Tűzszerész-tragédia: rejtett töltet hozhatta működésbe a bombát?

Tűzszerész-tragédia: rejtett töltet hozhatta működésbe a bombát?

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Tetszett a cikk?

Létezik egy hivatalos utasítás, ami alapján teljesen máshogyan kellett volna kezelni a négy tűzszerész életét kioltó bombát – mondta lapunknak egy szakértő, aki arról is mesélt, hogy a tűzszerészek mennyire megszállottjai a munkájuknak. Egy zárt szakmai körben olyan információk is terjednek, hogy a már hatástalanítottnak hitt eszközben lehetett egy második töltet. Az is lutri volt, hogy mi van a bombában.

Újabb és újabb cikkek jelennek meg a hortobágyi tragédiáról, előkerült már sok minden a katonák biztosításának kérdésétől kezdve addig, hogy milyen gazdasági konstrukcióban folyik ma Magyarországon a bombamentesítés. Csak éppen arra nincs válasz, hogy mi történt valójában. A hivatalos vizsgálat még tart, a Honvédelmi Minisztérium erre hivatkozva minimál üzemmódban kommunikál.

A tűzszerészek és hasonló érdeklődésűek által alkotott zárt közösségben a fenti kérdésre több elmélet is megfogalmazódott a július 1-i tragédia óta, amelyben négy fiatal tűzszerész életét vesztette, ötödik társuk pedig súlyosan megsérült. A közösségbe főként katonák, rendőrök tartoznak, akik nem nyilatkozhatnak, illetve olyan szakmabeliek, akik szintén kapcsolatban állnak valamelyik állománnyal.

A hvg.hu egy ehhez a tűzszerészkörhöz tartozó, szintúgy névtelenséget kérő forrással vette végig a történteket. Ő először mondta ki, milyen hibák merülhetnek fel ebben az esetben, és belülről nagyon másképp írta le azt is, mi hajtotta ezeket az embereket, amikor nekifogtak hatástalanítani egy több mint 250 kilogrammos bombát.

Mást ír elő a hivatalos robbantási utasítás?

„A tűzszerészek – ez tényleg egy nagyon lehatárolható közeg, ahol mindenki ismer mindenkit, így az áldozatokat is – a nyilvánosságra hozott információknál már most többet tudnak, így hozzáértőként nyilván egy csomó kérdést tesznek fel maguknak, egymásnak. És van, amire azért sejteni lehet a választ is” – mondta.

Szerinte az egyik ilyen, szakmai körökben felmerülő kérdés, hogy egyáltalán miért nyúltak hozzá a tűzszerészek a később felrobbant bombához. „Hivatalosan más eljárást kellett volna alkalmazniuk. Létezik ugyanis az úgynevezett Mű/213. robbantási utasítás, ami bár 1971-es, de ez a szakmai iránymutatás a tűzszerészek munkájára nézve. Ez a kulcsdokumentum, ezt tanítják a szakirányú képzéseken, elvileg minden robbanótest kezelését és hatástalanítását ez alapján kell elvégezniük” – magyarázta.

Márpedig ebben a hivatalos robbantási utasításban szerinte egyértelműen az áll, hogy a felrobbant bombához hasonló robbanószerkezeteket a melléjük helyezett töltettel kell megsemmisíteni. Vagyis csak kivételes esetben szabad hozzányúlni, elszállítani, például akkor, ha lakott területen lenne.

Képünk illusztráció
©

„Minden, a hortobágyihoz hasonló bombavető területen az a főszabály, hogy élesített eszköznek kell tekinteni az ott talált dolgokat. Mindegy, hogy az egy ekkora légibomba, vagy aknavetőgránát, esetleg egy kézigránát. Az ilyen légibomba mellé pedig az utasítás szerint töltetet kell tenni, és ott helyben fel kell robbantani. A valóságban viszont ettől sok esetben eltérnek. Ezen a speciális területen, a lőtéren például annyira sok bombát azonosítanak be, hogy ha egyesével kezelnék, szerelnének hozzá töltetet és hálózatot, az jóval több idő és pénz lenne. Ezért egyszerűbb összeszedni a bombákat” – magyarázta.

Már a tragédia másnapján azt nyilatkozta Benkő Tibor, a honvéd vezérkar főnöke, hogy a tűzszerészek két bombán dolgoztak a robbanás idején. Ez akár egybe is vághat azzal, hogy nem az utasítás szerint, egyedileg hatástalanították őket. Forrásunk szerint a kérdés az, vajon volt-e bármilyen instrukció, esetleg nyomás ebbe az irányba, hogy akár gazdaságossági okból, akár időnyerés céljából eltérjenek az utasításba foglalt irányelvektől.

Teljes lutri, hogy mivel volt töltve a bomba?

Hivatalosan eddig még azt sem közölték, hogy milyen robbanóanyagot tartalmazott a négy ember életét kioltó bomba, azonban tűzszerészekhez közeli forrásunk szerint elképzelhető, hogy ez soha nem fog kiderülni.

Ugyanis az ilyen területeket, mint a Nagyiván és Nádudvar külterületén található egykori bombázótér, kifejezetten gyakorló- és tesztrobbantásokra használták. „Ez azt jelenti, hogy itt próbáltak ki olyan eszközöket, amik úgynevezett szükség-robbanóanyaggal voltak megtöltve. Így hívják azokat az anyagokat, amelyekkel anyagi okokból trükköztek: főleg az ipari robbantásoknál használt, olcsóbb anyagokkal keverték össze például a TNT-t, utóbbival feljavítva a kevésbé ideális összetevőt. Ezt az 1950-es években például előszeretettel alkalmazták, hiszen TNT nem is állt megfelelő mennyiségben rendelkezésre. Spórolni próbáltak, végül is a célra megfelel, úgy mondták, hogy TNT-azonos robbanás idézhető elő így is” – mondta forrásunk. Ezzel egybevág, hogy a honvédség egyik vezető tűzszerésze korábban azt nyilatkozta, hogy a bomba "egyik összetevője TNT" volt.

