„Ezután nem lehet folytatni” – fakadt ki saját Facebook-oldalán Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke (aki jelenleg a baloldali összefogás listájának negyedik helyén áll), miután egy korábbi aktivista nyíltan beszélt arról, több kisebb párt csalással állított jelölteket az április 6-i választásokra. Fodor szerint emiatt a választás „nem is lehet törvényes, nem lesz legitim”, így nem is lehet megtartani anélkül, hogy kivizsgálnák a visszaéléseket, újrakezdenék az aláírásgyűjtést.

Fodor kifakadása illeszkedik azoknak a megszólalásoknak a hosszú sorába, amely szerint az önmagát demokratikusnak nevező ellenzéknek nem lenne szabad részt vennie a választásokon, hanem inkább bojkottálnia kellene azt. A hvg.hu-nak ugyanakkor az összefogás pártjainak több vezetője is azt mondta, hogy mostanában ez a lehetőség már fel sem merül, és nem is hallották, hogy erről szó lenne a pártszövetségben. Legutóbb Kuncze Gábor volt SZDSZ-elnök fogalmazott úgy: „másfél hét van a választásokig, aki nem akar jelöltként részt venni rajta, az ne induljon”.

Stiller Ákos

Pedig nemrég még vezető baloldali politikusok is komolyan eljátszottak a gondolattal, hogy jobb lenne inkább kihagyni a választásokat. 2011 végén Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök (aki ma a baloldali összefogás listájának harmadik helyén áll) írta azt, hogy bojkottálni kellene a következő választásokat, ha a Fidesz hozzáállásában nem történik változás, mert „ezzel a választójogi törvénnyel nem lehet demokratikus felhatalmazást szerezni”, illetve csak a bojkott mutathatja meg a magyaroknak és a világnak, hogy „nincs kompromisszum az önkénnyel”.

2013 tavaszán, a Milla tüntetésén Tamás Gáspár Miklós filozófus szólította fel a „demokratikus ellenzéki pártokat”, hogy hagyják ott az Országházat, és csatlakozzanak a tüntetőkhöz az utcán. „Ebben az Országházban nincs mit keresnetek" – mondta TGM, aki szerint a választóknak is bojkottálnia kellene a következő választást, mert annak eredményét már előre megírták. „A mi részvételünkkel legitimálják Orbán 4-8-12-16 esztendejét” – fogalmazott a filozófus. Szerinte inkább alternatív megoldásokat kell találni: népbizottságok felállítását, sztrájkokat, népszavazásokat, tüntetéseket.

Legutóbb, idén február végén Misetics Bálint aktivista, a PM egyik alapítója beszélt arról a Pacsirta Rádióban, hogy a baloldali ellenzéknek be kellett volna jelentenie a bojkottot, legkésőbb akkor, mikor TGM ezt felvetette. Misetics szerint rossz irányba ment el a vita, mikor az időközi választásokon elkövetett kisebb-nagyobb csalásokkal foglalkoztak, mert „az igazi választási csalás maga a választási törvény meg a választói körzetek megrajzolása meg a kampányfinanszírozás. És ezzel nem sikerült szembenézni” – mondta.

A bojkott melletti érvek általában kétfélék: az első szerint ezt a választást nem lehet megnyerni, mert hiába is akarna a magyarok többsége változást, az egész választási rendszer a Fideszt segíti, a baloldalnak esélye sincs. Ennek az érvelésnek a szélsőséges változata már jó előre csalást kiált, ennek hangoztatói biztosak benne, hogy különböző módszerekkel – tömegesen leadott, fiktív határon túli levélszavazatok, vagy épp direkt beavatkozás a választási szoftverbe – úgy is a jelenlegi kormánypártok győzelmét hozzák ki április 6-án éjszaka.

Az érvek másik csoportja szerint elvben ugyan lehetne nyerni, de nem érdemes. Kétharmados, alkotmányozó többség nélkül nem lehet lebontani azt a rendszert, amit a Fidesz felépített, nem lehet leváltani az elvileg független intézmények – ügyészség, Országos Bírósági Hivatal, Állami Számvevőszék, stb. – élére helyezett, de a Fideszhez hű embereket. E szerint a felfogás szerint Orbán Viktor hiába bukik meg, a háttérből, informális csatornákon keresztül továbbra ő mozgatja majd a szálakat, erősen korlátozza az új parlament mozgásterét, és igyekszik majd megbuktatni a kormányt.

Mire lenne jó ez az egész?

