A szájkosártörvény leporolásával a szerkesztői szabadságot korlátozná, a közszolgálati médiumok irányításában pedig minden hatalmat a kormánypártoknak adna a Fidesz médiaalkotmánynak titulált törvénycsomagja.
Miután a történelmet előzékenyen átengedte Istennek, a Fidesz a médiában tör a mindenható szerepére. A történelmi egyházak áldását persze azért igénybe veszi. A vezető kormánypárt által szerénytelenül médiaalkotmánynak nevezett törvényjavaslat-csomag ugyanis a közszolgálati adók úgymond társadalmi kontrollját egy olyan, 12 fős testületre bízná, amelybe a tagok harmadát négy nevesített egyház – a katolikus, a református, az evangélikus, valamint a zsidó hitközségek szövetsége – delegálná.
A további nyolc jelölő szervezet is inkább a pillanatnyi politikai érdekviszonyokat reprezentálja, semmint a társadalmat. Tagot küldhet például az egykori Fidesz-képviselő és exminiszter, Pálinkás József által vezetett Magyar Tudományos Akadémia, a fideszes házelnök, Schmitt Pál által irányított Magyar Olimpiai Bizottság, valamint a Parragh László elnökölte Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, amelynek a Fidesszel közös nyilatkozata májusban a kormányprogram részévé avanzsált. Négy helyet kisorsolnak a zömében narancssárga önkormányzatok szövetségei, a családok érdekképviseletei, a határon túli magyar kulturális egyesületek, valamint a magyarországi kisebbségek szervezetei között. A nyilvánosság érdekképviseleteinek, a szakmai szervezeteknek vagy például a munkavállalók szövetségeinek viszont nem osztanak lapot.
Korántsem arról van szó azonban, hogy a Cser-Palkovics András és Rogán Antal neve alatt futó öt törvény-, illetve országgyűlési határozati javaslat csak a közpénzből fenntartott médiumokat rendszabályozná meg. A nyilvánosság teljes kizárásával kidolgozott regulák kiterjednének a nyilvánosság teljes spektrumára, a kereskedelmi rádióktól és televízióktól, az írott sajtón át az online tartalmakig. „Ez a nyugati világ legszigorúbb tartalomszabályozása” – erősítette meg a HVG-nek a blogjában is megfogalmazott véleményét Polyák Gábor médiajogász, aki februárban Sólyom László államfő és Bajnai Gordon miniszterelnök közös jelöltje volt az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) élére, ám végül a parlament nem szavazott róla. Egyértelmű megfogalmazás híján a tervezetekben foglaltak akár úgy is értelmezhetők, hogy az efféle internetes naplók vagy ad absurdum a Facebook-profilok is a szabályozás hatálya alá tartoznának, és közreadóik felelősséget viselnének a tartalmakért. Ez pedig teljes mértékben ellentétes az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvvel.
Ha már médiaalkotmány, a Fidesz valóban nem kispályázik. Módosítani tervezi az alaptörvény véleményszabadságra vonatkozó passzusát, arra hivatkozva, hogy az 1990 óta változatlan szöveg mára elavult, alkalmatlan a modern médiapiaci folyamatok szabályozására. Ehhez képest a javaslat a magyar történelmi hagyományokra hivatkozva reinkarnálja a rendszerváltás előtti szóhasználatot, és a véleménynyilvánítás szabadsága helyett a szólásszabadság kifejezést használja. Ami a HVG által megkérdezett szakértők egybehangzó állítása szerint alapjogszűkítésként értelmezhető. Miheztartás végett az alkotmány rögzítené a közszolgálati feladatokat is, amelyek ugyancsak az isten-haza-család szentháromsága körül csoportosulnak: szerepel köztük a nemzeti önazonosság és összetartozás megerősítése, a nemzeti, etnikai, családi és vallási közösségek igényeinek kielégítése, valamint szépségtapaszként az európai identitás.
