"Egyre kevesebb a diákunk, folyamatosan költöznek el a tanulók a családjukkal" - mondja Tuza Ottó, Ózd egyetlen gimnáziumának, a József Attila Gimnáziumnak (JAG) igazgatója. A pedagógus évről évre kénytelen szembesülni azzal, hogy a diákok kiiratkoznak, hiszen a szülők máshol folytatják életüket, vagy a fiatalok mennek más város középiskolájába, s a szülők követik gyermekeiket.

Ám nem volt mindig így: negyedszázada, 1986-ban még majdnem ötvenezren éltek Ózdon, azóta viszont 15 ezren költöztek el a városból, a lélekszám mára 35 ezer alá csökkent. Az egykori szocialista iparvárost az ötvenes években kezdték el fejleszteni, jóllehet már az 1840-es években megindult a bányászat és a vaskohászat a borsodi településen. A nehézipar 150 évig volt képes eltartani a helységet, amely a második világháború után összevont Borsod-Abaúj-Zemplén megye második legnépesebb településévé nőtte ki magát. Aztán hirtelen, egyik pillanatról a másik összeomlott a kohászat, az emberek pedig kezdtek elköltözni.

Éppen ezért indult a városban 2002-ben egy tehetséggondozó program, amellyel kitörési lehetőséget kínálnak a hátrányos helyzetű térségben élő fiataloknak. A program koordinálása Tuza feladata, hiszen a JAG lett a központja a kezdeményezésnek. A Nyíló Világ középiskolás program az intézményen kívüli képzést is magába foglalja: a felzárkóztatást célzó tréningek és üzleti angol tanítása részben tanítási időben, részben a diákok szabadidejében folynak. A helyi önkormányzat partnerségével zajló programot a város legnagyobb foglalkoztatója, az amerikai GE alapítványa finanszírozza, míg az üzleti képzést és a programok legnagyobb részét a Junior Achievement Magyarország szervezi.

Tehetséggondozás

A program célja a diákok segítése, de nem anyagi, hanem szellemi javakkal. Oktatással, üzleti nyelvoktatással és egyfajta kulturális-kapcsolati tőke „hozzáadásával”, vállalati gyakorlat és tréningek szervezésével. Nemcsak üzleti angolra tanítják a gyerekeket, hanem nagyobb közösségeket alakítanak, több iskola diákjait gyűjtik össze. Így például az Ózdhoz közeli, de már Heves megyében lévő „üdülőfaluban”, Szilvásváradon zajlanak a képzések – mondta a hvg.hu-nak Sulyok Kinga, a 13. osztályos tanuló, aki angolul és németül is tanul. (A 13. osztályosok a nyelvi előkészítő évfolyamon magas óraszámban vesznek részt angol nyelvi képzésben, tehát összesen 13 évig tanulnak az általános és középiskolában – függetlenül a tehetséggondozó programoktól.)

Pribék Viktória és Sulyok Kinga - a fotóra kattintva képriportunkat is megtekinthetik!

Túry Gergely

Ami viszont magát a tehetséggondozó programot illeti, mindenki, aki részt vett a másfél évig tartó tanfolyamokon, angol nyelvvizsgát tett a kurzusok végén. Sulyok a németet külön tanulja, de azért tartja fontosnak, mert a jövőben szeretne továbbtanulni, valamilyen üzleti pályán hasznosítani a tanultakat. Persze a jövőjét jelenleg nem Ózdon, hanem Debrecenben vagy Budapesten képzeli el. Szerinte Ózdon most kevés a lehetőség.

Nyelvtanulás - még az orosz is jól jöhet

A továbblépés, a továbbtanulás a célja a tizenegyedikes Pribék Viktóriának is. Ő több nyelvet, így németet és oroszt is tanul az angol mellett. "Az oroszt a szülők és a diákok kérésére vezettük be az iskolában" – mondja Tuza Ottó. "Kiderült ugyanis, hogy van igény erre a nyelvre, még üzleti szempontból is hasznos, akik keleti országokban akarnak kapcsolatokat építeni, az oroszt nem kerülhetik meg." Az emelt szintű nyelvi–matematika osztályba járó tizenegyedikes lány nem véletlenül tanul három nyelven: tolmácsolással, fordítással akar foglalkozni a későbbiekben is, nyelvszakon szeretne továbbtanulni a felsőoktatásban.

