„Nem könnyű túlélni a karácsonyt”, „Szomorú ünnep: ezért több az öngyilkosság karácsonykor” – az év végi ünnepek közeledtével gyakran találkozhatunk ilyen címekkel a médiában. Sőt, gyakori, hogy ezekben a tudósításokban pszichológusok, pszichiáterek is megszólalnak arról beszélve: télen sokkal nehezebb megküzdeni a depresszióval, különösen azoknak, akik egyedül karácsonyoznak.

Kétségtelen, hogy az emberek túl nagy várakozással néznek az ünnepek elé, sokszor a családi együttlét nem örömmel, hanem stresszel jár. Számos olvasónk számolt be hasonló élményekről a múlt heti riportunkban, mint ahogy arról is, hogy sokan tényleg egyedül töltik a karácsonyt. Ráadásul olyanoknál is jelentkezik ilyenkor a lehangoltság, akik az év többi szakaszában nem szenvednek depressziótól.

Ám a karácsonyi öngyilkossági hullámról szóló állításoknak nincs valós alapja, a statisztikák hosszú évtizedekre visszamenőleg azt mutatják, hogy nyáron a legnagyobb a gyakoriság, sőt a más országokban ősszel jelentkező emelkedés nálunk egyáltalán nem jellemző. Más kérdés, hogy noha Magyarországon 1988 óta folyamatosan csökken az öngyilkosságok száma, ám még mindig rosszak a mutatók: 2010-ben az EU 27 tagországa közül Litvánia után a másodikak, az OECD országok között pedig szintén a másodikak voltunk Dél-Korea után.

Flickr / Creative Commons / fakelvis

Megtört remények

„Az ünnep alatt kifejezetten kevés esetünk volt, amikor kórházban ügyeltem” – mondta a hvg.hu-nak Nagy Szilvia pszichiáter szakorvos. Viszont a magánpraxisában azt tapasztalta, decemberben – főleg a hónap elején – sokkal több válságban lévő, depressziós tüneteket mutató, pánikbetegségben szenvedő ember kereste meg, mint máskor, tehát az a tétel valószínűleg igaz, hogy ilyenkor sokkal többen szenvednek lelki betegségektől. „A közvélekedéssel ellentétben szenteste – továbbá a nagy egyházi ünnepek napjain – nem magas az öngyilkosságok száma, inkább az ünnepeket követő napokban észlelhető emelkedés” – mondta az öngyilkosságot 30 éve kutató Zonda Tamás, neurológus-pszichiáter.

Erre a jelenségre nehéz egyértelmű magyarázatot adni, de valószínűleg azzal áll összefüggésben, hogy az emberek reménykedéssel, várakozással tekintenek az ünnepek elé, s ha ezek nem válnak valóra, akkor következhet be a kritikus állapot. Ezt a tudományos szakirodalom „a megtört remény hatásának” (broken promise effect) nevezi. A pszichiáter szerint ilyenkor a lelki segélyvonalak hívásszáma azt mutatja, hogy „az egyedül élők számára valóban jelentős szenvedést hozhat ez az időszak”.

Nagy Szilvia szerint különösen az úgynevezett „larvált depresszióban” szenvedőkre kell odafigyelni, amikor a betegségnek a lelki tünetei nem, csak a fizikai tünetei látszanak. A pszichiáter szerint nemcsak a pszichológusok, hanem a lelkészek, háziorvosok is kiszúrhatják, ha valaki ebben szenved, ilyenkor pedig feltétlenül szakemberhez kell irányítani az illetőt.

Rejtély a köbön

Az is tévhit, hogy a ködös-zord téli időszakban történik a legtöbb önkezű halál, épp ellenkezőleg, ez pont a késő tavaszi, nyári hónapokról mondható el. És ugyanez tapasztalható a Föld déli féltekén is, most épp ott emelkedik az öngyilkosok száma. Az elmúlt ötven évben folytattak is számtalan kutatást, hogy kiderítsék, miért a napfényes hónapok alatt követnek el többen öngyilkosságot. Egy régebbi magyarázat szerint télen az emberek begubóznak, az emberi kapcsolatok kevésbé intenzívek, így kevesebb a konfliktus is – idézett fel egy elméletet Zonda. Ám szerinte a 21. századra az emberi kommunikáció a mobiltelefon, az internet stb. révén átalakult, így ma már nem állja meg a helyét ez a feltételezés.

De nem ez az egyetlen rejtély ezzel a jelenséggel kapcsolatban. Európában az 1980-as évek közepe óta csökken az öngyilkosságok száma, még az addig csúcstartó Magyarországon is. Ugyanis nemcsak rossz értelemben vagyunk csúcstartóak: az OECD szerint az utóbbi évtizedekben Dánia, Észtország, Finnország és Ausztria mellett nálunk csökkent a leginkább a ráta. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint míg 1983-ban 4911 öngyilkosság történt, tavaly 2350-en esetet regisztráltak. Arra viszont nincs egyértelmű és minden szempontból meggyőző magyarázat, hogy ez miért következett be Európában.