A véleményszabadság fogalmának ignorálása valószínűleg „a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól” szóló törvényjavaslat legproblematikusabb rendelkezésének ágyaz meg, a válaszadási jog bevezetésének. Nevezetesen, hogy nemcsak akkor kötelezhetők az orgánumok – a mai helyreigazításhoz hasonló – válaszközlemény közzétételére, ha valótlan tényt állítanak vagy hamis színben tüntetnek fel valós tényeket, hanem akkor is, ha valakinek úgymond a becsületét vagy a személyiségi jogait megsértik, azaz lényegében helyreigazíthatóvá válnának a vélemények is.
A Fidesz politikusai tulajdonképpen nem tettek mást, mint elővették a 2001-ben a párt akkori frakcióvezető-helyettese, Répássy Róbert által kidolgozott, szájkosártörvény néven elhíresült irományt. A törvényt az Alkotmánybíróság akkor elmeszelte, ám csak formai okokból, mert a szöveg nem jelölte ki a válasz terjedelmi korlátait. A mostani tervezet ezt nem mulasztja el: a sérelmezett közleményhez hasonló módon és terjedelemben kell helyt adni a válasznak, az internetes szolgáltatóknak ezenfelül azonos napszakban.
Kilenc évvel ezelőtt tekintélyes erők mozdultak meg a lex Répássy ellen. Mádl Ferenc akkori államfő a szabad meggyőződésen alapuló szerkesztés messzemenő korlátozásának minősítette a törvényt, és hasonló szellemben fogalmazott meg különvéleményeket számos alkotmánybíró is. Még inkább megállják a helyüket e kifogások a mai sokszínű médiarendszerben: Polyák szerint az efféle válaszadási lehetőség alkotmányosan csak a szűkös frekvenciaforrásokat használó médiumok esetében lehet indokolt. Ugyancsak korszerűtlen gondolat, hogy a jogszabály a sajtó kötelezettségei cím alatt valamennyi „lineáris és lekérhető” médiaszolgáltatás számára előírná a kiegyensúlyozott tájékoztatást a jelentős közéleti eseményekről. Ezek után már csak nézőpont kérdése, hogy a tájékoztatási kötelezettség megsértését jelenti-e, ha mondjuk egy online újság videomelléklete nem számol be Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő minden megmozdulásáról.
Teljesen átszabná a törvénycsomag a közszolgálati médiumok felügyeleti és irányítási struktúráját. Ez kétségkívül időszerű. A párt- és társadalmi delegáltakból álló jelenlegi médiakuratóriumok túlméretezettek, az ORTT-vel együtt az intézményesített többpárti befolyás zálogai. A közmédiumok finanszírozása nem normatív, juttatásuk a mindenkori költségvetési alkuk függvénye. A Magyar Televízióban (MTV) állandósult a vezetési és gazdálkodási válság. Maga Cser-Palkovics is azzal indokolta hétfőn az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága előtt a rapid előterjesztést, hogy az ORTT-nek és az MTV-nek hosszú ideje nincs elnöke, a köztévé adóssága 6,5 milliárd forintra rúg.
Csakhogy a javaslatokból felsejlő új modell is a legriasztóbb balsejtelmeket igazolja: a többpárti alkukat a kikezdhetetlen egypárti hegemónia váltja fel. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság néven összevonnák az ORTT-t és a hírközlési felügyeletet, azaz egy kézbe kerülne a tartalom és a technológia irányítása. A befolyást és a pénzt egyszerre megtestesítő hatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki, nem kevesebb mint kilenc évre. Nem kell tehát bajlódni a kormányfő és az államfő támogatását is bíró közös jelölt keresésével, mint eddig az ORTT-nél, bár a törvénycsomag augusztusra tervezett hatálybalépése utáni államfő valószínűleg amúgy is kétely nélkül rábólint Orbán Viktor kiszemeltjére. Akinek a kilétét médiaberkekben mindenki tudni véli: magától értetődőnek tekintik, hogy Szalai Annamária, az ORTT fideszes tagja ülhet majd a médiabirodalom trónjára. Információink szerint ő személyesen felügyelte „a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról” címet viselő, vonatkozó jogszabály kidolgozását.
