folytatta Szabó, aki szerint sokaknak nem adatik meg, hogy érezzék: akár ők, akár a munkájuk, tevékenységük fontos másoknak. Miért vagyunk csak ritkán kíváncsiak a mellettünk élő emberek eredményeire, mély gondolataira vagy érzéseire? – tette föl a költői kérdést. A rektor azt mondta: tanítványai körében kutatta, hogy mit tartanak az élet értelmének „és sokaknál az jött ki, hogy az élet értelme a nagy buli: hétfőtől csütörtökig ki kell bírni, aztán péntektől vasárnapig buli van”.

Az élet értelme leginkább az saját életemen kívüli célban és a körülöttünk lévők életében fogalmazható meg – töprengett az evangélikus hittudományi rektor, aki szerint mindez a rajta kívülállók, a körülötte lévők tiszteletét, szeretetét jelenti. „A buli igazán akkor szép, ha mindez meg tud valósulni” – utalt diákjai fölvetésére.

Akár tud róla, akár nem, minden ember az élet értelméért küzd – közölte Hankiss Elemér, aki szerint három-négy-öt éves korban ez a kérdés már fölmerül, csak a kérdést föltevő kisgyerek nem kap rá választ. Egy népszerű interpretáció szerint mindenkinek saját magának kell megtalálnia az élet értelmét – mondta.

Hankiss még egy kérdést is feszegetett, hogy tudniillik Isten miért teremtette a világot. Mint mondta, többször is végigolvasta a Bibliát, de erre a kérdésre nem talált választ. A magát némileg provokátori szerepbe helyező Hankiss nemcsak a világ, hanem az ember teremtésének az okát is feszegette. Isten nem akart önző maradni, másfelől szerette volna, hogy legyen valaki, aki látja alkotásának szépségét. – felelt a teológusprofesszor.

Mi lesz azokkal, aki nem közelednek Istenhez? Az ő életüknek van értelme? – jött a kérdés a közönség soraiból. Bár erre a válasz elmaradt, Hankisstól megtudtuk: meg kell találni a hagyományos istenkép mögötti erőt. Szabó Lajos szerint a Biblia legegyszerűbb mondata, hogy „ne félj”. Ezt a mondatot meg kellene hallani – a templom falain kívül is. Hankiss azzal zárta gondolatait, hogy öniróniára, rezignációra van szükség emberi mivoltunk elfogadására.