szerző:
BI

Egyre csökken a közoktatásra fordított állami forrás Magyarországon, GDP-arányosan sereghajtók vagyunk e téren Európában. Egyre nő a szegény gyerekek aránya, miközben csak látszólag, adminisztratív okok miatt csökken a hátrányos helyzetűeké. Egyre többen hullanak ki az oktatási rendszerből. Mutatunk néhány grafikont egy új kiadványból.

„Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” – vágott vissza Orbán Viktor még 2011-ben Pokorni Zoltánnak, amikor egy frakcióülésen a volt oktatási miniszter adatokkal, ábrákkal, nemzetközi példákkal próbált érvelni a készülő köznevelési törvény szerinte rossz iránya ellen. Ez az eset már akkor egyértelműen mutatta, hogy a tényeken alapuló oktatáspolitikának nincs esélye az új kurzusban, a változások nem a nemzetközi kutatásokhoz és az – egyébként meglepően mély és sokrétű – hazai adatokhoz illeszkednek majd, hanem a miniszterelnök és tanácsadói rögeszméihez.

A közoktatás szereplői, az oktatáskutatók, az akadémikusok is hangoztatták ellenérveiket a túlzott központosítás, a tankötelezettség felső korhatárának csökkentése, a zsúfolt és így a lexikális tartalom erőltetésére építő alaptanterv, a tankönyvpiac átszabása, az oktatási szegregációt megengedő hozzáállás, a mindennapos testnevelés, a tartalom nélküli egész napos iskola, a szakképzés lebutítása és átengedése a kamara körüli üzleti lobbik érdekeinek, a forráskivonás és még sok más miatt.

Mindezt egyébként a minisztérium által megrendelt és később eltitkolni próbált hatástanulmányok is előre jelezték, legutóbb az derült ki a diákparlamentek jegyzőkönyveiből, hogy a legfőbb érintettek, a tanulók is alátámasztották a kormányzat által állandóan bagatellizált aggodalmakat. Emlékezetes, hogy Hoffmann Rózsa állandóan sikertörténetről beszélt, és minden kritikusát rosszindulatúnak bélyegezte.

©

Korábban is rengeteg oktatáspolitikai tanulmány, cikk (a még a szocialista kormány alatt összehívott Oktatási Kerekasztal által kidolgozott Zöld könyvtől a Sólyom László által felkért szakértők Szárny és teher című kötetig) mutatta, hol kellene beavatkozni a magyar közoktatásba. Teljesen feleslegesek voltak ezek a munkák is, az oktatási „ellenreform” nem vette figyelembe a megállapításaikat.

Nem vennénk rá mérget ezek után, hogy a kedden bemutatott, az MTA Közgazdaság-és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetben kidolgozott „A közoktatás indikátorrendszere 2015” című kiadványt sokat fogják forgatni az oktatásirányítók. Pedig érdemes volna. A szerzők – Hajdu Tamás, Hermann Zoltán, Horn Dániel és Varga Júlia – egy olyan sablont dolgoztak ki, amely a nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokra támaszkodva, száz indikátor alapján mutat pontos képet a magyar közoktatás állapotáról. A kötet most 2013-ig tudta megvizsgálni az oktatási rendszert, de akkor lenne igazán látványos és hasznos e munka utóélete, ha 2-3 évente „rá lehetne húzni” az aktuális adatokra ezt az indikátorrendszert: így kirajzolódnának a trendek, az intézkedések hatásai.

A kötetből emeltünk ki néhány grafikont.

1. Nőtt a gyermekszegénység

A szerzők hangsúlyozták, mindig több szempontot kell figyelembe venni egy-egy jelenség leírásánál. Itt van például a gyermekszegénység. A kötet egyik ábrája szerint 2007 óta folyamatosan nő a szegény háztartásban élő gyermekek aránya, és 2010-től különösen meglódult ez a trend. (2013-ban a gyerek 23 százaléka volt szegény.) Ennek ellentmondani látszik egy másik grafikon, ami azt mutatja, hogy a hátrányos helyzetű (HH) és a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) tanulók aránya 2012-ig nem változott, onnantól viszont kicsit csökkent. Igen ám, de közben egyrészt szigorították a HH és HHH kategóriákba sorolást (azaz számos gyerek, aki a régi rendszer szerint beletartozott ezekbe, hirtelen kiesett onnan, miközben a helyzetében nem volt változás), másrészt a lecsökkentett tankötelezettségi korhatár miatt sokan egyszerűen kihullottak 16 évesen az iskolákból.

©

 

©

2. Egyre kevesebb pénz jut oktatásra

Sok ellentmondó állítás volt az iskolarendszerbe fektetett állami forrásokról is. A kötet azt mutatja be, hogy az egy diákra jutó működési és felújítási kiadások jelentősen nőttek a 2000-es évek elején, illetve a 2002-es tanári béremelés jelentős növekedéssel járt. 2003-tól néhány évnyi stagnálás következett, majd 2006-tól évről évre egyre kevesebbet fordított a büdzsé a közoktatásra.