„Hatalomkoncentráció” – minősítette lakonikusan az elképzelést a HVG-nek Majtényi László, aki tavaly a rádiófrekvencia-pályázatot eldöntő pártmutyik miatti tiltakozásul mondott le az ORTT elnökségéről. Az új hatóság elnöke perszonálunióban vezetné az ORTT jogutódjaként megalakuló Médiatanácsot is – a kormánybefolyástól független média elvének nagyobb dicsőségére. Maga a tanács az elnökön kívül négy tagból áll majd, akiket egyetlen listáról, kétharmaddal szavaz meg az Országgyűlés ugyancsak kilenc évre. A tagok személyére mandátumarányos eseti bizottság tesz előbb egyhangú, majd kétharmados szavazással javaslatot. Ez a demokratikusnak látszó szisztéma borítékolja a konfliktusokat, hiszen nehezen képzelhető el, hogy a három, teljesen elkülönült érdeket képviselő ellenzéki párt meg tudna állapodni a rájuk jutó két tagról.
A centralizációs törekvések sorába illeszkedik a közmédiumok tagadhatatlanul túlburjánzott kuratóriumainak összevonása is. Az új Közszolgálati Közalapítvány terveinek láttán viszont ismét felvetődik a kétharmados többséggel való cinikus visszaélés gyanúja. E közalapítvány kuratóriumának négy tagja közül is kettőn kellene megosztoznia a három ellenzéki pártnak. Aligha véletlen, hogy a törvény deklaráltan lehetővé tenné akár kétfős csonka kuratórium megalakítását is, amennyiben a felek nem tudnak megegyezni a jelöltekről. A kuratórium elnökének választásával sem kellene vesződni, őt a Médiatanács delegálja, ugyancsak kilenc évre. A jelenlegi civil kuratóriumokért aligha érdemes könnyet hullatni, ám az új, egyházak által dominált Közszolgálati Testület is a valós társadalmi súlyánál jelentősebb feladatot kap: módosíthatja a közmédiumok feladatait előíró közszolgálati kódexet, kezdeményezheti a vezérigazgatók munkaviszonyának megszüntetését.
Rossz üzenet a prudensen működő közmédiumoknak, hogy az új közös grémium az MTV Közalapítvány átalakításával jönne létre, ám a Magyar Rádió (MR) Bródy Sándor utcai címén – nyilván azért, mert a közrádiónak még van saját ingatlana. Nem sokáig. A nonprofit részvénytársaságokká alakuló MR, MTV, Duna Tv és MTI teljes ingó és ingatlan vagyona, valamint a részvényeik a közalapítvány törzsvagyonába kerülnek. Az ily módon kiürített társaságokat a törvénycsomag elfogadása után nem elnökök, hanem vezérigazgatók irányítják majd, akiket ezentúl nem pályázaton választanak ki, hanem a Médiatanács két jelöltje közül, kétharmados egyetértéssel dönt róluk a kuratórium. A közmédiumok legégetőbb gondjáról, a normatív finanszírozásról viszont említést sem tesz a törvényjavaslat, ahogy eddig, ezentúl is csak a műsorterjesztési költségeket ígéri megtéríteni.
A leginkább rendszabályozási szándékokat sugalló jogszabályok az újságírók szabadságát szélesítő elveket is deklarálnak. Így például leszögezik az információforrások titokban tartásának jogát, ennek gyakorlati hasznát viszont megkérdőjelezi az a kikötés, hogy „a bírósági és hatósági eljárásokról szóló jogszabályok keretei között”. Az oknyomozó újságírást könnyítené elvben az a rendelkezés, mely szerint mentesül a jogi felelősségre vonás alól az, aki fontos közérdekű információk megszerzése érdekében követ el jogsértést. Ez a rendelkezés is csak afféle mannának bizonyulhat azonban, hiszen az újságíró büntetlenségének az a feltétele, hogy a hatóságok számára addig nem ismert bűncselekményt derítsen fel, és hogy ne okozzon aránytalan sérelmet.
JAKUS IBOLYA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
