A magyar alkotmányozás legalább annyi fejtörést okoz, mint a médiatörvény - mondta egy zöldpárti politikus az EP-ben néhány nappal ezelőtt. A hazai ellenzék is hasonlóan érez, és aggályosnak tartja a kormánypártok alkotmányozási metódusát. Az Országgyűlés egyébként az új alkotmány elfogadását április 18-ra tervezi, s az államfő várhatóan április 25-én írja majd alá a szöveget.

Az LMP szőrmentén fogalmazott március utolsó napján: továbbra sem kíván részt venni a "széleskörű társadalmi legitimációt nélkülöző" alkotmányozási folyamatban, de fenntartja magának a jogot, hogy kommentálja az alkotmányozást és a  parlamentnek benyújtott szöveget is. A Jobbik is "elfogadhatatlannak és méltatlannak" érzi az alkotmányozási folyamatot, ennek ellenére részt vesz benne. Azért ők is kiborultak, amikor az alkotányügyi bizottság a 28 jobbikos javaslat közül "három és felet" támogatott. Az MSZP pedig úgy döntött, kivonul a parlamentből, országjárásra indul, s úgy nevezett "részországgyűléseken", civilekkel karöltve dolgozza ki a saját verzióját. A Magyar Demokratikus Charta április 16-ára tüntetést szervez, mert elfogadhatatlannak tartja az új alkotmány kormánypárti tervezetét - jelentette be a szervezet képviseletében Bauer Tamás közgazdász és Vágó István televíziós műsorvezető. Ezen túl az LMP is hirdetett ugyanebben a témában demonstrációt, április 17-re.

„Minden attól függ, hogy a kormány munkája mennyire lesz sikeres. Amennyiben eredményeket ér el – az emberek jobban élnek majd, pozitív dolgok történnek velük, jobb utak lesznek, jó egészségügyi ellátásban lesz részük – akkor profitálhat abból, hogy gyakorlatilag ráerőszakolta a saját elképzeléseit a többi pártra és a társadalomra” – magyarázza lapunknak Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. A szakember azt mondja: több felmérés is igazolta már, hogy a magyar lakosság erősen materialista, így az befolyásolja politikai elégedettségét vagy elégedetlenségét, hogy a vágyott javakhoz hozzáfér-e vagy sem. Ennek következtében a Fidesz akkor jöhet ki kifejezetten rosszul az új alkotmány – jelenleg látható forgatókönyv szerinti – megalkotásából, ha rosszul sülnek el a dolgok, vagyis nem sikerül a tervezett és ígért gazdasági eredményeket hoznia – teszi hozzá a politológus. „Utóbbi forgatókönyv esetén sokan a fejére olvashatják, hogy miért így csinálta, s az erről szóló elvi viták is hangosak lehetnek. Amennyiben sikeres lesz a kormányzása, akkor is napirenden maradnak valószínűleg ezek a kritikák, de jóval halkabbak és kisebb súlyúak lesznek” – fogalmaz Nagy Attila Tibor.

Stiller Ákos

Az elemző két példát is hoz olyan esetre, amikor egy országban kierőszakolt alkotmányt kedveltek meg és fogadtak el. „Japánra a második világháború után az Egyesült Államok, míg Németországra a nyugati hatalmak erőltettek rá egy általuk jónak vélt alaptörvényt, idővel azonban bebizonyosodott, hogy az így kialakult társadalmi-politikai rend nyugalmat, jólétet hozott, így elfogadottá vált” – mondja a politológus. A pozitív példák ellenére azt mondja: nagy kockázatot vállalnak a kormánypártok – akkor is, ha történelmi léptékben gondolkodnak. Az ellenzék reakciójával kapcsolatban úgy véli: döntésük megítélése szintén a kormány sikerétől függ majd. Amennyiben nem lesz gyarapodás, megbuknak a reformok, széles körű elégedetlenség lesz, akkor jól fog jönni nekik, hogy azt mondhatják: nem vettek részt ebben az alkotmányozásban. Igaz azonban az is, hogy a sikerek esetén bajosan tudják majd ezt kommunikálni. Ráadásul komoly támadási felületet hagy például a vitáról kivonuló MSZP és LMP a jelenlét, a hozzászólás megtagadásával, a Fidesz ezt már a fejükre is olvasta – véli a politikai elemző. „Vannak persze komoly érvek amellett is, hogy úgy döntöttek, nem akarnak ebben részt venni. Véleményem szerint azonban így azt a lehetőséget is elszalasztják, hogy az utókor számára jelezzék, milyen viták folyhattak volna erről a parlamentben, nem lesz dokumentálva, milyen hibákra mutattak volna rá ezekben a felszólalásokban, így a jövő nemzedékeinek – legalábbis ezt illetően – nem lesz miből tanulni” – mondja Nagy Attila Tibor.

