A most már a közoktatásért is felelős államtitkár kedd délelőtti online fogadóóráján a hvg.hu kérdésére kitérő választ adott arra, hogy mi a véleménye a Lázár János által belengetett totális államosításról. A Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszélt nemrég, hogy „meg kell vizsgálni, ki miatt vannak hiányosságok, ki miatt nincs kréta, WC-papír az iskolákban, a fenntartó állam vagy az üzemeltető önkormányzatok miatt. Ha az önkormányzatok nem tudják megoldani, meg kell fontolni az üzemeltetés állami kézbe vételét.”

Palkovics szerint az iskolák stabil működését kell szem előtt tartani, mert ez szolgálja a diákok és a családok érdekeit. A fenntartás és a működtetés kérdésének vizsgálata ezt a célt szolgálja. Azt azonban határozottan megerősítette, hogy a Klik belső korrekciójára rövid időn belül sor kerül, „az ehhez szükséges feladatokat az államtitkárság prioritásként kezeli”. Mint kifejtette, a következő tanévtől már más szerkezetben, átalakított formában működhet a Klik, ugyanis annak működése a jelenlegi, centralizált formában szerinte sem szerencsés.

„A 198 tankerület nem funkcionál jól. A tervezett decentralizáció lehetséges iránya, hogy az ország térszerkezetéhez vagy a régiókhoz igazodnának, illetve elképzelhetőek, hogy az iskolák száma alapján központokat szervezzenek.” Az átalakítás személyi változásokat is hozhat, de erről egyelőre konkrétumokat nem árult el az államtitkár.

Bízik a kerekasztalban

A változásokat továbbra is a Köznevelési Kerekasztal munkájától várja, ahová várja továbbra is a Pedagógusok Szakszervezetét (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét (PDSZ) is, továbbá az időközben megalakult alternatív kerekasztal delegáltját is. (Egy délutáni sajtótájékoztatón azt is hozzátette, megfontolják, hogy az Emmi is képviselteti magát az Civil Közoktatási Platformon ha meghívják.)

Palkovics László

Túry Gergely

Palkovics úgy véli, a tárgyalófórum tagjai „messzemenően kompetensek a köznevelés problémáit illetően, hiszen annak tagjai a pedagógusok, a szülők, a diákok és a fenntartó képviselői”. Rákérdeztünk arra, hogy szerinte mennyire tudja képviselni a szülők, a diákok és a pedagógusok széles köreit például a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet, a Nemzeti Ifjúsági Tanács, a Magyar Művészeti Akadémia, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, vagy a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, mennyire kompetens szereplői ezek az egész állami oktatásnak, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Azt is megkérdeztük, miért csak az egri főiskola képviseli a pedagógusképzést, és hol maradt az ELTE, a szegedi, miskolci vagy más tanárképző, az államtitkár szerint senki nincs kizárva, a rektori konferencián keresztül bármely intézmény bekapcsolódhat a munkába.

Ellenség a kapuk előtt

Rétvári Bence a minap jelentette be, hogy szakértőként az OECD is bekapcsolódik a köznevelési kerekasztal munkájába. Ez azért érdekes, mert a szervezet tanulmányai, kutatásai (ezekről például itt, vagy itt írtunk) feketén-fehéren bizonyítják, hogy a jelenlegi magyar oktatáspolitika iránya pont ellentétes a sikeres oktatási rendszereket működtető országokéval, akik nagyobb autonómiát adnak a tanároknak, decentralizálnak, a túlzsúfolt központi tananyag helyett a kompetenciafejlesztésre helyezik a hangsúlyt, stb.

Palkovics elmondta, már a jövő heti és a soron következő üléseken részt fognak venni az OECD szakértői, akik elsősorban a többi ország adataival összehasonlítva mutatják be a magyar oktatási rendszer erősségeit és gyengeségeit. Emellett felmerült annak a lehetősége, hogy két-három fontosabb témáról elemzést készít a szervezet. „Az OECD bekapcsolódásáról szóló egyeztetéseken Andreas Schleicher, a szervezet oktatásügyi- és készségfejlesztési igazgatóságának vezetője üdvözölte a kezdeményezést.”

