hvg.hu: Idén mintha több tüntetés lett volna, mint korábbi egy-két évben megszokhattuk. Szociálpszichológusként hogy látja, mi ennek az oka? Jobban mobilizálhatóak az emberek?

Síklaki István: Egyrészt évek óta nem volt ilyen komoly egzisztenciális bizonytalanság, mint a most tapasztalható. Másrészt ezzel szemben áll egy nagyon harsány, magabiztos, sokszor kioktató kommunikáció a hatalom részéről. Ez a kettő együtt a kontrollvesztés érzetét kelti sokakban. Mind többen érzik úgy, hogy semmi befolyásuk nincs arra, miként alakul majd akár csak fél év múlva is a munkahelyük, mi lesz a gyerek taníttatásával. Sokan érzik úgy, hogy bármit is gondolnak, úgysem tehetnek semmit. Ez biztosíthat töltetet az ilyen megmozdulásokhoz. A rendőrök életében is nagyon radikális változás történt egyik napról a másikra úgy, hogy semmi beleszólásuk nem volt – ez előzte meg a tüntetésüket. Most ugyanez van a hallgatókkal is.

hvg.hu: De a Békemenetekre is sokan elmentek…

S.I.: Ne játszunk szembekötősdit, ez egy nagyon profin megszervezett tüntetés volt a hatalom támogatásával. Bolsevik módon szervezett, bolsevik elnevezésű demonstráció volt. Nem biztos, hogy a hatalomban hívők nagy része elment volna, ha nincsenek a szervezett buszok, a profi mozgósítás. Ezt semmiképpen nem lehet a tiltakozó demonstrációkkal egy lapon emlegetni.

hvg.hu: Egy több tízezres demonstráció, mint a márciusi, vagy az októberi mennyire hathat gerjesztően a további hasonló megmozdulásokra a résztvevők száma szempontjából?

S.I.: Én máshonnan közelíteném meg a kérdést. Az előző kormányok alatt lehetett olyan érzése az akkori támogatóknak, hogy az ellenzék profin szervezett tömegdemonstrációkkal él, oda szervez több százezres demonstrációt, ahova csak akar, ezzel szemben a másik oldalon nincsenek ilyenek. Mindenki hajlamos volt elfogadni azt az alapállást, hogy „ők olyanok, ők csinálják, mi meg nem csináljuk”. Van, aki megy, van, aki nem. Ebből az inerciarendszerből viszonylag lassan ment a kizökkenés, kellettek hozzá a bizonytalanságok. De ettől még a mostani diáktüntetések valóban spontánul szerveződtek. A Fidesz ellenzékben is profin szervezte a demonstrációit, most is, amikor az ellenzékre reagál.

Nem véletlen, a szociálpszichológus szerint, hogy idén ennyi demonstráció volt

Facebook / A Város Mindenkié

hvg.hu: Középiskolás demonstráció még egyáltalán nem volt a rendszerváltás óta. Az is ennek a bizonytalanságnak köszönhető?

S.I: Igen, de a hatalom kommunikációja indirekt módon még rá is játszott erre, amikor az egyetemistáknak azt üzenték: „minek ugráltok, nem is benneteket érint, hanem a középiskolásokat”. Enélkül is tudatosult volna persze mindenkiben, hogy milyen súlyos érdekhátrány éri őket, de ez olajat öntött a tűzre. Egyébként nagyon, szinte már meglepően érett magatartást tanúsítanak a középiskolások.

hvg.hu: Egy ilyen tüntetésnek mennyire lehet a későbbiekre nézve szocializációs hatása? Aki 18 évesen „belekóstol”, az később is könnyebben megy majd az utcára?

S.I.: Valószínűleg igen. Ha nem valami brutális kudarccal ér véget a mostani megmozdulás-sorozat, akkor komoly megerősítésül szolgálhat a későbbiekre mindenkinek, hogy ez a viselkedés sem tabu, „nem dől össze a világ”, ha kimegyünk az utcára, ha nem megyünk be az órákra, ha ülősztrájkolunk a kormányhivatalban, ha egyetemet foglalunk.

hvg.hu: Egyébként rosszabb mentális állapotban van az ország, mint mondjuk egy éve?

S.I.: Nagyon kitapintható az általános elbizonytalanodás. Van olyan, akit már ért komoly negatív élmény, ami miatt bizonyosságot szerezhetett, hogy rossz felé mennek a dolgok. Mások a környezetükben tapasztalhatják, hogy zsugorodnak a lehetőségek. Ez tovább erősödik majd, amíg valamilyen radikális változás nem következik be. A bejelentett rezsicsökkentés hozhat egy kis könnyebbséget, de ennek valóban érezhető mértékűnek kell lennie, hogy valamilyen pszichológiai könnyebbséget is hozzon. Egész évben sorozatosak voltak a létszámleépítések, ezek hatását nyugodtan tízzel megszorozhatjuk, mert egy ember munkanélkülivé válása a környezetében legalább tíz másik számára jelent komoly traumát, akár csak áttételesen is. Annak megtapasztalása, hogy a korábbinál jóval nagyobb eséllyel veszítheti el valaki az állását, és marad neki legfeljebb a közmunka, természetesen tovább erősíti ezt a kontrollvesztettség-érzést.

hvg.hu: Szita Bence meggyilkolása után ismét fellángoltak az indulatok a halálbüntetés körül. Az elmúlt években több hasonló tragédia történt, amikor szintén napirendre került a téma. Ilyenkor a „mélyben” ezek az indulatok szépen lassan összeadódnak, vagy erről nem beszélhetünk?

S.I.: Nem hiszem, hogy ez összeadódhat. Bár a gyilkossági statisztikák lassú javulást mutatnak, az ilyen brutális tragédiák miatt sokan érzik úgy, hogy romlik a helyzet, főleg, azt az eleve negatív alaptónust tekintve, amiről eddig beszéltünk. Innen teljesen mindegy, hogy igaz-e, vagy sem, az a percepció, hogy szaporodnak a bűncselekmények, és ezek összefüggésben állnak az elszegényedéssel.

hvg.hu: De egyébként összefügghet?

S.I.: A percepció mindenképpen. Márpedig a közérzetünket húsz százalékban határozzák meg a tények, nyolcvan százalékban a percepció.

hvg.hu: Kicsit úgy tűnt, az ország egy része ismét a csodavárás állapotában van Bajnai Gordon indulása miatt. Miért jön ez újra és újra elő?

S.I.: A folyamatos bizonytalanság, és az élmény, hogy egy radikális változás után ellenzéki oldalon a teljes szétesés, tehetetlenség uralkodik, nincs egy vezéregyéniség, akitől várható lenne, hogy valamit tesz, óhatatlanul felkorbácsolja az igényt: jöjjön valami. Az egyoldalú, ellensúly nélküli hatalomgyakorlás, ami ráadásul látványosan kiszámíthatatlan,  a kiszolgáltatottság érzetét kelti. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a vágyaink után menni, és hinni abban, hogy eljön a megváltó. A megváltók most nem állnak sorban. Az egyetlen komolyabb figura, aki ténylegesen nem kompromittálódott, és hajlandó sorompóba állni, az Bajnai Gordon, tehát érthető, ha az ilyen vágyálmok felé irányulnak. Ezt érezheti a hatalom is, mert már most intenzív lejárató kampányt indított, pedig még messze vannak a választások.