Vannak, akik úgy képzelik, egy baloldali bojkott mellett lezajlott választások után a nemzetközi nyomás miatt tarthatatlanná válna az Orbán-kormány helyzete. Ez a felfogás abból a hiú ábrándból indul ki, hogy a „Nyugat” akar és képes is megmenteni bennünket saját magunktól, ez hallatszott az úgynevezett Tavares-jelentést üdvözlő baloldali megszólalásokban is, pedig annak sem lett semmilyen következménye a magyar kormányra nézve. A baloldali szervezetek hívei egy korábbi kutatás szerint is kifejezetten lelkesednek az EU-ért és más nemzetközi szervezetekért, máshol Európában ilyet nem tapasztaltak a kutatók.

Fülöp Máté

A bojkott támogatói abban is reménykednek, hogy ezzel a lépéssel belföldön is olyan helyzetet állíthatnak elő, ami rákényszeríti a Fideszt a visszakozásra, mindenekelőtt egy új választási rendszer elfogadására. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a kormánypártok nem akadnak fel olyan kicsinységen, hogy valamiben az ellenzéki pártok nem akarnak részt venni. 2011-ben az MSZP és az LMP is bojkottálta az alaptörvény parlamenti vitáját, a Jobbik pedig ott volt ugyan, de elutasította a tervezetet. Ennek ellenére az alaptörvényt elfogadták és hatályba is lépett. Bár a legitimitását minden, a Fideszen kívüli erő megkérdőjelezi, de attól még a rendszer működik.

Miért nem működne?

Egy választási bojkottnak eleve csak akkor lenne értelme, ha a társadalom döntő többsége elutasítaná a fennálló rendszert, vagyis leváltaná a kormányt, ha nem akadályoznák ebben adminisztratív eszközökkel vagy éppen szervezett csalásokkal. A közvélemény-kutatások azonban azt mutatják, hogy a Fidesz-KDNP minden bizonnyal a régi választási törvény szerint is kényelmes többséget szerezne, sőt még egy teljesen arányos rendszerben is relatív többsége lenne (igaz, ebben az esetben koalícióra kényszerülne).

A választási rendszer valóban a Fidesznek kedvez, de csak addig a pillanatig, amíg övék a relatív többség. Kormánypárti politikusok a háttérben elismerik, vannak olyan félelmeik, hogy a ma még nem belátható jövőben megerősödik egy párt, és az általuk alkotott választási rendszer segítségével azonnal meg is szerzi az abszolút többséget. Persze a Fideszben azért dolgoznak, hogy ez ne történjen meg, illetve a ma már nyíltan remélt újabb kétharmados többség birtokában szükség esetén a következő ciklusban ismét új választási rendszert fogadhatnak el, a többségi elv felől ismét az arányosság felé mozdulva.

A Tárki legfrissebb felmérése szerint a magyar választók 43 százaléka szeretné, ha maradna a kormány, és 36 százaléka látna szívesen egy kormányváltást. Akik kormányváltást szeretnének, azok 38 százaléka szavazna az MSZP-Együtt-PM-DK-Liberálisok alkotta Kormányváltókra, a teljes népesség 16 százaléka szavazna a baloldali összefogásra. Abban az esetben, ha az összes baloldali szavazó fegyelmezetten engedelmeskedne a bojkott-felhívásnak – ez azért valószínűtlen, hiszen ehhez legalább akkora kampány kellene, mint a választáson való részvétel esetén –, ezzel a 16 százalékponttal csökkenne a részvétel, de még mindig közel lenne az 50 százalékhoz, ami elegendő legitimációt adna az azon induló és mandátumot szerző pártoknak.

Fazekas István

Hiába merül fel bizonyos baloldali körökben időről időre, hogy a választást el lehet csalni, ha ezt az összefogás pártjai komolyan gondolnák, akkor már a jelöltállításba sem lett volna szabad belemenniük. Ha elindulnak, de közben előre csalást emlegetnek, az olyan, mintha egy focicsapat óvás alatt játszaná a meccset. Ez legfeljebb arra jó, hogy az ellenzéki pártok előkészítsék az egyre valószínűbb vereség kommunikációját: ha kikapnak, még mindig mondhatják, hogy csalással nyert a Fidesz, és megpróbálhatnak a 2002-es választások utáni helyzethez hasonlót előállítani.

A jelenlegi helyzetben ugyanakkor – erre a baloldali pártok vezető politikusai is felhívták a figyelmünket – már nehéz is lenne megszervezni egy bojkottot. A választásokon 18 országos lista indul, vagyis akkor is lenne bőven választék, ha az összefogás nem indulna: a Fidesz elsöprő többsége mellett a Jobbik, esetleg az LMP, illetve talán egy-két új kispárt lenne a parlamentben. Valószínűtlen, hogy a bojkott tömegtüntetésekkel és sztrájkokkal párosulna, vagyis az MSZP és a hozzá csatlakozott pártok csak annyit érnének el, hogy végleg kiírják magukat a magyar politikából, elvágják magukat az állami pénzforrásoktól.