Megint jönnek, kopogtatnak

„Tisztelt Választópolgár! Tájékoztatom, hogy az országgyűlési képviselők választásán Budapest 05. számú országgyűlési egyéni választókerületében a Budapest VII. kerület 17. számú szavazókörben szerepel a szavazóköri névjegyzékben” – ezekkel a kissé nehézkesen megfogalmazott szavakkal kezdődött számomra a választási kampány múlt pénteken, amikor kinyitottam a helyi választási irodától kapott borítékot.

Mondjuk, én még szerencsés vagyok, mert legalább megkaptam az értesítőt, nem úgy, mint például néhányan Szentendrén. Ha ugyanis nem érkezett volna meg a levél, biztos, hogy rossz helyre megyek április 6-án: eddig mindig a szomszéd utcában lévő iskolában volt a szavazókör, de egyrészt azt az önkormányzat bezárta, másrészt a választókerületek változása miatt a szavazóköröket is átrajzolták, így a másik utcában lévő nyugdíjasklub felé kell majd vennem az irányt, amiről azt is megtudtam, hogy akadálymentesített.

Kopogtatócédula nem volt a borítékban, mert az megszűnt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fognak bezörgetni hozzám a pártok aktivistái. Mindenesetre az új ajánlási rendszerrel nem a lépcsőházban, hanem szombat délelőtt, a Hunyadi téri piac előtt találkoztam először, ahol elém pattant egy PM-es kitűzőt viselő hölgy, és minden különösebb teketóriázás nélkül azt mondta: „Le szeretnénk váltani Orbán Viktort”. Pedig akkor még hivatalosan el sem kezdődött a jelöltállítási időszak.

Mivel a rendelkezésre álló idő meglehetősen szűkös – hétfőtől számítva nem egészen 14 nap áll rendelkezésre – egyes pártok előregisztrációt hirdettek: aki szombaton feliratkozott a Hunyadi téren, ahhoz hétfőn már célirányosan kopogtattak be a hivatalos jelölőívekkel, amelyeken a legalább ötszáz aláírást össze kell szedni. Ezeket egyébként onnan lehet majd megismerni, hogy rajtuk lesz a helyi választási iroda pecsétje, erre érdemes figyelni, hogy ne valamilyen marketingakcióhoz adjuk meg az adatainkat: nevünket, lakcímünket és az úgynevezett személyi azonosítót (ezt a 11-jegyű számot a lakcímkártyán találjuk).

Az aláírásgyűjtő aktivistáknak a pártok általában adnak valami igazolvány-féleséget vagy megbízólevelet, de a legjobban mégis akkor járunk, ha magunk megyünk oda a kedvenc jelöltünk aktivistáihoz. Őket általában a piacokon, a tömegközlekedési csomópontokban kitelepülve, vagy épp a helyi pártirodákban találjuk. Tilalom a törvényben csupán annyi maradt, hogy a buszon, villamoson, vonaton, vagy a munkahelyeken – így például a helyi bevásárlóközpontban – nem lehet aláírást gyűjteni.

A kopogtatócédulák megszűnésével ugyanakkor lehetőséget kaptunk arra, hogy ne csak egy jelöltet ajánljunk: ha például az egyik a kedvenc pártunk színeiben indul, a másik viszont a szomszéd Marika néni unokája, megtehetjük, hogy mindkettőnek aláírjuk az ívet, senkinek nem lesz baja belőle. Egyébként, ha nem írunk alá senkinek, az még nem jelenti, hogy később az aktivisták nem kopogtatnak be hozzánk, hiszen a pártok kampánycélokra megvehetik a névjegyzéket a választási irodától, és azon mi is rajta leszünk – hacsak nem rendelkezünk róla, hogy a mi adatainkat ne adják ki.

Bár a kampány hivatalosan már harmadik napja tart, az új szabályok miatt nem folynak a hirdetések a médiából, így az óvatlan választópolgár akár észre sem veszi, hogy mi történik. Az utcán egyedül a Fidesz plakátjai jönnek szembe unos-untalan, így például a VI-VII. kerületben talán már mindenki tudja, hogy Rónaszékiné Keresztes Mónika a Fidesz-KDNP jelöltje. Az önkormányzati kiadványok nem sokat segítenek, az Épül Erzsébetváros! című füzetben például még a fideszes jelöltről sincs egy fotó sem.

Négy éve az Andrássy úton még végig álltak azok a fából ácsolt „kalodák”, amelyeket az önkormányzat helyezett ki, hogy erre plakátozzanak a pártok, ne a falakra, most viszont csak mutatóba akad belőlük egy-kettő. 2012 óta tilos a villanyoszlopokra hirdetést ragasztani, január végén pedig a fővárosi közgyűlés az összes frekventált helyen betiltotta a plakátozást. Az érdeklődőknek, akik szeretnék megismerni a helyi jelölteket, maradnak a piacon vagy az aluljáróban álló aktivisták, vagy a postaládákba nagy mennyiségben dobált szórólapok.