Kíváncsiak voltunk például arra, ha már a kerekasztalhoz meghívták az OECD-t, hogy mit szól az államtitkár a szervezet Education at a Glance: OECD Indicators c. tanulmányához, amely azt bizonyítja, egyebek között, hogy kifejezetten alacsony a diplomások aránya Magyarországon. Ha a jelenlegi tendenciák fennmaradnak, várhatóan a magyar lakosság csupán 22 százaléka szerez alapképzésben oklevelet az élete során, doktori címet pedig csupán 0,7 százalékuk. Mindkét mutató a legalacsonyabbak között van az OECD-országok között. Ez erősen ellentmond a "túl sok a diplomás" kormányzati szlogennek és az erre épülő oktatáspolitikának. Válasz egyelőre nincs.

Minden pontot megoldanak

Palkovics a pedagógussztrájk előkészítésének hírével kapcsolatban azt mondta, a PSZ-szel tovább folytatják az egyeztetéseket. „A 25 pont mintegy fele aktuálisan végrehajtható, szeptemberi határidővel szerepel a kormányzati besorolásban, amit a kerekasztalon is ismertettek. Ezek között találhatók az intézményeket érintő kérdések. További egynegyedük a 2017. januári határidőhöz kapcsolható, és további egynegyedük a 2017-es év folyamán végrehajtandó intézkedési csomagba sorolható, ilyen például a tanagyag tartalmi kérdései, pedagógusképzés.”

Fazekas István

Igaz, ezt az optimista hozzáállást árnyalja a délutáni sajtótájékoztatója az államtitkárnak, amin Rétvári Bencével megint előhúzta a „nem kaphatnak több béremelést” a tanárok. Ilyet a mostani követeléseikben mellesleg nem is kérnek, de most – „a bukott baloldal szervezi a tüntetéseket” mellett – ez a kormányzati propaganda visszatérő eleme.

Az a bizonyos 18 %

A pedagógusok a követelései között szerepel az a pont, hogy állítsák vissza a korábbi szintre, heti 22 órára a heti kötelező óraszámukat a mostani 26-28 óráról. A kormány ebből vezeti le, hogy kevesebb munkáért akarnak több pénzt a tanárok: azaz fizetésemelést kérnek.

Korábban, amikor jelentősen megnövekedtek a pedagógusok munkaterhei, akkor viszont csak az életpályamodellhez tartozó béremelésről beszélt az oktatáspolitika – pedig akkor több munkáért kaptak több pénzt a tanárok. (Nem mindenki, ugyanis az életpályamodellel elvették az addigi pótlékok nagy részét, így volt olyan – korábban sokat vállaló tanár – akinek alig vagy nem is nőtt a nettó bére. Egy tanítónő például fekete-fehéren bemutatta, hogy a nettó bére tavaly és tavalyelőtt is kisebb volt, mint 2010-ben.)

A pedagógusok ellen hangoló kormánypropaganda hamisságát egyébként már csak azért is könnyű belátni, mert nem csak a tanárok, hanem a tanulók terhelését is csökkenteni akarják a tiltakozók. Ráadásul, ha csak azt nézzük, hogy a kérés tulajdonképpen e tekintetben a 2010 előtti állapot visszaállítását jelentené, azaz a fix óraszámok és a helyettesítések kifizetését. Ha ez 18 százalékos béremelést jelentene, ebből matematikailag az következne, hogy mostanra 18 százalékkal kevesebb a fizetésük a tanároknak.

Hol a több pénz?

Sajnos arra sem kaptunk egyelőre választ, hogy milyen adatokkal bizonyítja a kormány, hogy – mint Orbán Viktor hétfőn is hangoztatta – folyamatosan több forrás jut az oktatásra.

MTI / Bruzák Noémi

A hozzáférhető kutatások – többek között az OECD kutatásai is – ugyanis mind azt mutatják, hogy jelentősen csökkenetek az oktatási rendszerre fordított kormányzati források. Mint írtuk, Magyarország költötte például 2013-ban csaknem a legkevesebbet – 5564 dollárt – egy-egy tanulónak az általános iskolától a felsőfokú oktatásig tartó útjára. Míg 2003-ban még a GDP 5,8 %-át költöttük az oktatásra, azóta ez folyamatosan csökkent, 2010 óta meredekebben, és tavaly már ez az arány 4 % alatt volt.

Adatok ugyan csak 2014-ig állnak rendelkezésre, de az orbáni számokat sem támasztja alá egyelőre semmi.