A fővárosi közgyűlés 1873. november 17-én hozott egyhangú határozatot arról, hogy "...a főváros tényleges egyesítésének napjául f.é. november hó 17e tekintessék...".

(A Főváros Napja alkalmából Budapest 20. századi múltjának életképeit idézzük fel, a teljesség igénye nélkül. A főváros képe a magyar zenei életben, népek és kultúrák Budapesten, felejthetetlen és máig élő pesti legendák, valamint rengeteg fotó - Budapest egykor és most. Tekintse meg összeállításunkat, és várjuk az Önök emlékeit is!)

Magyarország új fővárosa, Budapest Pest, Buda és Óbuda egyesítésével született meg. Az egyesítés gondolatát először Széchenyi István vetette fel az 1830-as években, ő javasolta a Budapest nevet is. A szabadságharc után a szükségállapot Pesten 1854-ben szűnt meg, megindulhatott a gazdasági fellendülés. Buda lassabban fejlődött, fontosságát azonban az adta, hogy ezen a részen voltak a kormányszervek.

Az 1870-es évek elején kezdődött meg az Országgyűlésben a városok jogállását, igazgatási viszonyait szabályozó törvény tárgyalása. Ennek vitájakor nyújtotta be önálló javaslatát a különálló városok egyesítéséről két honatya, Wahrmann Mór pesti küldött, a magyar országgyűlés első zsidó képviselője, valamint Házmán Ferenc budai polgármester. (Ez utóbbi már 1848-ban kidolgozta Pest és Buda egyesítésének tervét). 1872. december 23-án hirdették ki az egyesített Budapestről szóló 1872. évi XXXVI. törvénycikket, amely elrendelte az 54 ezer lakosú Buda és a 200 ezer lakosú Pest szabad királyi városok, valamint a 16 ezer lakosú Óbuda és a Margitsziget egyesítését.

Stiller Ákos

A törvény 134. paragrafusa a három város képviselőiből álló 34 tagú bizottságra bízta a főváros közigazgatásának megszervezését, amely Széher Mihály pesti képviselő vezetésével kidolgozta a kerületek beosztását, a közgyűlés bizottsági szervezetét és munkarendjét, a városi jelképeket (címer, zászló), és sok egyéb kérdést is szabályozott. A testület a fővárosi közgyűlés létszámát 400-ban határozta meg.

A városvezetést illetően az a megoldás született, hogy a főpolgármesteri tisztségre a király jelöl három személyt, akik közül a közgyűlés választhatja meg hat évre a hivatal betöltőjét. A főpolgármester a kormányt képviseli, fő feladata az állami érdekek érvényesülése felett őrködni. A polgármester vezeti a városi közigazgatást és elnöke a tanácsnak, amelyet a főbb városi tisztségviselők alkotnak. Mellette két alpolgármester működik. A kerületek ügyeit az elöljárók vezetik, a munkájukat segítő testületet az esküdtek alkotják.

Heves politikai viták közepette 1873. szeptember 25-26-án tartották az első képviselői választásokat Budapesten. Különösen a virilizmus kérdése váltott ki heves indulatokat, ugyanis kétszáz tanácstagot a főváros legvagyonosabb polgárai közül, "az 1200 legtöbb egyenes államadót fizetők sorából" választhattak a szavazók. A többi kétszáz képviselői helyet szintén listás választás útján kellett betölteni, ám erre a listára már bárki felkerülhetett, akinek választójoga volt. Az első budapesti választáson tízezer választó adhatta le voksát, ám a szigorú választójogi feltételek, a virilizmus és más okok által kiváltott érdektelenség következtében a részvétel nem érte el az ötven százalékot.

Pataky Zsolt

A megválasztott képviselők 1873. október 25-én a Vigadóban gyűltek össze, ahol megalakultnak nyilvánították Budapest törvényhatóságát. A főjegyző felolvasta Ferenc József levelét, amelyben az uralkodó megnevezte három jelöltjét a főpolgármesteri tisztségre. Közülük Ráth Károly ítélőtáblai alelnök nyerte el végül a tisztséget 209 szavazattal. Budapest első polgármestere pedig a november 4-én megválasztott Kamermayer Károly lett.

Bár az október 25-i tanácskozás a fővárosi közgyűlés tényleges megalakulását, ezáltal a városrészek közigazgatási egységesülésének megtörténtét jelentette, maga a főváros mindig is november 17-ét tekintette a városegyesítés évfordulójának. Ennek oka lehet, hogy a Vigadóbeli eseményen az országos politika vezetői (a fővárost az új vezetésnek átadó kormánybiztos, Deák Ferenc és mások) voltak a főszereplők, ellenben november 17-én - amint azt az október eseményeket rögzítő 1873. december 2-i keltezésű jegyzőkönyv indokolja - "...a fővárosi tanács nemcsak megalakult, hanem az ügyek vitelét tényleg átvette...". 1991. március 22-én is ezt a döntést vette figyelembe a Fővárosi Közgyűlés, amikor az egyesítés emlékére Budapest ünnepnapjává nyilvánította november 17-ét.