Áron és Péter sok év együttélés után döntött úgy, hogy gyereket szeretnének, mégpedig legálisan. Áron ezért elindította az örökbefogadási procedúrát, de mint mondja, egyetlen percig sem titkolta, hogy párkapcsolatban él egy férfival. „Úgy jutottam végig a szakszolgálat vizsgálatokat végző szakemberein, hogy mindegyikük megértően nyugtázta a dolgot.” Végül egy kétéves kislányt fogadott örökbe, ő egymaga, párjának jogilag semmi köze sincs a gyerekhez.

Ma Magyarországon megbecsülni sem lehet, hány úgynevezett szivárványcsalád él, azaz hány azonos nemű pár nevel gyereket. Erre ugyanis nincsenek kutatások, adatok – mondta Rózsa Krisztián, a Szivárványcsaládokért Alapítvány kurátora. Ugyanakkor tapasztalatai szerint a legtöbb szivárványcsalád úgy alakul ki, hogy vagy örökbe fogadnak gyereket, vagy egy leszbikus és egy meleg pár „kölcsönösen” segít a másikon. „A filmekben van olyan, hogy utána ők össze is költöznek egy nagy házba, a valóságban ez azonban nagyon ritka” – mondta.

Trükközni kell

Hazánkban ma több útja is van annak, hogy egy egynemű pár gyereket nevelhessen, igaz mindezt, ahogy Sándor Bea, az Inter Alia Alapítvány vezetője az első ezzel foglalkozó családnapon megfogalmazta, "hallgatásba burkolt joghézagok teremtik meg". A házaspárokkal szemben minden módszer kockázatokat, lemondásokat vagy alaposan átgondolt, tudatos döntést követel meg, mivel vagy hazudni kényszerülnek a párok, vagy az egyiküknek le kell mondania a szülői jogairól.

A francia parlament pénteken bólintott rá véglegesen a melegházasságra. Karine Hallier és Elodie Lucas két gyermeket nevel Nantes-ban.

AFP / Jean-Sebastien Evrard

A jogszabályok szerint az örökbefogadás házaspároknak vagy egyedülállóknak lehet lehetőség. A 2009 óta létező bejegyzett élettársi kapcsolat és a férfi-nő házastársi kapcsolat közötti legfőbb különbség, hogy az azonos nemű regisztrált párok nem fogadhatnak örökbe. Anna és Bea többek között emiatt nem élnek regisztrált párkapcsolatban, mivel gyereket szeretnének, ám a „papír” ebben az esetben hátráltató tényező. Ráadásul csak az egyikük számít hivatalosan szülőnek, a társszülő jogilag nem tehet semmit. „Persze bennem van a félelem: mi van, ha én, mint hivatalos szülő, meghalok, akkor ki fogja a gyereket nevelni? Vagy ha esetleg történne valami a gyerekkel, akkor a páromnak a kórházban mondanának-e valamit” – veti fel Anna.

Hasonló diszkrimináció éri a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket, ha mesterséges megtermékenyítés útján szeretnének gyereket. Az egészségügyi törvény szerint a társadalombiztosítás öt próbálkozást finanszíroz házaspároknak, különnemű élettársaknak, illetve 2006 óta egyedülálló nők is igénybe vehetik, ha az egészségügyi állapotuk indokolja. A jogászok szerint emiatt egyrészt a mesterséges megtermékenyítésért fizetniük kell a leszbikus pároknak, vagy ha nem akarnak, akkor azt kell hazudniuk, hogy egyedülállók.

Béranyák katalógusból

A minap megtartott Szivárványcsaládok napján több meleg és leszbikus párban is felmerült a dajkaanyaság, mint lehetőség. Ez azonban több országban, így Magyarországon is tiltott. Az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvényben még szerepelt a béranyaság, ám az csak évekkel később lépett volna hatályba, végül 2000-ben kivették a jogszabályból.

A dajkaanyaság párthovatartozástól függetlenül heves vitákat vált ki nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos országában. A dajkaanyaság ellen érvelők szerint ezzel az anyagi ellenszolgáltatás miatt kihasználják a rászorulókat, az anyaság érzése csorbul, és a nőkre csak „tenyészjószágként” tekintenek. A támogatók szerint viszont érvényesülnie kell a szülővé válás szabadságának, jó alternatívát jelenthet azoknak, akik meddősségben szenvednek, és nem feltétlenül kell azt gondolni, hogy a pár kihasználja a béranyát. Czeizel Endre orvos-genetikus és munkatársai egyébként a kilencvenes években hirdettek dajkaanyaprogramot. Akkor 150-en jelentkeztek, végül 16 dajkaanya 17 egészséges babának adott életet, a gyerekek nyílt örökbefogadással kerültek a genetikai szüleikhez.

