„Olyan e-maileket kapok notórius, elveszett lelkektől, hogy elolvadok” - galéria
Közös buli a ZP-ben, villanycigi tanórán, laptop-mozizás szünetben, nyitott tantermek, szabadság. Veszélybe került a budapesti sajátos nevelési igényű gyerekeket oktató alapítványi iskolák működése, miután nyáron a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött: jelentősen csökkenti a költségvetési hozzájárulását. Az oktatási bizottság most az eredeti összeg visszaállítását javasolja. Riportunk a Gyermekház Bajza utcai gimnáziumából.
Faragott faoszlopok, zongora a családias aula közepén, félig nyitott tantermek; amikor belépünk a Gyermekház alapítványi iskola Bajza utcai épületébe, inkább érezzük magunkat egy hangulatos kúriában, mint egy iskolában. Csengő nincs, a gyerekek "belső órájukat követve" szállingóznak ki a tanórákról.
Leülünk a 19 éves Márton mellé a padra, ő bipoláris depressziója miatt jár ebbe az iskolába, amit nagyon szeret. „Olyan ez az iskola, mint egy Facebook-közösség, mindenki a haverom, nincs diktatúra, és mi is beleszólhatunk az órákba.”
Márton arról is mesél nekünk, hogy került ebbe az intézménybe: „húszan megvertek az előző iskolámban, ezért nem bírtam elviselni az osztályomat, de nem is hagytuk annyiban. A betegségem miatt néha erőszakos vagyok, ezért bosszúból az apámmal vállig elástuk az osztálytársaimat. Az én családommal senki nem szórakozhat” – teszi hozzá Marci. Talán nem kell szó szerint venni.
A fiú azt mondja, zárt osztályon is volt már, de most sikerült beállítani a gyógyszereit, és jól van. Rajzol – saját bevallása szerint a gyógyszerek miatt "4D-ben lát, ami brutális érzés" –, ír, és most egy filmet is elkezdett forgatni otthon a betegségéről.
Természetes a másság
Azt Mártonon kívül többen kiemelik, hogy a legtöbb tanár nagyon korrekt (a beszámolók szerint persze kivételek is vannak), készséges és közvetlen, a diákok pedig a viszonylag alacsony osztálylétszám (15-20 fő) miatt „jobban összefonódnak, baráti társaságok alakulnak ki” és „nagyon megvan a közösségi szellem”. Az utóbbi időben a csoportok létszámát a gazdasági helyzet miatt valamivel meg kellett emelni, de még így is kevesebben vannak, mint egy normál iskolában.
| Bizonytalan jövő |
Már nyár elején is egyértelmű volt, hogy nehéz év vár a speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó alapítványi iskolákra. 1200 gyerek oktatása került veszélybe, amikor Budapest vezetése eldöntötte: felére csökkentik az érintett intézmények támogatását. A Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottsága a héten mégis egyhangúlag úgy döntött, visszaállítják a 40 ezer forintos támogatást.
Pokorni Zoltán, a bizottság fideszes elnöke azt mondta: ellenkező esetben egy önálló intézmény létrehozását kéne előkészítenie a fővárosnak, az átmeneti időszakban pedig perekkel kellene szembenéznie, miután nem látná el törvényi kötelezettségét. Csomós Miklós oktatásért felelős főpolgármester-helyettes is támogatja a javaslatot, de ragaszkodik az összeg differenciálásához és a szigorú ellenőrzéshez, ami garanciát ad a fővárosnak, hogy a pénzek jó helyre kerülnek. A testület várhatóan a Fővárosi Közgyűlés szeptember 28-i ülésére viszi be az erről szóló indítványt, és felkéri a főpolgármestert, hogy tegyen javaslatot még októberben a költségvetés módosítására, hogy mielőbb meg lehessen kötni az új közszolgáltatási szerződéseket.
|
Arról is mesélnek, hogy a tanárok itt elfogadóbbak, mint a normál iskolákban, de a diákoknak is természetes, hogy sok köztük a problémás gyerek, és ezzel a legtöbbjüknek nincs is gondja. Az iskolába hiperaktív, vak, mozgássérült, magatartás- és érzelmi zavaros, tanulási zavaros és beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekek is járnak.
Van, aki például képtelen felkelni reggel, ezért délután jár iskolába, mások viszont a félelemérzetet nem ismerik. Épp ezért van a gyerekeknek egyéni órarendjük. Emellett mentoraik is vannak, akik nem feltétlenül pedagógusok. Az egyik diák például zavarta tanár-diák függőségi viszony, ezért a konyhás nénit választotta mentorául.
Extra empátia, irány a ZP!