A 2010-es évek elejére a GDP-hez mért oktatási kiadások európai összehasonlításban is meglehetősen alacsony szintre süllyedtek, egy diákra vetítve és a költségvetés teljes közoktatási kiadásait tekintve egyaránt. Ezekben az években a magyar költségvetés a GDP egyre kisebb részét fordította a közoktatásra, még a válság és a GDP csökkenésének éveiben is, amikor a kiadási arány az európai országban mindenütt növekedett. A kötetben szereplő 2011-es összehasonlító ábra szerint a vizsgált országok között nálunk jut a legkevesebb a közoktatásra.

©

 

©
©

3. Néhány év múlva nem lesz elég pedagógus

Óriási problémát jelez előre a pedagógusok korösszetétele, ami szerint a következő 5-10 évben a nyugdíjba vonulás miatt óriási tanárhiány várható. Ez nem csak mennyiségi probléma, hiszen ezzel együtt természetszerűleg a jó pedagógusok aránya is csökkenni fog. 2001 és 2013 között folyamatosan nőtt az 50 évnél idősebb tanárok aránya, miközben a 30 évnél fiatalabbak aránya felére csökkent, és kisebb lett a 30-39 évesek aránya is. Az idősebb tanárok aránya ráadásul annak ellenére nőtt, hogy a nyugdíjas tanárok aránya ugyanebben az időszakban mindvégig csökkent. Az összetétel változásának az a magyarázata, hogy nagyon kevés pályakezdő fiatal lép be az oktatási rendszerbe.

©

4. Egyre több gyerekről mondunk le

Az új jogszabályok 2012-től a tankötelezettségnek mind az bemenő mind a kimenő korhatárát megváltoztatták. Az iskolakezdés elhalasztása 6 éves kor körül nehezebbé vált, illetve a felső korhatár 18-ról 16 évesre módosult. Ezen intézkedések hatását igazán csak néhány év múlva fogjuk látni, de már a mostani grafikonok is jelzik ezt.

Az óvodai részvétel a hatévesek között 2010-től, de különösen 2013-ban csökkent, minden bizonnyal részben az iskolakezdésre vonatkozó szabályok változása, az iskolakezdés elhalasztásának nehezebbé válása hatására. Ennek „tükörképe” a háromévesek részvételi arányának növekedése. Az, hogy több gyerek kezdte el az általános iskolát hatéves korban, a háromévesek számára elérhető óvodai férőhelyek számának növekedésével járt együtt. Ez arra utal, hogy a háromévesek korábban jellemző, 75 százalék alatti óvodai részvételi aránya részben a férőhelyek szűkösségének tulajdonítható. Ez tükröződhet a részvételi arányok jelentős területi különbségeiben is.

A 16-18 évesek részvételi arányai a közoktatásban fokozatosan növekedtek a kétezres évek elején, majd 2012-től, amikortól 16 éves lett a tankötelezettség felső határa, hirtelen megfordult a trend.

©

 

©

5. Bukni, vagy nem bukni

Mindig nagy port ver fel, ha a politika bele akar szólni abba, hogy a tanár megbuktathatja-e a gyereket, vagy sem. Ugyanakkor az MTA-kutatók azt találták, ennek gyakorlati jelentősége szinte nincs. A kétezres években az általános iskolai oktatásban az évismétlés csökkenő-stagnáló tendenciát mutat szinte minden évfolyamon. 2005-ben Magyar Bálin minisztersége idején megszigorították az alsó tagozaton az évismétlést, majd ezt az intézkedést 2011-ben Hoffmann Rózsa gyorsan eltörölte. A nagy vitát kiváltó szabályozási változások ugyanakkor nem jártak együtt jelentős változásokkal az évismétlők arányában. A középfokú oktatásban egyébként messze a szakiskolákban, és azoknak is a kezdő évfolyamán a leggyakoribb az évismétlés. 2007 és 2012 között ráadásul nagyon jelentős növekedés történt, ez a tendencia azonban 2013-ban megtörni látszik.

©

Ha további részletekre kíváncsi, ide kattintson.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Ez már talán sok lesz: "bekamerázná" a tévénket a Facebook

Ez már talán sok lesz: "bekamerázná" a tévénket a Facebook

Mennyire és mennyiért szereti Trump Szaúd-Arábiát?

Mennyire és mennyiért szereti Trump Szaúd-Arábiát?

Nem lehet a kormány büszke arra, ami kiderült a gyerekszegénységről

Nem lehet a kormány büszke arra, ami kiderült a gyerekszegénységről

Ha ez így folytatódik, senkinek nem éri meg almát termelni - figyelmeztetnek a gazdák

Ha ez így folytatódik, senkinek nem éri meg almát termelni - figyelmeztetnek a gazdák

Szuper ötlet: ingyenparkolás jár a műanyag palackokért

Szuper ötlet: ingyenparkolás jár a műanyag palackokért

Chrome böngészőt használ? Most frissítsen, a Google módosította az egyik leggyűlöltebb funkcióját

Chrome böngészőt használ? Most frissítsen, a Google módosította az egyik leggyűlöltebb funkcióját