Lényegében fölöslegesen vonultak ki a Magyar Honvédség katonái csütörtökön a Hajdú-Bihar megyei Bocskaikertbe. A katonák a kormány határozatának megfelelően ivóvizet osztottak volna, de munkatársunk tapasztalata szerint összesen egy asszony vételezett vizet a két, egyenként egy köbméteres lajtos kocsi egyikéből, illetve két helybéli elegyedett szóba a katonákkal, de végül ők sem kértek a vízből.

Bocskaikert egyike annak a 123 településnek, amelynek ivóvizében a megengedettnél több az arzén, ezért január elejétől átmenetileg a Magyar Honvédség látja el a helyieket lajtos kocsikkal, illetve víztisztító konténerekkel. A kormány már szeptemberben határozott a katonai segédlettel végrehajtandó akcióról, és 150 millió forintot különített el a vízhordás költségeire, illetve további 2,8 milliárdot konténeres szűrőberendezések gyártására és telepítésére.

Az ivóvíz minősége valójában nem változott, csupán annyi történt, hogy tavaly december 25-én lejárt a Magyarország által korábban az Európai Uniótól kért és kapott átmeneti mentesség, karácsony óta itthon is meg kell felelni az ivóvíz irányelv előírásainak, mindenekelőtt annak, hogy az ivóvíz arzéntartalma ne haladja meg a literenkénti 10 mikrogrammot. Mivel ennek az ország számos településén nem tudnak eleget tenni a vízszolgáltatók, marad a lajtos kocsi.

Vízosztó katonák - a kép nem Bocskaikertben készült

MTI / Rosta Tibor

Megjavult a vízminőség

Persze nem egyértelmű, hogy mindenütt szükség van-e a katonai vízszállításra. Bocskaikertben és hat másik településen például nincs, legalábbis a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. szerdai keltezésű levele szerint. Ebben arról tájékoztatták a polgármestereket, hogy már december 12-én megtették a szükséges intézkedéseket, és némi technológiai változtatással a határérték alá, 9,9 mikrogrammra szorították le a víz arzéntartalmát. Szőllős Sándor polgármester ez után azt mondta, egyeztetni fog a Honvédelmi Minisztériummal, mert okafogyottá vált a lajtos kocsi jelenléte.

Munkatársunk csütörtökön hiába kereste a vízosztást a szintén érintett Csongrád megyében. Röszkén egyáltalán nem látott lajtos kocsit, Mórahalom felé menet eggyel találkozott ugyan az úton, Hódmezővásárhely előtt pedig három járművet is megelőzött, de egyik településen sem osztottak vizet napközben. Érdeklődésünkre ráadásul senki sem tudott  felvilágosítást adni az ivóvíz-osztásról, igaz, a megkérdezetteket sem érdekelte a víz arzéntartalma. Mindenhol ugyanazt mondták: évtizedek óta isszák a csapvizet, eddig sem lettek tőle rosszul.

A probléma nem új keletű.

Az arzénes ivóvíz egészségkárosító hatását az 1950-es években kezdték felismerni, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1993-ig literenként 50 mikrogrammban határozta meg a határértéket. Magyarországon 1981-ben mérték fel a vízminőséget, ekkor derült ki, hogy több mint 400 ezer ember magas arzéntartalmú vizet iszik. 1983-ban kezdődött az első mentesítési program, így az 1990-es évek végére majdnem mindenhol sikerült az 50 mikrogramm alá szorítani az arzénkoncentrációt (bár például a Hódmezővásárhelyhez tartozó Szikáncson 2011-ben is 50,5 mikrogramm volt az arzéntartalom).

MTI / Rosta Tibor

Az igazi problémát az okozza, hogy ma már a WHO is legfeljebb 10 mikrogramm arzént tart megengedhetőnek, és az EU is ezt írja elő. Az irányelv 1998. december 25-én lépett hatályba, vagyis a magyar kormány már a csatlakozás előtt is tudta, hogy előbb-utóbb át kell ültetni a hazai szabályozásba. Az első, erről szóló kormányrendelet 2001-ben született, ebben 2009 végét jelölték meg végső határidőként, amikorra minden településen az új, EU-s határérték alá kellett volna szorítani az arzénkoncentrációt.

Uniós források nélkül a vízminőség javítása lassan haladt, 2002 és 2006 közt – a környezetvédelmi tárca egyik, 2007-es tanulmánya szerint – összesen öt beruházás valósult meg címzett költségvetési támogatással. Ezért aztán 2009-ben módosították a rendeletet, és a nagyobb (százezer embernél többet ellátó) vízművek esetében 2012. július 1-jéig, a legkisebbek (50 ezer fő alatt) 2014. július 1-jéig tolták ki a határidőt, az átmeneti időre bevezettek egy átmeneti határértéket is, 20 mikrogrammot.

Ezzel párhuzamosan a kormány halasztást kért az Európai Bizottságtól. Úgy képzelték, hogy a kohéziós forrásokkal majd felgyorsul a folyamat, de az mégsem haladt a kellő ütemben. A magyar kormány legutóbb 2011 novemberében küldte el az újabb halasztási kérelmet Brüsszelbe. A kérelem melléklete szerint 365 településen még mindig nem felel meg az ivóvíz minden paramétere az EU-s irányelvnek. A Bizottság azonban csak tavaly december 25-ig hosszabbította meg az átmeneti mentességet, vagyis karácsony második napjától már meg kell felelni az előírásoknak.

Az önkormányzatokat hibáztatják

Az előző kormány utolsó napjaiban, 2010 februárjában a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) azzal magyarázta a csúszást, hogy hiába áll rendelkezésre százmilliárdos keretösszeg, az önkormányzatok – hiszen a helyhatóságok feladata a vízszolgáltatás biztosítása – hozzáállása nem eléggé pozitív, egy részük egyszerűen „egy része nem kíván élni az Ivóvízminőség-javító Program nyújtotta lehetőséggel”. Pedig egy 2005-ös kormányhatározat alapján előkészítették pályázatokat az önkormányzati társulások számára, amelyeknek 2010. június 30-ig kellett pályázniuk.

Érdekes módon a jelenlegi kormány is az önkormányzatokat hibáztatja a késlekedésért. A katonai vízhordás mellett ezért szeptemberben arról is határozott, hogy élni kíván az önkormányzati törvényben biztosított jogkörével, és „saját hatáskörben gondoskodik” 27, egyébként önkormányzatok és önkormányzati társulások társulások által megkezdett ivóvízminőség-javító beruházás megvalósításáról. A törvény ezt akkor teszi lehetővé, ha az EU felé vállalt kötelezettség „határidőben történő teljesítés elmaradásának reális veszélye fennáll”.

Az indoklás szerint a határozattal a kormány saját hatáskörébe vont beruházások még az előkészítésnél tartanak, és 2013-ban is csak ezt a fázist fejezik be. „Beavatkozás nélkül 2014/2015-re prognosztizálható a befejezésük”.  A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) adatai igazolják a kormány félelmeit. A nyírségi ivóvízminőség-javító projekt (Bocskaikert is ehhez tartozik) 1,2 milliárd forintos támogatásáról például 2011 szeptemberében döntöttek, de csak idén februárban lépett hatályba a szerződé. Eddig még nem fizettek ki egyetlen forintot sem, és a befejezése az NFÜ csak 2014 nyarára várja.

Közreműködött: B. Gergely Krisztina (Debrecen), Dezső András