Európai öngyilkossági statisztika 2010-ből 100 000 lakosra számítva

Eurostat

Zonda szerint Magyarországon és a volt szocialista országokban fontos ok, hogy a jogállam megszületésével, a rendszerváltás idején az emberek reménykedőbbek, optimistábbak lettek. Egy másik lehetséges ok: ha valakinek romlik valamiért a helyzete, most már megvannak a tiltakozási lehetőségei, az indulatokat nem fojtja magába, bíróságra mehet, tüntethet, az új kommunikációs technikák révén levezetheti a feszültségeket. A társadalmi-gazdasági feszültségek és a rossz statisztikák közötti összefüggést támaszthatja alá, hogy a válság berobbanása után 2009-ről 2010-re enyhén emelkedett az öngyilkosságok száma, amit az ombudsman is szóvá tett - felhívva a figyelmet egyben a pszichiátriai ellátás hiányosságaira és a szakemberhiányra. 

Ám azt Zonda is elismerte, ezzel az elmélettel is akadnak gondok: a csökkenés ugyanis valamivel a rendszerváltás előtt megindult, miként a depresszió ellen ható gyógyszerek elterjedése is jóval később következett be Nyugat-Európában is, mint az öngyilkosságok csökkenése. Szintén gyengíti ezt a feltételezést, hogy a nők körében jóval erőteljesebb a csökkenés, miközben számos kutatás igazolja, hogy a férfiak még mindig könnyebben jutnak álláshoz, és jobban is keresnek. Zonda egyébként azt sem zárta ki, hogy a kezdetektől precízen vezetett statisztikák is hatással lehetnek arra, hogy nálunk nagyobbak a számok. Volt ugyanis példa már arra is, hogy Párizsban 20 százalékot néztek el egy statisztikában.

Nem vagyunk öngyilkos nemzet

A csökkenés eddig meg nem fejtett rejtélye mellett számos egyéb talány is magyarázatra vár. Több mint 150 éve az tapasztalható, hogy az országot kettévágja a Nyíregyháza és Pécs között húzható ívelt vonal: felette alacsonyabb, alatta magasabb az önpusztítási hajlandóság. Változás történt ugyanakkor Budapesten: itt az országos átlaghoz képest is nagyobb a javulás: 1970 és 1980 között a fővárosban volt a legmagasabb öngyilkossági ráta az országban, ma viszont a legalacsonyabb.

A statisztikákból az látszik, hogy a 3 ezer alatti (és ezek közül főleg az alföldi) településeken a legmagasabb az öngyilkossági hajlandóság. Mindez úgy, hogy Zonda és társai kutatásából kitűnik: a vallásosság, a modernizáció, a családi integráció erőssége, az elérhető háziorvosi és főként a körzeti nővéri ellátás csökkenti a kistérségek veszélyeztetettségét. A pszichiáter szerint egyben biztosak lehetünk: az európai átlagnál magasabb öngyilkossági hajlandóságnak nincs genetikai meghatározottsága, a magyarság genetikai térképe ugyanis rendkívül heterogén. De az "öngyilkos nemzet" féle elmélet ellen szó az öngyilkossági hajlandóság markáns területi különbsége is. Nagy Szilvia úgy látja, a magas öngyilkosságszámban az viszont közrejátszhat, hogy nem beszéltük ki a 19-20. századi történelmi traumáinkat, így ezeket egyik generáció lényegében átruházza a másikra.

Az a bizonyos vörös vonal

Központi Statisztikai Hivatal

A szakember szerint sokat segíthetne egy devianciakutató intézet létrehozása, ahol nemcsak az öngyilkosságok okaira, hanem a többi önpusztító jelenségre is odafigyelnének: a drogfogyasztási szokások változására (az aranylövést nem tartják öngyilkosságnak), az alkoholizmusra. Kezdésként Zonda szerint a legveszélyeztetettebb 10-15 településen kellene kialakítani egy mindenkor elérhető krízis-intervenciós rendelést.

Jelenleg a magyar állam főleg a gyógyszeres kezelést támogatja (90 százalékkal), a pszichoterápiát viszont nem finanszírozza az Országos Egészségügyi Pénztár. A pszichológusokhoz nehéz bejutni, több hétig is várni kell. Nagy Szilvia szerint a kettőt kombinálni kéne, a gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápiára is szükség van, de az utóbbit inkább csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak. Az öngyilkosságok mögött ugyanis nemcsak depressziós betegség áll, hanem számos egyéb krízis, gond, veszteség áll, ami pirulával nem orvosolható, véli Zonda.