Lesz baloldal 2018-ban? - ez volt a témája annak a Kettős mérce beszélgetésnek, amit a Bánkitó fesztivál utolsó napján rendeztek meg. A szervezők Beke Károlyt (MSZP), Galba-Deák Ádámot (Balpárt), Mátyás Esztert (PM) és Soproni Tamást (Y-Gen Egyesület, az Együtt társult ifjúsági szervezete) hívták meg a beszélgetésre. Az LMP nem vett részt az eseményen, a DK-t pedig valamilyen furcsa okból kifolyólag senki sem hiányolta a felhozatalból.

A vitán meglepően sok érdeklődő jelent meg, annak ellenére, hogy nem sokkal a beszélgetés előtt csapott le Bánkra a vihar, tehát csak az igazán elszántak zsúfolódtak össze a Bánkgyöngye panzióban, illetve a Tószínpadon már nagyban ment az aktuális koncert és a fesztiválózók többsége szombat este inkább bulizni jött le, mintsem a magyar baloldal kihívásairól és jövőjéről vitatkozni.

Ferenczi Péter

A beharangozó szerint a beszélgetés arra kereste a választ, hogy az önmagukat baloldalinak mondó pártoknak milyen víziói vannak az ország problémáinak megoldására. Érthetetlen módon a szervezők már az elején kikötötték, hogy azzal nem akarnak foglalkozni, hogy “mi van Orbán Viktorral “- és így a magyar politikai realitással - és azzal sem, hogy szükség van-e baloldali összefogásra.

Légüres térben

Az utóbbi szempont még védhető és érthető is, mert érezhetően a hallgatóság nagy részének megvolt a sarkos véleménye a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett Összefogásnak nevezett politikai formációról (és úgy általában az MSZP-ről), és egyáltalán nem biztos, hogy a fiatalok a baloldali pártok összeborulásában látnák a Fidesz elleni csodafegyvert 2018-ban. Az viszont már erősen kérdéses, hogy van-e úgy értelme arról beszélni, hogy lesz-e versenyképes baloldal a következő országgyűlési választásokon, ha közben nem foglalkozunk a Nemzeti Együttműködés Rendszerével. Sőt, ha az sem derül ki az erre szánt beszélgetésből, hogy miért lenne a PM vagy az MSZP jobb választás, mint a Jobbik.

A vita másik nagy mulasztása volt, hogy kevés olyan húsbavágó témát dobtak be, ami a (a Bánkon fesztiválózó) fiatalokat - vagyis azt a korosztályt érinti, ahol egyre népszerűbb a Jobbik. A szegregáció vagy az emberarcú kapitalizmus (PM: “nekünk nincs bajunk a multikkal”) mind-mind önmagában érdekes és fontos téma, csak így a beszélgetés került nagyon messze a magyar rögvalóságtól. Ezért is fordulhatott elő az, hogy az olyan topikok pörögtek leginkább, mint hogy van-e újbaloldaliság, vagy hogy az állam limitálhatja-e az albérletek árát. Valljuk be, nem biztos, hogy ezek a mai magyar fiatalság legégetőbb problémái.

Annak sem igazán sikerült a végére járni, hogy miért fordultak el a fiatalok a politikától és hogyan lehetne újra érdekeltté tenni őket az ország ügyeinek alakításában. Ezzel párhuzamosan az is elsikkadt, hogy népszerűségüket tekintve miért tartanak ott a baloldali pártok, ahol. Ennek hiányában csak olyan megállapításokra futotta, hogy “a Jobbik hasít”, vagy, hogy “az elmúlt 25 év legnagyobb bűne a mostani párt- és politikaellenesség.” A beszélgetés így furcsán légüres térben zajlott, és aki előzetesen azt várta, hogy majd Bánkon kiderül, melyik baloldali párt lehet képes megszólítani a fiatalokat és legyőzni a Fideszt, annak csalódnia kellett.

Ferenczi Péter

Balos csörte

Amit viszont megtudtunk, az az, hogy mit gondolnak egymásról a baloldali pártok; a beszélgetés egészét jól jellemezte, amikor az MSZP-s Beke Károly azt mondta, hogy “nincs újbaloldaliság, csak baloldaliság.” A kijelentés címzettje, az PM-s Mátyás Eszter nem maradt adós a csattanós válasszal: “mi azt utasítjuk el, ami ti vagytok.” Galba-Deák Ádám sem kímélte a régi baloldalt, azaz az MSZP-t, amikor úgy definiálta a szocialista pártot, mint ahol jól megférnek egymással a szexista és a homofób kikacsintások, de azon is jót mosolyogtak a vita résztvevői és hallgatói, amikor Beke az MSZP demokratikus működéséről beszélt. Így összességében a finom oda-oda mondogatáson és a kampányszövegeken túl nem igazán látszott az, hogy hol is tart majd a magyar baloldal három év múlva.