"Ennek az osztrák vircsaftnak, ami itt folyik, véget kell vetni, minden osztrák gazda, aki Magyarországon földet vásárolt, örüljön, hogy ezt ép bőrrel megússza" – csapott az asztalra Orbán Viktor miniszterelnök 2001. július 17-én, amikor első kormánya kihelyezett ülést tartott a Zala megyei Kálócfán, ahol Laki József polgármester saját pálinkájával köszöntötte a minisztereket, majd sertéspörkölttel vendégelte meg őket.

Tizenegy évvel az emlékezetes jelenet után a második Orbán-kormány ismét ott tart, ahol az első: véget akar vetni az úgynevezett zsebszerződések korának, vagyis ki akarja szorítani a magyar termőföldekről a külföldi - főként osztrák, német és holland - gazdákat, akik a törvényi tilalom ellenére, trükkös szerződésekkel jutottak földhöz az elmúlt évtizedekben. Az új, jövőre hatályba lépő Büntető törvénykönyvben külön bűncselekmény lesz a termőföld jogellenes megszerzése, április óta pedig úgynevezett tárcaközi bizottság dolgozik az ügyön Budai Gyula államtitkár vezetésével.

Szellemekkel táncoló

A hvg.hu által megkérdezett ügyvédek és mezőgazdasági szakemberek egyetértenek abban, hogy a kormány szellemeket kerget, hiszen az igazi zsebszerződés láthatatlan. A legegyszerűbb például nem más, mint egy dátum nélküli, aláírt adásvételi szerződés, ami a fiókban marad egészen 2014. május 1-ig, amikor lejár az EU-tól a földpiac felszabadítására kapott türelmi idő, és – a vevők reményei szerint – legálisan be lehet majd nyújtani a földhivatalnak.

Budai Gyula VM-államtitkár a zsebszerződések ellen indul harcba

MTI / Koszticsák Szilárd

Ez ellen még viszonylag egyszerű lesz fellépni: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tervei szerint 2014-től külön formanyomtatványt vezetnének be a földek adásvételére, és érvénytelen lenne az a szerződés, amelyet nem ilyen, a tervek szerint vízjeles papírra írtak. A dátum nélküli szerződések mellett azonban számtalan más jogi konstrukció is létezik, amelyet jóval nehezebb leleplezni, ráadásul nem is biztos, hogy ezek minden esetben illegális földvásárlást takarnak.

Trükkök százai

Korábban bevált módszer volt például a haszonélvezeti jog alapítása egy magyar gazdasági társaság javára, amelynek a tulajdonosa már lehet külföldi is. Ezt a módszert 2001-ig nem tiltotta a törvény, tehát az ez előtt kötött szerződések érvényesek. Megtörtént eset, hogy egy volt téeszelnök ezzel a módszerrel adta el az általa megszerzett földeket egy külföldi gazdálkodónak, majd később maga támadta meg a szerződést a bíróságon, de vesztett. Az ingatlan-nyilvántartás szerint ugyan magyar a tulajdonos, de minden jog azé a cégé, amelyet ő eladott a külföldi vevőnek.

További tiltott földvásárlásokra utalhatnak a termőföldek tulajdoni lapján megjelenő, külföldiek javára szóló jelzálogok, használati vagy elővásárlási jogok, de tartási vagy életjáradék-szerződések is. A tárcaközi bizottság múlt szerdai ülésén Rácz András helyettes államtitkár bemutatott egy „haszonbérleti szerződés” címet viselő iratot, amelyben azonban az aláírók azt rögzítették, hogy a bérleti díj örök időkre ki van fizetve, illetve később adásvételi szerződést is kötni fognak, de a vételárat is kifizetettnek kell tekinteni.

Az utóbbi dokumentum nyilvánvalóan egy jogellenes termőföld-adásvételi szerződés, de még ez ellen is nehéz fellépni: hacsak az eladó meg nem gondolja magát, 2014-ben ez alapján egy külön okiratot, egy immár törvényes adásvételi szerződést szerkesztenek, és azt nyújtják be a földhivatalnak. Általánosságban is elmondható, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint nem olyan egyszerű felfedni a trükkös szerződéseket, már csak azért sem, mert jelenleg senki nem látja át ezeknek a valós nagyságrendjét.

Ki műveli a földet? - a kép illusztráció

MTI / Varga György

Azt ütik, aki látszik

A tárcaközi bizottság múlt szerdai ülésén például kiderült, hogy a kormány hiába kérte négy dunántúli megye földhivatalaitól, hogy összesítsék, mennyi földre jegyeztek be külföldiek javára jogosítványokat, jelenleg senkinek nincs joga kigyűjteni ezeket. Felvetődött ugyan, hogy az ügyészség kérje ki az adatokat, de az új ügyészségi törvény – amelyet egyébként már a jelenlegi parlamenti többség fogadott el – szerint a vádhatóság nem végezhet ilyen általános vizsgálatot, csak konkrét ügyben, megalapozott gyanú alapján járhat el.

A zsebszerződések elleni harcban egyelőre falakba ütköző kormány olyan földtulajdonosok ellen lép fel, akik legálisan birtokolnak földet, így láthatóak a hatóságok számára. Első lépésként egy szinte elfeledett, 1995-ös törvényt poroltak le, amely szerint az államnak vissza kell vásárolni, végső esetben pedig ki kell sajátítania a természetvédelmi területeken lévő, magántulajdonba került földeket. 2004 óta erre a költségvetés nem biztosított forrást, de idén a kormány összesen egymilliárd forintot csoportosított át erre a célra, jövőre további kétmilliárdot tervez.