A dajkaanyaság kérdése a betiltás óta a politikusok körében tabutémának számít, a vitákban pedig sosem hangzott el se pro, se kontra az egynemű párok gyerekvállalása. Most ezt a csöndet akarja megtörni Steiner Kristóf, a Babybloom Magyarország társalapítója, aki egy amerikai programot akar meghonosítani. Steiner a béranyaság ennyire szervezett formájával Tel-Avivban találkozott először, ahol a homoszexuálisok megítélése gyökeres fordulatokat vett néhány év leforgása alatt. Mint mondta, ott az utcán nem rökönyödnek meg az emberek, ha két férfit látnak babakocsit tologatni, és az óvodák felébe is járna olyan gyerekek, akiknek a szülei azonos neműek.

Steiner ugyan egyelőre a magyar jogi lehetőségekkel nincs tisztában, ám a program a gyakorlatban úgy működne, hogy Skype-on vagy telefonon tájékoztatást adnának, és segítenének összehozni a jövendőbeli szülőket az oregoni intézettel, amely évtizedek óta foglalkozik ezzel. A reprodukciós központ munkatársai a hvg.hu-nak elmondták, a dajkaanyák mind az államban élnek, 21 és 39 év közöttiek, több egészségügyi vizsgálaton esnek át, emiatt 700 jelentkezőből 52 felel meg az elvárásaiknak. Az ügyfél pedig gyakorlatilag egy katalógust kap, amiből kiválaszthatja, ki legyen a dajkaanya, illetve ki legyen a petesejtdonor.

A hvg.hu arra a kérdésére, hogy a dajkaanyák ezért mit kapnak cserébe, az intézet munkatársaitól nem kapott egyértelmű választ, ám a tel-avivi Babybloom-ügynökség alapítója szerint ezek a nők adni akarnak. Guy Tatsa és párja az oregoni intézeten keresztül egy dajkaanya segítségével nevel gyereket. Elmondása alapján az ő esetükben a többgyermekes dajkaanya meddő testvére miatt gondolt arra, hogy kihordja a gyermekét. Ám a testvér végül nem akarta, az elhatározás viszont annyira erős volt, hogy végül az oregoni intézetnél kötött ki. Mint Guy Tatsa mondta, közöttük annyira jó kapcsolat alakult ki, hogy az asszony családjával együtt meglátogatta őket Tel-Avivban.

Heves vitát válthat ki

Steiner Kristóf egyébként meglehetősen optimista a tekintetben, hogy a magyar társadalom előbb-utóbb eléri azt az állapotot a melegek elfogadásával kapcsolatban, mint Amerika bizonyos államai. Sőt szerinte az egynemű párok gyerekvállalásával sem lesz baja a magyaroknak. Hasonlóan optimista Rózsa Krisztián is, aki negatív tapasztalatokkal még nem találkozott, vagy a cikk elején említett Áron. Ő eddig sem a gyerekorvosi rendelőben, sem az óvodában nem találkozott negatív véleménnyel, legfeljebb távolságtartóbbak voltak velük az emberek. Azt ugyanakkor elismerte, hogy az iskolától már jobban fél, addigra ugyanis a gyerekek a családtagoktól számos előítéletes véleményt hallhatnak. De szerinte ezt lehet kezelni, mint ahogy az óvodában sem rejtette véka alá, hogy párja nem nő, és ezt a jelek szerint elfogadták.

A statisztikák és az ezzel foglalkozó szakértők tapasztalata azonban már nem mutat ennyire optimista képet. Bár a magyar társadalom az elmúlt évtizedben sokkal elfogadóbb lett a melegekkel, leszbikusokkal, a gyerekvállalásuk azokat is megosztja, akik toleránsabbak velük szemben. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete az év elején publikált egy azonos nemű párok általi örökbefogadással kapcsolatos attitűdvizsgálatot. Takács Judit és Szalma Ivett tanulmánya szerint míg 1990-ben a társadalom mintegy háromnegyede nem szerette volna, hogy a szomszédjában meleg éljen, addig 2008-ra már csak egyharmada. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a bíztató jel ellenére Magyarország a kevésbé toleráns európai társadalmak közé sorolható.

Ráadásul eredményeik szerint a homoszexuális párok általi örökbefogadást Magyarországon a társadalom többsége elutasítja (64%), nincs lényeges eltérés a kérdés megítélésében nem, iskolai végzettség, településnagyság, vallásosság, családi állapot és gyermektelenség tekintetében sem.