Gabriella a férje elől menekült el kisfiával Tiszabőről. A mindennapos verésekből lett elege. A környéken levő családok átmeneti otthonai vagy televoltak, vagy elutasították őket, szerinte azért, mert cigány és „azokkal mindig baj van”. Végül Kiskunmajsán fogadták be őket hat évvel ezelőtt. Úgy érkezett, hogy a fejét sem merte felemelni, mert mindkét szeme alatt monoklik feketéllettek. „Éppen vacsora volt, ott ültek mind, én meg majd elsüllyedtem szégyenemben” – mesél ideérkezéséről az asszony.

Kiskunmajsán megtalálta új párját, akivel négy gyereket nevelnek közösen, de ebből csak egy az övé, három az unokája. A lánya még börtönben is volt kiskorú veszélyeztetése miatt, ezért vannak az övéi is náluk. „Én mindegyiket a sajátomként szeretem, büszke vagyok rájuk” – ezt már Gyula teszi hozzá.

Szlavkovits Rita

Sorsuk sok menedékvárosi számára példa. Gabriella az új férjével akkor ismerkedett meg, amikor hazautazott apja temetésére Tiszabőre. Gyula éppen elvált, sem munkája, sem otthona nem volt, utána jött Gabinak Kiskunmajsára, itt alakultak nagycsaláddá. Ma már a közeli fatelepen van bejelentett munkája, így együtt át tudtak költözni a Családosok Átmeneti Otthonából a „kilépő” albérletes lépcsőházba. Azt tervezik, hogy a környéken vásárolnak majd egy tanyát, részletre. „Ha nincs ez a lehetőség  Majsán, ma talán valahol az utcán tengődnénk” – mondta Gabriella.

A város szélén

A kiskunmajsai Menedékvárosban nagyjából 120 hajléktalan él, a Családok Átmeneti Otthona és a Hajléktalanok Átmeneti Otthona szinte folyamatosan tele van. Vannak még lakások, melyeket albérletbe adnak ki, ezek a „kilépő” lakások, ahová csak nagyon szigorú feltételek teljesülése esetén költözhetnek be a pályázók.

Szlavkovits Rita

Először is ellátásban kell eltölteniük egy meghatározott időt, hogy lássák, valóban képesek-e talpra állni, illetve, ami még ennél is nehezebb, az önállóságra törekvőknek bejelentett munkával kell rendelkezniük. „Nagyon jó a kapcsolatunk a környékbeli vállalkozókkal, többen segítenek bennünket: az idénymunkában napszám mindig akad, a jobbaknak meg hosszabb távra is adnak munkát” – mondta a hvg.hu-nak Antal György, a Menedékváros vezetője. Az említett bérleményeknek a fele egyébként még üres, aminek részben az is az oka, hogy nincsenek felújítva, mert pályázati pénzekből nem mindenre futotta.

A Menedékvárosnak otthont adó laktanya épületet 15 évvel ezelőtt vásárolta meg a Menedék Alapítvány, de hosszú út vezetett a mostani 180 millió forintos uniós pályázatból felújított állapotig. Örökösen anyagi gondokkal küszködtek. Egy 2010-es ombudsmani vizsgálat a körülmények miatt elmarasztalta őket, igaz, a szakmai munkát modellértékűnek tartotta. A 40 éves panelépületben valóban penészesek voltak a falak, a fűtő- és elektromos hálózat is felújításra szorult, az állampolgári jogok biztosa pedig szemükre hányta azt is, hogy az ellátási formák nem voltak elkülönítve.

Szlavkovits Rita

2012-ben a Menedék Egyesület segítségével pályázati úton elnyertek 180 millió forintot, amiből jutott a penészes falakra, lépcsőház-felújításra, energiakorszerűsítésre. Most már elkülönítetten működnek az ellátási formák, nem egy lépcsőházban kerülgetik egymást a kisgyermekes anyák a szenvedélybetegségükkel is küzdő hajléktalanokkal.

Az átadáson ott volt Ambrus-Fórus András, Kiskunmajsa polgármestere is, aki elmondta, hogy csökkenő mértékben, de még észrevehető a településen élők ellenérzése, pedig szerinte a városban akadnak problémásabb családok is. A Menedékváros vezetője részt vesz a helyi szociális bizottság munkájában is, ahol most azt tervezik, hogy mentorhálózatot hoznak létre a majsai problémás családok megsegítésére. Rau Sándor, a Bács-Kiskun megyei közgyűlés alelnöke bevallotta, hogy bár évek óta dolgozik a közéletben, nem is tudott a 20 kilométerre levő Menedékváros működéséről.