A közösségteremtés és a nyelvtanítás mellett a prezentációk tartása, illetve az üzleti modellek megismerése is fontos a 2002 óta zajló tehetséggondozó programban. Az eddig résztvevő 474 diák és 59 tanár bepillantást kaphatott az üzleti életbe is. Lehetőség nyílik az aktívak számára, hogy mentorukat – általában egy menedzsert – elkísérhetik a tárgyalásokra, követhetik egy munkanapját. Rendszerint az amerikai cég HR-esei, munkaügyi szakemberei önkéntes munkával segítik egyénileg vagy csoportosan a diákokat. A program eredményeként három-négy, már diplomát szerzett tanuló visszatért a városba – mondja Tuza Ottó. A program egyébként olyan sikeres, hogy 2002 óta folyamatosan egyre több településen honosodik meg. Így a tehetséggondozás már a szabolcsi Kisvárdára, a Hajdú-Biharban lévő Hajdúböszörményre is kiterjedt. Később az Ózdhoz közeli Putnokon is megkezdték a speciális képzéseket. Sőt a megyei önkormányzat segítségével egyszer még BAZ-megye további településein, Kazincbarcikán, Tiszaújvárosban és Sátoraljaújhelyen is elindultak a kurzusok.

Tuza Ottó, a gimnázium igazgatója

Túry Gergely

A József Attila Gimnázium előtt, a tankönyvekért érkező diákok közül is többen nyilatkoztak a hvg.hu-nak. Őket nem elsősorban a nyelvek érdekelték, hanem hogy azt hallották: a JAG a környék legjobb középiskolája. Sőt szakmát is lehet tanulni az intézményben, így az érettségi mellett egészségügyi szakképzettséget is szerezhetnek, így ápolónak is elmehetnek – akár az ózdi kórházba is, amely viszonylag jól felszerelt, modern intézmény.

Maradtak még problémák

Persze Ózdon maradnak még problémák. Említettük, hogy gyorsan költöznek el az emberek, főleg a magasabb képzettségű, speciális tudással rendelkező szakemberek. Tuza Ottó meg is jegyezte: ha most jönne Ózdra egy nagy világcég, amely valamilyen komoly elektronikai, gépipari vagy akár kohászati beruházást akarna megvalósítani, nehézséget jelentene a megfelelő szakembergárda megtalálása.

Az elköltözők helyére – kisebb számban – betelepülők ugyanakkor többnyire rendkívül hátrányos helyzetűek. Számukra nemcsak a városi környezet új – hiszen a környező aprófavakból érkeznek –, hanem sokuknak a középiskola megkezdése is beláthatatlan távolságban van. Arlón, egy közeli faluban például ma már gyakorlatilag minden általános iskolás roma származású, 1999-ben még 74 százalék volt a cigány diákok aránya egy pár évvel ezelőtt készült felmérés adatai szerint.

Ózdon, a nem hivatalos adatok szerint az általános iskolások 60-70 százaléka cigány származású, a budapesti Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 2009-es tanulmánya szerint viszont 35 százalékos a romák aránya.

Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre!

Túry Gergely

Annyi bizonyos azonban, hogy az ózdi középiskolákban csak 10-20 százalékos a romák aránya. Jól látszik tehát, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő rétegekből sokan el sem jutnak a középszintre. A tanulmány szerint ráadásul Ózdon a tanulók 52 százaléka hátrányos helyzetű, vagy veszélyeztetett. Ózd egyik legszegényebb környékén, a Mekcsey utcában találkoztunk például egy olyan roma fiatalasszonnyal, aki négy gyerekét jelenleg egyedül neveli. Munkát már csak azért sem tud vállalni, mert a gyerekekre is vigyáznia kell. Ő maga is, és egyik gyereke is betegséggel küszködik – ez sem segít az anyának az elhelyezkedésben.

Az viszont még nehezebbé teszi a helyzetét, hogy ő maga öt osztályt végzett csak az általános iskolából. Így nem tudja követni rokonait, akik átköltöztek Magyarország nyugati felébe, Mosonmagyaróvárra, ahol egy frissen induló indiai gyárban helyezkedtek el. (A visszapillantó tükröket gyártó SMR cég magyarországi leányvállalatáról lehet szó.) A rokonok az ózdiak számára elképesztő fizetést kapnak: 160-180 ezer forintot, miközben a borsodi városban maradt csonka család a családi pótlékból és a szociális juttatásokból, mintegy százezer forintból él. Persze, ahogy beszélgettünk a Mekcsey utca lakóival, kiderült, mindenki igyekszik valahogy pénzt szerezni. A legtöbben „vasaznak”, vagyis hulladékvasat gyűjtenek.

Mások viszont uzsorából élnek, de a Mekcsey utca lakói arról is suttognak, hogy dívik arrafelé a boltocskázás is, ami azt jelenti: az uzsorás (boltocskázó) a boltban megveszi a kenyeret mondjuk 250 forintért, de a rászorulóknak már ötszázért adja tovább. Majd a következő alkalommal még drágábban „tudja be” a kenyeret a hitelező-boltocskázó: 600 forintra emeli az árat.

Egy Mekcsey utcai bolt - Tekintse meg ózdi képriportunkat is!

Túry Gergely

Mindez persze jól mutatja, hogy Ózdon az oktatás, a gazdaság és a szociális ellátás problémái nem választhatók el egymástól. Ahhoz, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzon, önmagában a tehetséggondozás kiterjesztése vagy a segélyezés módosítgatása aligha hozhat megoldást.