„Itt extra empátiára van szükség, de a szabadság is nagyobb” – mondja Bujnyik Barbara matematikatanár, aki 13 éve tanít az iskolában. „Van úgy, hogy kimegyünk a Ligetbe, és ott tartjuk meg az órát, arra viszont oda kell figyelni, hogy ne éljenek vissza a közvetlenségünkkel."
"Ha ezek a határok elcsúsznak, a gyerekek gond nélkül beszólnak, onnantól kezdve, hogy 'jó a segged', odáig, hogy jössz velem a ZP-be?” – meséli az iskola igazgatónője, Kunné Szörényi Katalin. Vannak olyan tanárok, akik el is mennek velük bulizni a Zöld Pardonba, de a gyerekeknek ott is tudniuk kell, hogy ettől még ez „nem haveri viszony”.
A 21. században a tanári szerep megváltozott, az alá-fölérendelt viszony helyett partneri kapcsolatot kell kialakítani a gyerekekkel, de ez Kunné szerint még nem igen jelenik meg a közoktatásban. „Korábban a tanár volt a tudás birtokosa, de ez ma nem így néz ki, mert ha például egy gyerek beleszeret a sündisznóba, akkor sokkal többet fog róla tudni, mint a tanár. Ezt a pedagógusnak is el kell fogadnia, viszont ez nagy kihívás.”
„Hamar lefárad az ember”
Olyanok is akadnak, akik nehezebben viselik mások problémáit. A zongoránál srácok csoportosulnak, egyiküket azért rúgták ki a korábbi iskolájából, mert a konfliktusait rendszeresen verekedéssel oldotta meg, másikuk pedig egyszer úgy döntött, egy hétig inkább „otthon kockul” suli helyett, ezért kellett átjönnie ide. Közülük van olyan, aki szerint régen nyugisabb volt a légkör, az elmúlt pár évben viszont „felhígult az iskola”, nagyon sok hiperaktív gyerek jött, sokan nem tudnak beilleszkedni, így pedig tanulni is nehezebb, „hamar lefárad az ember”.
Mások azt nehezményezik, hogy idén már nem járhatnak ki cigizni az udvarra, bár állítólag néhány tanár megengedi, hogy órán 'villanycigizzenek'. Persze ez a kérdés is megosztja a diákokat, a 20 éves Kristóf például, aki diszkalkuliája miatt jár ide, kifejezetten örül a cigitilalomnak, mert így frissebb a levegő. Bár azt mondja, sokat különcködik, és amikor elmélyed valamiben, mindenkit elűz maga mellől, „mint egy komondor kutya”, ettől függetlenül ő is szereti az itteni közösséget.
Nem való nekik a „kockaiskola”
Ahhoz, hogy ez a szokatlan atmoszférájú iskola működhessen, a 90-es években az igazgatónő saját lakását is „beáldozta”. Korábban egy másik alapítványi iskolánál dolgozott, de miután az egyházi fenntartásba került, váltott. „Jöttek a szülők, hogy hova megyek dolgozni, mert a gyerek oda megy, ahova én” – meséli Kunné, akinek akkor még fogalma sem volt, merre tovább.
Végül a szülők unszolására indította el a saját iskoláját VIII. kerületi otthonában, tizenkilenc gyerekkel. Mára úgy kinőtték magukat, hogy öt helyen van telephelyük, több mint 1500 diák jár hozzájuk, akiknek egyharmada papíron is, egy másik harmada pedig nem hivatalosan sajátos nevelési igényű (SNI-s). „Csupa olyan gyerek jár ide, aki a "kockaiskolában" (a normál, konzervatív iskolákat nevezi így az igazgatónő – a szerk.) nem állja meg a helyét” – magyarázza az intézmény vezetője.
Tavaly például egy olyan diákjuk nyert Bolyai-díjat, akit a korábbi iskolájából eltanácsoltak, mondván, „nem gimnáziumba való”. „A viselkedése valóban nem felelt meg a konzervatív iskola szabályainak, de egy csomó ilyen gyerekünk van” – mondja az igazgatónő, aki elismeri, hogy ezt a sokféle problémát nem egyszerű egyszerre kezelni, de nekik mégis az a meggyőződésük, hogy itt kezdődik az integráció. „Nálunk sokféle problémával megismerkednek a gyerekek, ettől pedig a toleranciaszintjük is egészen más helyre kerül. Muszáj megtanulni együtt élni másokkal, ennek pedig az iskola a legjobb terepe.”