Szociális szövetkezetet is terveznek

A Menedékvárosnak 110-120 lakója van, a reálértéken csökkenő állami normatíva 60-70 százalékát fedezi a költségeknek. A hiányzó összeget a Menedék Alapítvány saját forrásból, valamint pályázatokból próbálja meg finanszírozni. Ebből működtetik a hajléktalan-, a családos, az önálló részleget és a népkonyhát. A legnagyobb veszteséget ez utóbbi jelenti, ezért azt tervezik, hogy a laktanyához tartozó 9 hektár területből 4-5 hektár mezőgazdasági területet szociális szövetkezetet létrehozva művelés alá vonják, s az itt megtermelteket a népkonyhán felhasználják majd.

A Menedékváros jelenleg 16 állandó alkalmazottal működik, hetente egyszer pszichológus is jön az intézménybe. Miután decemberben egy TIOP-pályázaton nyertek 20 millió forintot 15 hónapra, alkalmazni tudnak egy felsőfokú végzettséggel rendelkező programszervezőt, valamint hat hajléktalannak is fizetést tudnak adni szakképzettséget nem igénylő, a Menedékváros mindennapjaiban felmerülő munkák elvégzésére, akiknek a munkáját egy mentor segíti ugyanebből a pályázati pénzből. A laktanya 7 épületéből jelenleg kettőt használnak, többi lassan az enyészeté lesz. Az otthonok mellett van egy népkonyha és egy közösségi helyiség. „Az anyukákat megtanítjuk palacsintát sütni.”

Mindenesek

„A legkülönbözőbb életkörülmények közül kerülnek ide, mindenkinek másra van szüksége, megpróbálunk egyénre szabott támogatást nyújtani" – mondta Csaplár Péter, a Hajléktalanok Átmeneti Otthonának munkatársa, aki egyben a közösség baptista lelkésze. A fiatalember Szegedről került a Menedékvárosba önkéntesként 10 évvel ezelőtt. Pár évig ő is szolgálati lakásban lakott családjával a Menedékvárosban. Másfél éves önkénteskedés után alkalmazták az alapítványnál, majd miután megnősült és négy gyerekük született, a közeli Zsombóra költöztek albérletbe, onnan jár be nap mint nap. Mindenesek az itt dolgozók: gondozzák az ellátottakat, járnak bevásárolni, szállítják a gyerekeket, karbantartják az épületet, amiben egyébként az ellátottak is részt vesznek.

„Nem tudjuk tölcsérrel beletölteni a tudást a fejükbe, de megpróbáljuk” – magyarázza Jójártné Margó, a Családok Átmeneti Otthona részleg munkatársa. Főzni, vasalni, gyereket ellátni tanítanak, a nagyobbakat hozzák-viszik az iskolából, óvodából, ha egy anyuka munkát talál, és későn végez, estig foglalkoznak a gyerekekkel. „És ez csak a jéghegy csúcsa.”

"Ha lemegy a virág, lesz paprika"

Vida Zoltánné Kecelről menekült három gyerekkel, akitől a végén már a saját rokonai vették el a gyerekek után járó támogatást az utolsó fillérig, ahelyett, hogy megvédték volna a férjétől, aki rendszeresen bántalmazta. A családsegítők irányították az asszonyt a Menedékvárosba. „Egy hónapja vagyunk itt, most már a gyerekek is tudnak nyugodtan aludni. Remélem, lesz munka, és tudok dolgozni mellettük. Bármit elvállalok. Amikor ástak itt mellettünk, a férfiaknak én mutattam meg, hogyan kell rendesen az ásót kézbe venni.”

Vida Zoltánné és gyermekei

Szlavkovits Rita

Heléna szintén három gyerekkel kapott itt menedéket, ő már másodjára bújt ide a zaklató férje elől. Siófokon az édesanyjánál laktak egy darabig, de az otthon élő testvérével együtt hatuknak már nagyon szűkös volt a lakás, és az exe is naponta fenyegette. „Sajnos, egyszer bedőltem az ígérgetésnek, aztán kezdődött minden elölről. Többet nem megyünk vissza. A legkisebb fiunk megszületése után őrült meg teljesen a volt férjem, elkezdett inni, drogozni, rettegés lett az életünk, engem is a gyerekeket is állandóan ütötte-verte. A nagyobb lányomat már az édesanyámhoz adták gyámságba, ő most is ott van, a két kisebb fiúval lakunk most itt.”

Heléna

Szlavkovits Rita

Amíg védelem alatt állnak, a lány sem kerülhet vissza. A nő kapott állást egy üvegházban, „ha lemegy a virág, lesz paprika”. Úgy 90 ezer forint körül keres havonta, ebből kötelezően 10 ezer forintot előtakarékosságba kell adni, 10 ezer a szállás, a többiből próbálnak megtakarítani. A lánya, Rafi gyorsan beilleszkedett a helyi iskolába, a tanító néni szerint ő olvas az osztályban a legszebben.