Az afrikai és közel-keleti menekültek kérdése valójában 2013 óta ott van az Európai Unió vezetőinek napirendjén – kisebb, nagyobb hangsúllyal. A Politico összegyűjtötte, miként jelent meg a kérdés az EU-csúcsok napirendjét, és ennek mi lett az eredménye. 2013. október 24-25.: Három héttel a csúcs előtt 360 afrikai menekült fulladt meg Lampedusa szigete környékén, majd nyolc nappal később további 34. A csúcs előtt egy nappal azonban kiderült, hogy az NSA lehallgatta Merkel telefonját, így a találkozó után a menekültekről mindössze annyi hangzott el: lépéseket kell tenni azért, hogy megelőzzék az ilyen katasztrófákat.  A Lampedusai tragédia áldozatainak koporsói 2013. október 5-én. AFP / Alberto Pizzoli 2013. december 19-20.: Ismét a háttérbe szorult a kérdés, előbbre kerültek a bankállamok bankjairól, illetve a közös európai hadseregről szóló vita. Málta ugyan erőltette a menekültvitát, de végül csak üdvözölték a bizottság 38 pontos intézkedéstervét a migránsok áradatának kezelésére, illetve a Földközi tengeri tragédiák megelőzésére. Igaz, itt már szóba került a Frontex, az EU határvédelmi ügynökségének megerősítése. 2014. március 20-21.: Ukrajna mindent vitt, a menekültekről gyakorlatilag szó sem esett. Annyi mégis, hogy majd az EU–Afrika-csúcson beszélnek erről. 2014. április 2-3.: Az olasz hatóságok éppen az EU–Afrika-csúcs napján mentettek ki 730 észak-afrikai menekültet. A migránsválság nyilvánvalóan napirendre került, de összemosódott olyan ügyekkel, mint a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult krízishelyzet, illetve a melegek jogai a földrész államaiban. A résztvevők abban azonban megállapodtak, hogy közösen kell fellépniük az emberkereskedőkkel szemben, illetve a menekültek visszatérése módjainak kidolgozásában. 2014. június 26-27.: Juncker bemutatta ötéves tervét, erről szólt a csúcs. Tény, ő szót ejtett a menekültekről, olyan meglepő fordulatokkal, mint az, hogy együttműködne az ENSZ-szel, pénzgyűjtést tartana jónak, meg fellépést az emberkereskedőkkel szemben, és tárgyalna a migránsok visszafogadásáról. 2015. március 19-20.: A csúcs a közös energiapolitikáról, illetve az orosz szankciókról szólt, no meg a magát Tom Cruise-hoz hasonlító David Cameronról. Igaz, egyesek meg pedzegették, hogy nagy menekülthullám várható, de egyetlen eredeti gondolat sem fogalmazódott meg. 2015. április 23.: Április 15-én mintegy négyszáz menekült veszett a tengerbe, rá négy napra pedig 800. Az Európai Tanács felvetette, hogy megháromszorozzák a kutatásra és mentésre szánt összegeket, állást foglaltak a hírszerzési és a rendőrségek közötti együttműködés erősítése mellett, és először vetődött fel a menekültek önkéntes alapú elosztása a tagállamok között. 2015. június 25-26.: először volt egy EU-csúcs központi témája a menekültkérdés. Az EU elindította a tengeri akciót az embercsempészek ellen, és először került napirendre a migránsok elosztásának politikája. Itt hangzott el először, hogy úgynevezett hotspotokat kell létrehozni a menekültek regisztrálására, és 60 ezer migráns uniós elhelyezéséről beszéltek. Megjelentek az első repedések – nyugat és kelet, illetve Juncker és Tusk között – abban, hogy legyenek-e kötelező kvóták. 2015. szeptember 4.: alakul a V4-ellenállás. A négy ország itt egyelőre ott tartott, hogy az EU-nak elsősorban a menekültek elindulásának megakadályozásán kell dolgoznia, szülőföldjükön javítva az életkörülményeiket. 2015. szeptember 23.: A tagállamok belügyminiszterei megszavazták a menekültek elosztásának elvét. Feszült ülésükön végül 120 ezer migráns sorsáról döntöttek – több keleti tag, köztük Magyarország, a megállapodás ellen voksolt. 2015. október 15-16.: Törökország is belépett a képbe. Az uniós vezetők célja az volt, hogy vegyék rá az éppen néhány nappal korábban terrortámadást elszenvedő Ankarát a nagyon szerepvállalásra. Elvben megállapodtak abban, hogy a törökök igyekeznek kezelni a menekültek áradatát, cserébe felgyorsulnak a tárgyalások az EU-csatlakozásáról, illetve a vízummentességről. 2015. október 25.: Juncker újabb csúcsot hívott össze, ezúttal Merkel kérésére, aki a balkáni államokat akarta rávenni a menekültek áradatának megfékezésére, így a nyugati országokra nehezedő nyomás csökkentésére. Megállapodtak, hogy az úgynevezett Balkáni útvonalon lévő országok megosztják a migránsokról szerzett információkat, illetve nem engedik/szállítják át őket regisztráció nélkül. Egyben ígéretet kaptak anyagi segítségre a helyzet kezelésére. 2015. november 11-12.: Valettában találkoztak az afrikai és európai vezetők, majd utóbbiak folytatták a megbeszéléseket külön is. Európa 1,8 milliárd eurót ajánlottak azért, ha Afrikában visszafogadnak menekülteket, a második megbeszélésen pedig 3 milliárdot szavaztak meg Törökországnak, amely ezt pár nap múlva meg is kapta a Szíriából érkezők életkörülményeinek javítására. 2015. december 17-18.: Röviddel a párizsi támadások után érezhetően csökkent a menekültek befogadását támogatók tábora Európában, ez pedig rányomta a bélyegét a csúcstalálkozóra is. A fő téma itt már a közös határvédelem felállítása volt, amely adott helyzetekben felülírhatja a helyi hatóságok döntéseit is. 2016. február 15.: Ismét a V4-csoport jelentkezett be: a Brexittel foglalkozó csúcs előestéjén közös nyilatkozatban sürgették a közös határvédelem mielőbbi megvalósítását, valamint a szorosabb együttműködést Törökországgal. Felvetették, hogy a macedon–görög határt az unió külső határaként kellene kezelni. 2016. február 18-19.: A csúcs megint csak nem hozott nagy változást: ismét a török szerepvállalás fontosságáról és a hotspotok szükségességéről volt szó, illetve a vezetők hitet tettek Schengen megvédése mellett. Üdvözölték a NATO bejelentését, hogy bekapcsolódik az Égei-tengeri járőrözésbe. |