Ezzel az alkotmányozási folyamattal senki nem jár jól – ez már Krekó Péter, a Political Capital elemzőjének véleménye arról, hogy ki lehet a folyamat nyertese, illetve vesztese. Amennyiben az alaptörvényt nem erősítik meg népszavazással, és hiányzik a politikai konszenzus, úgy az alaptörvény támogatottsága a Fidesz népszerűségéhez lesz kötve, a politikai legitimitása pedig a jövőben folyamatosan megkérdőjelezhető lesz. „Megvan a veszélye annak, hogy az Alkotmány úgy fog hosszú időn keresztül érvényben maradni (mert kérdés, mikor jöhet újabb kétharmados többség), hogy az akkori többség arról beszél majd, meg kellene változtatni, de nem lesz rá mód a szükséges kétharmad hiányában. Így félő, hogy miközben a kormánypárt az intézményrendszer megerősítését ígéri, hosszabb távon a mostani alkotmányozás rendszerszintű instabilitást idézhet elő."

Stiller Ákos

Ráadásul az alkotmányozási folyamatra akkor kerül sor, amikor a Fidesz lendülete megakadni látszik, egyre több külső és belső vita nehezíti a kormány munkáját. Nincs már jelen a társadalomban a kormányváltást övező eufórikus hangulat, és mintha az alkotmányozáson a Fidesz is inkább mint kötelező feladaton szeretne túllendülni. Miközben a Fidesz egy, az amerikaihoz hasonló, szerethető alkotmányt szeretne megalkotni, az új alaptörvény elfogadását érdektelenség kíséri. Erre utal az is, hogy a Fidesz háromszor annyi szavazatot kapott egy éve, mint ahány kérdőívet most visszakapott a "nemzeti konzultáció" során.

A Medián vonatkozó kutatása pár hónapja azt találta, hogy a közvélemény egyáltalán nem érzi az újraalkotmányozás égető szükségét. Az elemző azt mondja, a kormánypártnak nem sikerült meggyőző érveket felsorakoztatnia az alkotmányozás szükségessége, különösen nem a gyorsasága mellett, így kérdés, hogy egyáltalán saját táborukat meg tudják-e vele erősíteni. Nincsen jó érve a Fidesznek arra sem, hogy miért nem tart népszavazást. Orbán Viktor korábban a francia alkotmányozás példájára hivatkozott, pedig de Gaulle az Ötödik Köztársaság alkotmányát 1958-ban népszavazáson hagyatta jóvá.

Sem az alkotmányba foglalt módosításoknak – mint amilyen a Költségvetési Tanács vétójoga, a köztársasági elnök lehetősége a parlament feloszlatására, a forint alkotmányba foglalása  –, sem a népszavazás elmaradásának nincs jó üzenete. Olyan, mintha a Fidesz-KDNP, „mely egy éve példátlan támogatást szerzett, önbizalomhiányban szenvedne, és már ellenzéki szerepre készülne, és arra, hogy  ellenzékben is erős befolyása legyen a kormánypárt munkájára” – magyarázza a politológus. Fontos persze, hogy az alkotmány közel sem jelentéktelen közjogi módosításai a Fidesz politikai érdekeinek felelnek meg.

Stiller Ákos

Krekó nem ért egyet azzal, hogy önmagában az esetleges jövőbeni gazdasági sikerek megoldanak minden politikai problémát, így az alkotmány körülieket is. Igaz az, hogy a magyarok, ha csökken az életszínvonaluk, azt erősen megérzik, és ez kisugárzik a politikára is, de a gazdasági sikerek és az életszínvonal-emelkedés nem teremtenek közbizalmat. Illúzió azt gondolni, hogy a gazdasági fejlődés minden problémánkat megoldja. Az összehasonlító felmérések rendre ezt mutatják, hogy a magyar társadalom közhangulata, nyitottsága, bizalmi szintje jóval alacsonyabb annál, mint azt a gazdasági fejlettsége indokolná.

Az ellenzéki pártok sincsenek könnyű helyzetben, nem tűnik úgy, hogy ők lehetnének az alkotmányozás nyertesei. Az elmúlt egy évük annak a jegyében telt, hogy nem tudtak hatást gyakorolni sem a törvényalkotásra, sem a szavazók gondolkodására. „Most az LMP és az MSZP a távolmaradásban látták annak az eszközét, hogy a jelenlegi helyzet rendkívüliségét érzékeltessék. Így viszont azzal a visszatérő kritikával kell szembenézniük, hogy vagy nincs alternatív javaslatuk, vagy ha van, nem küzdenek az érvényesüléséért a parlamentben. A Jobbik ott van ugyan, de ezt a helyzetet ő sem tudja saját politikai céljaira felhasználni. Az ellenzéki pártok, főleg az LMP támogatásának hiánya persze a Fidesznek sem jó, hiszen így gyakorlatilag magára maradt a folyamatban".