A nagyiváni bombázótér
©

Tűzszerészkörökben az az információ terjedt el, hogy a Hortobágyon felrobbant bomba is ilyen, részben szükség-robbanóanyaggal töltött darab lehetett. „Egyesek még azt is tudni vélik, hogy a robbanás mértéke alapján egy amatol vagy amonát nevű anyag lehetett a robbanótestben” – mondta forrásunk. Viszont a hozzáértők közül sokan állítólag már csak ezért sem értik, miért álltak neki a bombát szétszerelni, eltérve ezzel az előbb említett utasítástól is. „Gyakorlatilag bármi lehetett benne, és ettől kezdve teljesen kiszámíthatatlan – jegyezte meg. – Arról már nem is beszélve, hogy a robbanóanyag is öregszik, az eltelt idő hatására kikristályosodik, ami azt jelenti, hogy még sokkal könnyebben felrobbanhat” – márpedig itt is egy több évtizedes, világháborús bombáról volt szó.

Hatástalanították ugyan, de volt benn még egy töltet?

Informátorunk az ügyet közelről ismerőktől úgy tudja, a tragédiát okozó bomba farokrészénél történt a robbanás. Hivatalosan ilyesmit nem közöltek, szakmai körökben azonban az az információ terjedt el, hogy a tűzszerészek a bomba farokrészénél dolgoztak éppen, amikor megtörtént a robbanás. Az egyedül életben maradt tűzszerész – akit kedden engedtek ki a kórházból – annak köszönheti megmenekülését, hogy pont előtte, vagyis a bomba és közte állt az egyik társa, fedezve őt a repeszek elől. De állítólag még ő is több tíz métert repült a robbanás erejétől – tette hozzá forrásunk.

Hogy pontosan hol álltak/dolgoztak a tűzszerészek a több mint 250 kilós bombatest körül, annak azért van jelentősége, mert a tragédiát kiváltó ok egyik legtalányosabb része, hogy az már elvileg hatástalanítva volt. A honvédség részéről nyilatkozók is hangsúlyozták, „mindenki értetlenül áll a történtek előtt”, mert a bombából már eltávolították a gyújtószerkezetet, mikor az működésbe lépett.

Forrásunk szerint azonban tűzszerészkörökben erre nézve létezik egy lehetséges magyarázat. „Könnyen lehet, hogy volt benn egy vetőtöltet is. Így hívják az olyan toló hatású robbanótöltetet, aminek az a feladata, hogy egy adott irányba mozgassa a lövedéket. Egyesek szerint ez egy szovjet OFAB légibomba volt, ennek a típusnak a farokrészében van egy ejtőernyő, ami a kioldás után biztosítja, hogy orral lefelé csapódjon be, mert így okozza a legnagyobb pusztítást. Az ejtőernyőt oldja ki ez a vetőtöltet (lásd a lenti fotón). Ezért fordulhat elő, hogy hiába hatástalanították, vagyis szerelték már ki a gyújtószerkezetet, még ott volt ez a másik mechanikai rész, ami beindult. És ez egybevág azzal az információval, hogy a farokrésznél történt a robbanás” – magyarázta.

Így néz ki egy ilyen, ejtőernyővel irányzott bomba
©

Belejátszhat a tűzszerész-lélektan?

Egy ilyen helyzetben, amikor négy család gyászol, senkinek eszébe nem jut a tűzszerészeket hibáztatni, a körükbe tartozó szakértőnknek a legkevésbé. Beszélt ugyanakkor egy olyan tényezőről, amit szerinte kívülről, a laikusok egyszerűen nem érthetnek meg, mégis szerepet játszhatott a tragédiában. „A tűzszerészek a szakmájuk iránt a végletekig elkötelezett emberek, akik máshogy működnek, mondhatjuk, hogy megszállottak. Órákat képesek egy gyújtószerkezettel elbíbelődni, imádják megérteni, babrálni, szétszedni a legveszélyesebb eszközöket is” – mondta.

Külön kiemelte, ezzel nem úgy akarja beállítani, hogy nem voltak elég óvatosak, de szerinte egy bizonyos szinten túl nincs veszélyérzetük, hiszen nap mint nap ezzel foglalkoznak. „Nekik ez nem csak a munkájuk, hanem megszállottság. Hétvégéken is összeverődnek, sok tűzszerész hobbiból is úgynevezett műszeres partikra jár: fémdetektorokat járnak roncsokat, világháborús cuccokat keresni. Ezt hívják detektorpartiknak, átkutatják a második világháború védelmi vonalait, egykori harctereit, komplett lövegtornyot, gépágyút ásnak ki” – mondta.

Forrásunk szerint egyáltalán nem biztos, hogy valaha ki fog derülni, mi történt egészen pontosan, vagy ha mégis, akkor az információknak csak egy részét hozzák nyilvánosságra. A szakértőkkel folytatott beszélgetés után két körben is megkerestük a Honvédelmi Minisztériumot, de a kommunikációs osztály továbbra is arra hivatkozik, hogy „a baleset körülményeit közigazgatási eljárás keretében vizsgálják”, és ennek lezárultáig nem tudnak választ adni kérdésinkre. Így arra a felvetésünkre sem reagáltak, valóban létezik-e a robbantási utasítás, amely teljesen más megsemmisítési eljárást ír elő az ehhez hasonló esetekben.

Hozzászólások