A vádirat lényege szerint Képíró Sándor 1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek kivégezésében. A tárgyaláson többségében a Képíró Sándorral szimpatizálók jelentek meg pénteken, a tárgyalás második napján. A szimpatizánsok felálltak, amikor a vádlottat a terembe kísérték.

A bizonyítási eljárás Képíró Sándor korábbi, az ügyészségen tett vallomásainak felolvasásával folytatódik. Ezek szerint a férfi ugyan részt vett az újvidéki razziában, de mivel a fegyverhasználatra vonatkozó írásbeli utasítást a felettese megtagadta tőle, eldöntötte, hogy nem fog fegyvert használni. Mint mondta: neki a lakossághoz semmi köze nem volt, ő csak arra ügyelt, hogy a járőrök törvényesen járjanak el.

Csütörtökön, a tárgyalás első napján a vádirat ismertetése után a bizonyítási eljárás a 97 éves, jogi végzettségű, magyar-argentin állampolgárságú Képíró Sándor meghallgatásával kezdődött. A vádlott elmondta, hogy 1939-ben lépett be a csendőrség állományába hadnagyként. Újvidékre 1942. január 21-én érkezett a makói századdal. A háború után Ausztriában élt, majd Argentínában telepedett le, és 1996 májusában tért vissza Magyarországra. A tárgyaláson Képró Sándor azt mondta, hogy nem érzi magát bűnösnek, ő a foglalkozásánál, végzettségénél fogva tisztességes ember, az eljárás pedig, mondta, amelyet ellene folytatnak, hazugságokon alapszik.

Képíró Sándor tegnap arról beszélt, hogy bár az újvidéki razzia során őrnagyuk azt mondta, hogy ha támadás éri járőreiket, fegyvert kell használniuk, ő - mivel a fegyverhasználatra írásos utasítást nem kapott - nagyon vigyázott arra, hogy ahol ő volt, ne legyen fegyverhaználat és nem is hallott ilyesmiről. Nagy Jánossal főhadnaggyal kapcsolatban - akivel a vádirat szerint a beosztottak tevékenységét ellenőrizték, és aki jelen volt harminc fogoly meggyilkolásánál, majd később Képíró ellen vallott - azt mondta: nem ismerte őt, nem is találkozott vele.