Egy legális osztrák gazda Magyarországon

Bár az általánosan elterjedt nézet szerint Magyarországon csak magyar állampolgár birtokolhat földet, ez nem teljesen igaz. A rendszerváltás után, az 1994-es földtörvény életbe lépéséig bárki szabadon vásárolhatott földet, akár külföldi vagy cég is. Ezzel a lehetőséggel élt a güssingi Markus Wolf apja is, amikor 1994-ben 110 hektárnyi földet vásárolt az Őrségben, ami csak 2002-ben lett nemzeti park. A Wolf családnak tésztagyára van, ahová a saját tojóüzemükből kerül a tojás, a tyúkok ellátására pedig kukoricát termelnek a magyar földeken, amelyek a Magyarországon bejegyzett kft.-jük tulajdonában vannak.

Markus Wolf az őrségi földeken

hvg.hu

„Elvadult vidékből csináltunk művelt területet” – emlékszik vissza az 1990-es évekre Wolf, aki büszkén mutatja a vadaktól villanypásztorral védett kukoricást. Idén februárban aztán három levelet is kaptak az Őrségi Nemzeti Park igazgatójától, amelyekben vételi ajánlatot tettek a földjeik nagyobb részére, összesen 64 hektárra, majd kisajátítási eljárás indult. Ez azért is volt meglepetés Wolf számára, mert három hónappal korábban, egy tervezett szárítóüzem miatt járt az igazgatóságon, de akkor még nem szóltak neki a kisajátításról.

A nemzeti park átlagosan hektáronként 700 ezer forintot ajánlott a földekért, amit Wolf nevetségesen kevésnek tart. Ilyen, egy tagban lévő, jogilag is rendezett helyzetű földeket ugyanis egyszerűen nem lehet kapni sem Ausztriában, sem Nyugat-Magyarországon. Az előzetes értékbecslés sikeres megtámadásával ugyan az eredeti ajánlatnál 15-20 százalékkal nagyobb értéket sikerült megállapíttatni, de Wolf ezt is kevesli, ő igazából cserét szeretne elérni. „Egyet ígérhetek: az utolsó óráig harcolni fogok” – mondja határozottan a férfi, aki csütörtökön megy ismét tárgyalni a nemzeti parkkal.

Kitúrják az osztrákokat

Wolf kifejezetten furcsállja, hogy az állam a megművelt, nagy parcellákban lévő földjeit akarja megszerezni. Ernst Zimmerl, az osztrák nagykövetség agrár- és környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó munkatársa is úgy tapasztalja, hogy a nemzeti park mindig olyan földeket néz ki, amelyeket osztrák gazdák használnak. Erre utal, hogy olyan, magyar tulajdonban lévő földeket is ki akarnak sajátítani, amelyeket legálisan, haszonbérlőként művelnek osztrák gazdák.

A kisajátítások újraindításáról szóló kormányhatározat nem is nagyon tagadja, hogy nem elsősorban természetvédelmi céljai vannak az intézkedésnek, hanem az osztrákok ellen kívánnak fellépni. A határozat szerint az állami földszerzés célja, hogy "megakadályozza a feltételezhetően jogellenes külföldi földhasználatot és tiltott tulajdonszerzést". Igaz, az is szerepel a szövegben, hogy a földeket később olyan magyaroknak akarják bérbe adni, akik „a természetvédelemmel összhangban gazdálkodnak".

A Magyarországon élő osztrák gazdákat egy másik, adminisztratív módszerrel is igyekeznek akadályozni a földvásárlásban. Az uniós csatlakozáskor megnyitott lehetőség szerint a legalább három éve Magyarországon élő, saját nevén és saját kockázatára gazdálkodó uniós polgároknak joguk van földet vásárolni, és többen éltek is a lehetőséggel. Csakhogy a feltételek teljesítését a mezőgazdasági hatóságnak kell igazolnia, amely az utóbbi időben több, életvitelszerűen Magyarországon élő, magyarul beszélő gazdától is megtagadta a lehetőséget.

A mintagazda sem vehet földet

A hvg.hu birtokába került határozatokból és bírósági ítéletekből az látszik, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH), jelenlegi nevén Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a megyei szervektől magához vonta a szükséges bizonyítványok kiállítását, és több esetben is elutasította azok kiadását. Az egyik, a hvg.hu által megismert ügyben a környezettanulmány ugyan mintagazdaságként írta le az osztrák kérelmező birtokát, de a határozat mégis elutasító volt.

Az indoklás a „saját kockázatára” fordulatba kapaszkodik, arra hivatkozva, hogy a kérelmezők nem csak egyéni gazdálkodók, hanem van egy családi kft.-jük is, amely felvásárolja a terményt, a cég tulajdonában vannak az állatok. A hatóság szerint ezzel a kft. átvállalta a kockázatok jelentős részét, így nem támogatható a földvásárlási kérelme. Az elutasított gazdák bírósághoz fordultak, és a Fővárosi Törvényszék legalább három esetben nekik adott igazat, de a Nébih a Kúriához fordult, így az ügyek még nem zárultak le.

„Katasztrófa!” – fogalmazta meg tömören a véleményét a magyarországi helyzetről Markus Wolf. Árnyaltabb, de negatív véleménye van Ernst Zimmlerlnek is, aki a jogbiztonságot hiányolja: „Nálunk a telekkönyv egy szentség. Ha már abban sem lehet bízni, akkor miben lehet?”. Az osztrák diplomata szerint furcsa, hogy csak a külföldi tulajdonosokat keresik nagy erőkkel, azt senki sem vizsgálja, betartják-e Magyarországon azt a szabályt, hogy egy ember csak 300 hektár földet birtokolhat.