Az integrált, differenciált oktatás persze a pedagógusoknak is komoly feladat. Volt „olyan szörnyűséges diákjuk”, akire azt mondták: ha valaki leérettségizteti, az Nobel-díjat érdemel, most viszont tűzoltóként dolgozik. A matektanárnő szerint a nehézségeknek megvan a szépségük, egy gyengébb diákkal például sokkal nagyobb kihívás megszerettetni a matekot, a gyerekektől pedig olyan visszajelzések jönnek, amiért megéri csinálni: „Olyan e-maileket kapok notórius, elveszett lelkektől, hogy elolvadok.”
Előjönnek a féltve őrzött tikok
Hogy az iskolai közösség biztosította előnyökön túl más pluszt is nyújtsanak a gyerekeknek, van sportegyesületük, sportiskolájuk és művészeti iskolájuk is. Ezeket a plusz foglalkozásokat a pszichológiai, pszichiáteri és gyógypedagógia segítség mellett szintén házon belül oldják meg, mert a szülőknek se idejük, se pénzük nincs külön fejlesztésre hordani a gyerekeket, a diákoknak pedig életmentő, hogy helyben kapják a fejlesztést.
„Egy hiperaktív gyereknek nem sok ember merne tőrt adni a kezébe, de mi megtesszük. Itt az a gyerek, aki másutt csak rombol, megtanul építeni. Annak a diáknak, aki az előző iskolájában lazán megverte a tanárát, és azért vágták ki, most eszébe sem jut, hogy hangosan szóljon a másikhoz. Megtapasztalják, hogy itt létezik a tolerancia, és megtanulják, hogy nincs értelme visszaélni ezzel” – fejti ki Kunné. Ahhoz viszont, hogy a gyerekeket bizonyos határokon belül tartsák, ismerni is nagyon kell őket: „látni kell a szemében, ha valami baj van”.
Ebben a készségtárgyak is segítenek. Lender Andrea tíz éve tanít ebben az iskolában rajzot, amelyet művészetterápiás eszközként használ. Azt mondja, nála nincsenek tabu témák: sokszor rossz érzések, és egészen mélyen nyugvó, féltve őrzött titkok is előjönnek az órán. Volt olyan gyerek, aki azt mondta a tanárnőnek: „ha ilyet rajzoltam a másik iskolában, már küldtek is a pszichológushoz”. Lender Andrea szerint a szokásosnál mélyebb tanár-diák kapcsolatnak itt a kölcsönös tisztelet az alapja.
A rajzóra mellett a kilencedik évfolyamnak kötelező önismereti csoporton is sok mindent kiadnak magukból a gyerekek, és a pszichológia is kiemelt tárgy. Ilyenkor akár kábítószer- és alkoholfogyasztási szokásaikról is nyíltan beszélnek. Az iskolavezetés szerint fontos, hogy a gyerekek szabadok és ne szabadosak legyenek, hogy ne kerítéseket, hanem határokat jelöljenek ki nekik, ha pedig ezeket átlépik, akkor "annak következménye legyen, nem pedig szankciója".
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Nem kapták meg állami támogatásukat az alapítványi iskolák
Késik a kormány az alapítványi iskolák és óvodák normatív támogatásának kifizetésével – írta szerdai számában a Népszabadság Bak Zsófiára, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének ügyvezető elnökhelyettesére hivatkozva.
„A kormány azt ígéri, nem bántják az iskolát.” Mi lesz az AKG-val?
A minap arról cikkeztek a lapok, hogy államosítják az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot, az iskolát működtető magánalapítvány szerepét egy non-profit kft. veszi át. Sokan kongatják a vészharangot, ám megszűnésről nincs szó, viszont tény, hogy egyelőre még az alapítvány leendő jogutódjának feladatköre sem tisztázott. A jelenlegi helyzetről Horn Györgyöt, az AKG pedagógiai vezetőjét kérdeztük.
''Mindenki hallgat, mindenki fél, senki sem tudja, mi lesz januártól''
Már nyár elején is egyértelmű volt, hogy nehéz év vár a speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó alapítványi iskolákra. 1200 gyerek oktatása került veszélybe, amikor Budapest vezetése eldöntötte: felére csökkentik az érintett intézmények támogatását. Ez azonban nem az egyetlen probléma: augusztus 31-én a közoktatási kiegészítő normatíva is megszűnt, s bár kaptak ígéretet a hosszabbításra, a szerződések egyelőre a minisztériumnál keringenek, a tanév pedig elkezdődött.
Mégis lesz pénz? Éles fordulat várható a fővárosnál
Még az idén visszaállítaná havi 40 ezer forintra a súlyos tanulási és magatartási problémával küzdő, speciális nevelés igényű (SNI) gyerekek normatív támogatását a Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottsága.
